Országgyűlési napló - 1996. évi tavaszi ülésszak
1996. március 6 (154. szám) - Az ülésnap megnyitása - A feketegazdaság kérdéséről és az ellene való küzdelem kormányzati és társadalmi teendőiről szóló politikai vita - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - KÓSA LAJOS, a Fidesz
1103 Az világos, hogy az emberek megpróbálnak minden erejükkel azon lenni, hogy ameddig az ő szemléletük ezt engedi, az életszínvonalukat fenntartsák. Hogyha egy csökkenő életszínvonalú ország emberi magatartásait nézzük, akkor látszik, hogy adott esetben az emberek jogkövető magatartása felpuhul, pontosan azért, mert az életszínvonaluk romlását mindenképpen meg akarják akadályozni. Ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogyha nem kérek számlát a vízszerelőtől, több marad nekem, mondjuk, élelmiszerre, és ezért nem fogok számlát kérni a vízszerelőtől - hiába lenne kötelezettségem és neki is kötelezettsége számlát adni. Még lehetne sorolni azokat a gazdasági, társadalmi hatásokat, amik ezt a szürkezónát nagyon erősen éltetik, é s szerintem az a gondunk leginkább, hogy ezt a szürkezónát hogyan tudjuk "fehérré" tenni, hogyan tudunk olyan viszonyokat teremteni az országban, hogy ne szoruljanak rá az emberek arra, hogy a saját életszínvonaluk, a saját életük fenntartása érdekében ily enekre kényszerüljenek. Ugyanis nem hiszem azt, hogy akik ebben a zónában tevékenykednek, azok ezt jókedvvel teszik, nem hiszem azt, hogy azért teszik, mert fittyet hánynak a jogszabályokra, hanem rá vannak kényszerülve; és ezt nekünk látni kell. Éppen ezé rt azt gondolom, hogy a feketegazdaságot pusztán kriminalizálni és így kezelni nem lehet, nem is szabad. Igazából arról szeretnék, tisztelt képviselőtársak, beszélni önöknek, hogy hogyan látja a FideszMagyar Polgári Párt: melyek azok a feladatok, amelyek a kormányra, az államra, a parlamentre hárulnak annak érdekében, hogy ezeket a magatartásokat felszámoljuk. Mindenekelőtt - és ezt nem akarom fejtegetni - azt nem kell mondanom, hogy pontosan a csökkenő életszínvonal és annak az ilyen értelmű hatásai miatt talán az egyik legsikeresebb az lenne, ha a magyar gazdaságpolitika növekvő pályára tudná állítani a magyar gazdaságot, és ennek kapcsán csökkenne az életszínvonal nyomása az emberekre, annak a nyomása, hogy ők egyre rosszabbul élnek, és mindenáron tartan i akarják az életszínvonalukat - mert ezeket legális eszközökkel is meg tudják csinálni. De erről nem akarok beszélni, mert ez egy egészen más politikai vitanapnak vagy költségvetési vitának a része. Inkább arról szeretnék részletesebben beszélni, hogy abb an a helyzetben, amikor az állam jogkövető magatartásra akarja ösztönözni az állampolgárait, akkor számára milyen kötelezettségek adódnak. Ugyanis az csak egy dolog, ha mi azt mondjuk, hogy: "állampolgárok, kövessétek az általunk alkalmazott ilyen, olyan m inőségű jogszabályokat, igenis, kérjetek számlát, és ne vásároljatok olyan embertől, akinek szemmel láthatólag nem bizonyítható eredetű az áruja, ne adjatok hálapénzt se a taxisnak, se a nem tudom én, kinek, se az orvosnak és ne is fogadjatok el ilyet, és ha már elfogadjátok, akkor írjátok be az utolsó forintot is az adóbevallásotokba!" Hiszen erre akarjuk őket ösztönözni: "fizessétek rendesen a közüzemi tartozásaitokat!"; akkor is, ha adott esetben nyilvánvalóan a közüzemi vállalat tévedése folytán számláz zák rá az egész társasház elmaradt gázszámláját az adott fogyasztóra, az egyetlenre, aki fizet. Ez ugyanis Magyarországon ma benne van a jogban, igenis, meg lehet azt tenni, hogy a gázszolgáltató rászámlázza egyetlenegy társasháztulajdonosra az összes hát ralékot. Tehát amikor erre akarjuk őket rávenni, akkor látnunk kell azt, hogy az államnak itt nagyon fontos feladatai vannak, amelyek a kiindulópontját képezik annak, hogy az embereket rávegyük arra, hogy próbáljanak meg erről a magatartásról áttérni egy k övethető magatartásra. Az állampolgárok nagy része találkozik az állam azon szervezeteivel, amelyek az állam jövedelmeit behajtják, járulék, adó vagy vám formájában: APEH, VPOP, társadalombiztosítás. Ebben az esetben egy nagyon nagy problémával találják ma gukat szemben. Mondhattam volna ezt a szakirodalomban használt szakszóval is, hogy "diszkrepancia" - és nem tudom micsoda , de itt az a lényeg, hogy azzal találják magukat szembe, hogy mint jogalanyok, nem egyenlőek azokkal a szervezetekkel szemben, amely ek egyébként elvárják tőlük, hogy jogkövetőek legyenek. Mert mi is történik akkor, hogyha mondjuk az egyéni vállalkozó nem jelenti be az APEHnek időben a lakcímváltozását? Ez nem egy nagy horderejű dolog, de olyan büntetést kap a nyakába, ami azért ezzel nem feltétlenül egyenlő mértékű. Ugyanakkor az APEH eljárásai során számtalan olyan
