Országgyűlési napló - 1995. évi téli rendkívüli ülésszak
1995. december 19 (141. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. NAGY SÁNDOR, a számvevőszéki bizottság elnöke:
84 A két biztosítási önkormányzat és a Pénzügyminisztérium között született megállapodás értelmében az önkormányzatoknak november 10éig kellett átadniuk költségvetési tervezeteiket. Ezt a felada tot teljesítették is. Ugyanakkor maga a kormány is november 10én tárgyalta azokat a javaslatokat, amelyek a társadalombiztosításról szóló II. törvény, illetve a munka törvénykönyve módosításaként az Országgyűlés elé beterjesztésre kerültek. Képviselőtársa im nagyon jól tudják, csak a múlt héten dőlt el e módosító indítványok formájában ideterjesztett javaslatok némelyikének a sorsa - gondolok itt mindenekelőtt a betegszabadság vagy a beteg által fizetett hozzájárulás ügyeire , és természetesen a végszavazá s még előttünk áll. Ilyen körülmények között fizikai képtelenség elvárni, hogy az államháztartásról szóló törvény szellemében az Országgyűlés egy időben és egymáshoz való viszonyát is tisztázva, összehangolva tárgyalja a központi költségvetést, illetve a b iztosítási alapok költségvetéseit, és így fogadja el azokat. Láthatóan évek óta küszködik ezzel a problémával az Országgyűlés - erre Hagelmayer István elnök úr külön is felhívta a figyelmet , hiszen szinte sohasem sikerült maradéktalanul érvényt szerezni az államháztartási törvényben foglaltak szellemének, illetve elveinek. Mindezek alapján, tisztelt képviselőtársak, egyre nyilvánvalóbb, hogy nem pusztán az érintettek szándékaival, a határidők tartásával vagy elmulasztásával kapcsolatos problémáról van itt szó, hanem lényegi, mechanizmusbeli gondokról, gondról. Valószínűleg előbbutóbb le kell vonni azt a következtetést, hogy a szokásos rendben, a szokásos időrendben lehetetlen eleget tenni ennek a feladatnak, kiváltképp olyan időszakban, amikor állandóan k isebbnagyobb jelentőségű módosításokra kerül sor az adórendszerben, a bérpolitikában, a társadalombiztosításról szóló törvényben, a munka törvénykönyvében - hogy most csak a legfontosabb ügyeket említsem, amelyek közvetlenül vagy közvetve érintik a társad alombiztosítás költségvetését. Ilyen körülmények között az is érthető - de legalábbis magyarázható , hogy olykor nem pusztán tárgyszerű érvek, de érzelmek és indulatok is kísérik a társadalombiztosítási alapok költségvetését, minden érintett szereplő köré ben, kiváltképp két témakör esetében. Az egyik a várható hiány nagysága - különös tekintettel arra a tapasztalatra, hogy az elfogadott költségvetések és a ténylegesen megvalósuló hiány hol kisebb, hol nagyobb mértékben mindig eltér egymástól , a másik a k ét biztosítási ág működési költségvetése, ami évek óta viták, olykor indulatos megjegyzések tárgya. Természetesen most nincs itt arra lehetőség, hogy e két különkülön is összetett problémakör részleteiről szóljak - erre a számvevőszéki bizottságtól sincs felhatalmazásom , de néhány rövid megjegyzést szeretnék megtenni. Úgy gondolom, hosszú évek tapasztalatai után valóban ideje akár az államháztartás reformja keretében, akár azon kívül szembenézni azzal, hogy milyen hatással van a társadalombiztosítási ala pok költségvetésére a feketegazdaság, ahol be sem vallják a tbjárulékot, a bevallott, de meg nem fizetett tbjárulék összege, amivel kapcsolatban lényegében évek óta tehetetlenek vagyunk; az, hogy nem veszünk tudomást arról, hogy teljesen eltérő természet ű az egészségbiztosítás és a nyugdíjbiztosítás. Kifejezetten örülök annak, hogy az Állami Számvevőszék elnöke határozottan, szóban is, nyomatékkal megerősítette azt az igényt, hogy végre külön alapként kezelje a Magyar Országgyűlés is mind a költségvetés, mind a zárszámadás szempontjából. Szakmailag teljes mértékben indokolhatatlan, hogy összeadjuk a két költségvetés számait; indokolhatatlan, hogy összeadjuk a működési költségeket; indokolhatatlan, hogy együtt elemezzük ezeket a számokat - miközben jószeriv el ezeknek a dolgoknak egymáshoz az égvilágon semmi közük nincs. Arról már nem is beszélek, hogy ez a külön kezelés végre el kellene hogy juttasson mindannyiunkat oda is, hogy szembenézzünk azzal: teljesen eltérő logikájú, természetű biztosítási ágakról va n szó. Egy nagyon egyszerű példát mondok, ami, azt hiszem, mindenki számára könnyen áttekinthető. Ha például a költségvetés bevételi és kiadási oldalait nagyon jelentős mértékben meghatározó
