Országgyűlési napló - 1995. évi téli rendkívüli ülésszak
1995. december 19 (141. szám) - A társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az ehhez kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. CSEHÁK JUDIT (MSZP):
112 önkormányzatot, de mégsem akart teljes jogosítványú, teljes felhatalmazással működő önkormányzatot. A hiba tehát originálisan abban a helyzetben és abban a törvényben van elrejtv e, amelyik a társadalombiztosítás igazgatásáról szól, és amelyik évekkel ezelőtt került elfogadásra a parlamentben. Ha akkor a kormány és a parlament egy kicsit nagyvonalúbb és egy kicsit jobban bízik az önkormányzatokban, akkor valószínű, hogy ma itt ülne k az önkormányzatok vezetői, ők terjesztik be a költségvetést, ők számolnak be a kiadásokról, és ők viselik azt a felelősséget, amit nem viselhet helyettük a kormány, még akkor sem, ha jelentős összegekkel hozzájárul ezekhez a kiadásokhoz. Tehát ha módosul ni fog az önkormányzati törvény, én arra számítok, hogy nagyobb felelősséget és nagyobb mozgásteret kapnak az önkormányzatok. (12.40) Természetesen az állami felelősség, az állami háttér, az állami garancia ebben az esetben sem számolható fel teljeskörűen, különösen egy olyan társadalombiztosításban, ahol tízmilliárdokkal kell a kormánynak belépnie az éves gazdálkodásba, vagy hogy az elmúlt évek során a több tízmilliárdos hiányt is az államnak kellett megfizetnie, és kényszerűen az államnak kellett vállalni a ezeket a terheket. Tehát tudnunk kell, hogy nem külön az önkormányzat és nem külön a kormány, hanem a parlament is felelős a kialakult helyzetért, és nekünk magunknak is gondolkodni kell - most már az önkormányzatok kétéves működésének tapasztalatát is i smerve, tételesen feltárva , hogy hogyan lehet ebből a helyzetből kikerülni. Ideális állapot ugyanis nem állítható elő. Ha csak röviden felsorolom, hogy milyen feladatokat kell a társadalombiztosítás területén megoldani, akkor könnyen belátható, hogy ezek konfliktusos reformfeladatok, és itt nagyon nehéz egyetértésre jutni a parlamenttel, a kormánnyal, az állampolgárokkal, a járulékfizetővel, egyáltalán az összes szereplővel. Márpedig a társadalombiztosítás intézményrendszere demokráciában egy többszereplő s intézményrendszer. Biztosítani kell például a már törvényekben szabályozott és megállapított ellátásokat, a nyugdíjasoknak ki kell fizetni a nyugdíjakat, és a törvény szerint emelni kell a megfelelő mértékben. Csökkenteni kell a gazdaság érdekei miatt a járulékmértékek nagyságát, miközben természetesen a kiadásokat is finanszírozni kellene. Fokozatosan és differenciáltan - éppen emiatt - szűkíteni kell a szolgáltatásokat. Nem ad hoc és ötletszerűen, ahogy mi most tesszük és a költségvetés kényszeréhez, pi llanatnyi szükségleteihez igazodva, hanem előre megfontoltan és folyamatosan, olyan mértékben, ahogy kiépülhet az ellátások mögött a kiegészítő biztosítás rendszere. Át kell alakítani a rokkantnyugdíj rendszerét, a táppénzrendszert, az egészségügyi struktú rát, és itt nagyon sokan vannak olyanok, akiket ez az átalakítás kedvezőtlenül érint; mégis nincs más lehetőség, mint az együttműködés. Az egészségbiztosításról és egyáltalán a társadalombiztosításról új törvényt kellene alkotni. Addig, amíg ez nincs meg, addig eseti módon kényszerülünk dönteni például arról, hogy mit szolgáltat az egészségbiztosítás a befizetett járulékok fejében. Én tehát azt gondolom, hogy akkor, amikor ítélkezünk erről a helyzetről, akkor a saját magunk felelősségét is látni kell a kial akult helyzetben, és gondolkodni kell arról is, hogy nem hatalmi helyzetből, hanem megállapodásokkal hogyan lehet ezeket a kényszereket csökkenteni. A formai problémákról nagyon sokan szóltak, én erre nem térnék ki, azonban érdemes - bár Szolnoki Andrea és más hozzászólók is megtették már ezt - az 1996os költségvetés tartalmán is végigmenni. Igaz az a megállapítás, amit itt többen hangoztattak, hogy sajnos, a jövő évi költségvetés nagy struktúraátalakítást, igazi, érdemi strukturális reformokat nem tartalm az. Ez valóban így van, azonban számos pozitívuma van az előterjesztésnek, és csak példaszerűen hadd mondjak el néhányat. Csökken azért a járulék, még ha nem is olyan mértékben, amilyen mértékben a Pénzügyminiszté rium szerette volna. Ez jelképes csökkentés, de megindít egy folyamatot, amely
