Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. december 5 (135. szám) - A vagyoni kárpótlási eljárások lezárásával összefüggő egyes kérdésekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - BARKÓCZY GELLÉRT (FKGP):
3555 A vita lezárása után utoljára az előterjesztő kaphat szót. Kérdezem belügyminiszter urat, hogy kíváne most válaszolni. (Kuncze Gábor: Nem.) Nem, majd a határozathozatalt megelőzően. A módosító javaslatról várhatóan jövő héten határoz az Országgyűlés. A vagyoni kárpótlási eljárások lezárásával összefüggő egyes kérdésekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a vagyoni kárpótlási eljárás ok lezárásával összefüggő egyes kérdésekről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztést T/1584. számon kapták kézhez. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. A sorrendet olvasom: Barkóczy Gellért úr, Független Kisgazdapárt - sorban olvasom, aki az ülésteremben lesz... , Gáspár Miklós, Glattfelder Béla, Sepsey Tamás... (Dr. Sepsey Tamás: Én már elmondtam!) ... köszönöm. Akkor megadom a szót Barkóczy Gellért úrnak, a Független Kisgazdapárt r észéről. BARKÓCZY GELLÉRT (FKGP) : Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A vagyoni kárpótlásról szóló jogszabályok végrehajtásának folyamata első fokon befejeződött, az 1992. évi II. törvény hatálya alá vonható ügyek több mint 98 százal ékát a kárrendezési hivatalok elbírálták. Ezért egyet lehet érteni az előterjesztésnek azon célkitűzésével, hogy rendkívül fontos politikai, gazdasági és az érintett állampolgárok egyéni érdekeinek szempontjából a kárpótlási ügyek mielőbbi és igazságos lez árása. Ezt a célt szolgálja az 1. § rendelkezése, amely határidőt állapít meg a határozatok meghozatalára. Viszont nem ért egyet a Független Kisgazdapárt a kárpótlási jegyek földre való váltásával 1996. március 31éig. A kárpótlással kapcsolatos eljárások során az ország több területén - földalap hiányában - nem került sor a jogos kárpótlási igények kielégítésére, annak ellenére, hogy több területen, így például Somogy megyében is rendelkezésre állnak olyan termőterületek, amelyek állami tulajdonban vannak. Ebben a kérdésben a közelmúltban interpellációt nyújtottam be Lakos László miniszter úrnak. Az interpellációmban arra kértem választ, hogy a földalapok kérdésére vonatkozó különböző rendelkezések, éspedig az 1991. évi XXV. törvény 17. §a, valamint az úgy nevezett átmeneti törvény, az 1992. évi II. törvény 25. §a közötti ellentmondásból származó vagyoni következményeket miért hárítják azokra, akik jogos kárpótlási igénnyel lépnek fel. Hangsúlyoztam, hogy a gyakorlat számára a legnagyobb bizonytalanságot az okozta, hogy a kárpótlási törvény 25. §a csupán azt mondja ki, hogy a földet a tagok és az alkalmazottak tulajdonába kell adni a kárpótlási törvény 17. §ában meghatározott mértékben, azonban nem sorolja fel, hogy mely tagok és alkalmazottak tulajdonába vagy minden tag és alkalmazott tulajdonába. A kárpótlásból visszamaradt földterületek a törvényjavaslat 2. §a szerint a privatizációért felelős tárca nélküli miniszter hatáskörébe kerülne, vagyis ez a miniszter gyakorolja az állami tulajdonos jogait. Ezek a földterületek természetesen hasznosításra kerülnek, azonban ezzel elvonjuk a jogos igények kielégítése elől a földalapot. Választókörzetemben, Somogy megyében fordult elő, hogy a Magyar Közlönyben meghirdetett licitálások időpontjait elhalasztották, mer t nem állt rendelkezésre a kárpótláshoz szükséges földalap. A Somogy Megyei Földművelésügyi Hivatal kezdeményezte ugyan az állami gazdasági földek e célra való kijelölését, azonban annak végrehajtását megakadályozták.
