Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 3 (111. szám) - A biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes):
940 Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásom második részében a törvénytervezet legvitatottabb részével kívánok foglalkozni, nevezetesen azzal, hogy miért kívánja egybeolvasztani, illetve integrálni az előterjesztő az önálló pénztárfelügyeletet a biztosításfelügyelet szervezetébe. Örülök annak, hogy Szalay Gábor SZDSZes képviselőtársam is megkérdőjelezte a tervezetnek ezt a rendelkezését. Álláspontom szerint nincs indoka a közös felügyelet létrehozásának, ugyanis k ét ennyire eltérő szervezeti konstrukciót, azaz forprofit biztosítóintézetet és nonprofit pénztárt nem lehet egységesen kezelni. Nyilvánvaló, hogy két teljesen eltérő szolgáltatásról van szó, tudniillik a biztosítóintézetek vagyonbiztosítással, életbiztosí tással, a pénztárak pedig szociális kockázattal, megváltozott munkaképességgel stb. foglalkoznak. Ezzel összefüggésben szükséges a pénztárfelügyelet felügyeleti koncepcióját is érinteni. A pénztárfelügyelet tevékenységében és jogosítványaiban korántsem a h atósági jelleg, hanem a szakmaigaranciális elem dominál. Felvetődik a kérdés, vajon ez a dominancia és felügyeleti attitűd fenntarthatóe egy más logikára és más funkcióra épülő biztosításfelügyeleten belül. A pénztárfelügyeletnek a pénztártevékenység rés zleteire is kiterjedő állandó szakmai kontrollja és ellenőrző tevékenysége nem azonos intenzitású az egyes pénztártípusok, valamint azonos pénztártípusokon belül a pénztár eltérő életpályaszakaszaiban - lásd alapítás, beüzemelés stb. A pénztárfelügyelet tö rvény által kijelölt feladatai, tevékenységei, módszerei nem önkényesen szabványosítható államigazgatási kritériumok alapján kerültek meghatározásra, hanem magára a pénztárkonstrukcióra szabottak, melyek a kiegészítő szolgáltatásra, az állampolgári szerve ződésekre, a civil irányításra alapozott indulótőke nélküli és pénzügyi garanciáit saját maga generáló pénztárkonstrukción alapulnak. Az előzőekből következik, hogy a feladategyüttes, a felügyeleti módszertan és magatartás bármilyen irányú változtatása vi sszahat a pénztárüzem biztonságára, megbízhatóságára vagy hatékonyságára, szélsőséges esetben megbontja az intézmény kereteit. (11.50) Meggyőződésem, hogy a sajátos szakmai pénztárfelügyelet hatáskörének csökkentése vagy éppen hagyományos államigazgatási f elügyeleti modellre történő, külső célszerűségi szempontok szerinti átállítása deformálja magát az eredeti pénztárintézményt is. Ez másfelől azt jelenti, hogy a pénztárfelügyelet átalakítását, szervezeti alárendelését mindenképpen meg kell hogy előzze magá nak a pénztárkonstrukciónak az átalakítása, vagy esetleg egy más, új alapelvekre épülő pénztármodell kiformálása. Megjegyezni kívánom, hogy a nyugateurópai országok öngondoskodásra épülő társadalombiztosítási gyakorlata sem támasztja alá a pénztárfelügyel eti szervezet beolvasztására irányuló szándékot. Nincs olyan ország Európában, ahol jellegüknél fogva nonprofit, önsegélyező és egészségbiztosító civil és vállalati szervezeteket az üzleti biztosítás felügyelete ellenőrizne. Összefoglalva: sem a pénztártör vény szabályozási koncepciója, sem a pénztárszféra eddigi fejlődése, de még a nyugateurópai gyakorlat és egyéb szempontok sem szolgálhatnak olyan szakmai érvet, amellyel indokolható lenne a pénztárfelügyelet megszüntetése és beolvasztása az állami pénztár felügyelet rendszerébe. Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem önöket, hogy a benyújtott 100, s remélem, nem több, legfeljebb 110 módosító indítványt szíveskedjenek alaposan áttanulmányozni, és reméljük azért, hogy egy egységes, jó biztosítástörvény születik is, még ha kínnal, keservvel is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Megadom a szót Toller László képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja részéről, kétperces időkeretben.
