Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 3 (111. szám) - A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló törvényjavaslat, valamint a vámtarifáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - MORVAI FERENC, az FKGP
928 foglalkozó kisvállalatok éves forgalmának mintegy 8 százalékát, ismétlem, kamatmentesen, biztosítékkép pen letétbe kell helyezni. Kérdezem önöket - hisz óriási értékekről beszélünk , ha a teljes vámáru értékének 8 százalékát jelöljük meg, honnan, miből fogják előteremteni a lábadozó magyar vállalkozók ezt a pénzeszközt. Csak hitelből, amit jelen pillanatba n nem lehet megkapni. Éppen ezért ezek a vállalatok tönkre fognak menni a törvény elfogadása esetén. Arról nem is beszélek, hogy a törvénytervezet előirányozza az azonnali készpénzfizetést. Óriási pénzeszközökről van szó. Tehát a vállalkozóknak hordaniuk k ell majd a táskában a pénzeszközöket, ami pedig szüli majd a bűnözést - hisz az információ az alvilágban terjed, és ez egy lehetőség újabban a bűncselekmények elkövetésére. Ezek a plusz terhek pedig a feketegazdaságot segítik elő. Nevetséges egyébként, hog y amikor a gazdasági bizottságban megkérdeztem a Pénzügyminisztérium illetékes előadóját, hogy miért kell készpénzben fizetni, erre azt a választ kaptam, hogy nem jól működik a bankrendszer. Az a bankrendszer, ahol hallottuk, milyen visszaélések vannak, és márványpalotákban többszörös fizetésért dolgoznak. Ugyanakkor, amikor visszafelé utalnak számunkra pénzt, azt pedig ezen a nem jól működő bankrendszeren keresztül utalják. Tehát egyértelmű, hogy az állam használja azt a nem létező pénzeszközt is, ami ninc s meg ezeknek a vállalkozóknak. Itt van a halasztott vámfizetés kérdése. Kérdezem mindannyiunktól: az a lábadozó, tisztességes vállalkozó, akinek nincsen megfelelő forgóalapja, nem segítséget kapnae a kormánytól, ha a halasztott vámfizetést engedélyeznénk számára? Nem a halasztott vámfizetést kellene megvonni e törvénytervezetben, hanem igenis le kellene csapni azokra a nagyvállalatokra, amelyek milliárdokkal megkárosították a költségvetést. Nem kellene engedni, hogy évekig folytassák ezt az üzelmet, hanem már a második hónapban meg kellene vonni tőlük az engedélyt. Beszélhetnénk a külföldi befektetőkkel kapcsolatos apportvámról. Hisz eddig külföldről a modern gépet, technológiát, vagy mindazokat az eszközöket, amelyekre fejlődő országunknak szüksége van, a külföldi vállalkozó, vállalat apportként vámmentesen behozhatta az országba. E törvénytervezet most vámot szab ki erre. Mi fog itt történni? Bizonyos területeken megáll a fejlődés, mert egyrészt nem hozzák be ezeket a modern technológiákat, másrészt pedig ez a vám úgy megnöveli az értékét, hogy nem tudjuk megvásárolni. Ennek már látni is jeleit, hisz naponta halljuk, hogy például az autókereskedés területén több száz magánvállalkozó, akik banki hitelekből autószalonokat hoztak létre, sorban zárnak be - és ezeket a szalonokat nem lehet nőgyógyászati klinikákra használni , mert olyan magasra szöktek az autók árai, hogy azokat nem tudják megvásárolni; tönkre fognak menni. Ez azt eredményezi, hogy a technikai fejlődés területén lemarad az országunk. A vámtörvé ny egy nagyon fontos törvény. A vámtörvénynek hosszú távra kell szólnia, a vámtörvényben meghatározottakat nem lehet rövid távon változtatni, hisz a nemzetközi szerződések általában hosszú távúak, évekre húzódnak el. E törvénytervezet pedig a pénzügyminisz ternek és az ipari miniszternek olyan felhatalmazást kíván adni, hogy törvénymódosítás nélkül bármikor eltéríthetik a vámértéket. Kérdezem önöktől, ha egy vállalkozó egy adott időben megköt egy szerződést és tisztában van az akkori behozatali vámértékkel - ami egy évre vagy két évre szól - és ha két hónap múlva megváltoztatja a pénzügyminiszter és az ipari miniszter a vámértéket, mi történik azzal a vállalkozóval? Nem mehet vissza a külföldihez, hogy változott a vámérték idehaza, módosítsuk a szerződést. Ez nemzetközileg bizonytalanságot fog szülni. Én úgy gondolom, hogy Bokros úr és a Hornkormányzat, a pénzügyi kormányzat tévedésben van. A vámnak és a vámtörvénynek nem az a feladata, hogy a költségvetést finanszírozza, vagy bevételhez juttassa elsősorban a mindenkori kormányt. (10.50) A vámtörvénynek az a feladata, hogy szabályozóként működjön a belső termelés, a belső ellátás és a külföldi áruértékesítés és behozatal tekintetében. Nagyon fontos szerepe van a vámtörvénynek, éppen ezért a most megalkotandó v ámtörvénynek elsősorban a magyar érdekeket kell képviselni, a
