Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 3 (111. szám) - A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló törvényjavaslat, valamint a vámtarifáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. BOGÁR LÁSZLÓ, az MDF
920 Tudjuk, a problémák kezdetben abban jelentkezt ek - '92ig ez nagyon erősen jelen volt , hogy az emberek, élvén azzal a szokással, hogy nem muszáj azonnal fizetni a vámot, leszoktak a vámfizetésről. '92ben ezt a dolgot kellett megfogni. Utána jött az a dolog, hogy ahol haladék van, ahol értékeket kel l igazolni, ott a biztosítékokkal, illetve a számlákkal, tanúsítványokkal vissza lehet élni, ezt is be kellett fogni valahogy. Követni kellett azt, hogy különböző cégnevekkel bonyolult játékok vannak, ezért a nyilvántartási rendszereket és az információkat össze kell kapcsolni. Ez az építkezés nagyjából mára ért el odáig, hogy tényleg egybetehetők a különböző területei, és ez van összefoglalva ebben a törvényben. Egy új intézmény van benne, ami nem ez alatt a pár év alatt alakult ki, hanem új: a vámügynöksé gek intézménye, ami egy nagyon hasznos dolog, és meggyőződésem, hogy nagy jövő vár az egész intézményre. Csak az elegancia kedvéért felvetek néhány problémát, biztosan tudván persze: egyáltalán nem biztos, hogy ezeket a problémákat ebben a törvényben és mo st kell megoldani, nyugodtan lehet, hogy rendeletekben, nyugodtan lehet, hogy az életre kell bízni, hogy kiforrjon, de ha már egyszer kiálltam, látszódjon: foglalkoztam a témával. Az egyik örök probléma a biztosítékok kérdéséhez kapcsolódik. A jelenlegi gy akorlat úgy alakult ki, hogy aki egy évig becsületesen csinálja a maga dolgát, halasztott vámfizetéshez juthat, akkor ha..., és le van írva a törvényben, hogy. Nagyon jól tudjuk, itt mindig megvan a viccek lehetősége, tehát egészen más profilban vagy volum enben élve a halasztott vámfizetés lehetőségével, pofára lehet ejteni az államot, a vámhivatalt vagy egymást, ahogy tetszik. Nyilvánvaló, a törvény ezt nem tudja kivédeni, csak igyekszik az eddigi gyakorlatnál szigorúbb szabályokat alkotni, de továbbra is fennáll: ha a jogalkalmazó nincs észnél, mindenféle baj lehet. A másik probléma, ami előttünk áll, hogy a vámhivatal megkapja azt a jogot: ha úgy érzi, a bizonylatolt vámérték 20 százalékkal alatta marad a várható érték ezen dolgának, akkor biztosítékot ké rhet arra, hogy ha később kiderül, a beszállító mégiscsak drágábban szerezte az árut, mint állította, még pótlólagos büntetést, vámot lehessen tőle szedni. Egy ilyen rendszer azonban csak akkor illeszkedik jól egy szabad piacgazdaságba, ha azok az etalonok , amelyek alapján a vámos eldönti: ez most a várható érték alatt vane vagy sem, mindenki számára hozzáférhetőek. Nyilvánvaló, hogy ez egy örökös etalongyártási, nyilvánosságra hozatali, szakmai egyesületekkel való egyezkedési kényszert visz bele a rendsze rbe, ami valószínűleg kikerülhetetlen, de nyilván újabb és újabb szabályozásokat von maga után. (10.10) A törvény természetesen igyekszik, hogy mindent világosan definiáljon, de a definíciókkal soha nem lehetünk olyan elégedettek, hogy ne legyen valahol zű r, például a "kereskedelmi fuvareszköz" és hasonló természetű fogalmak fognak újabb problémákat felvetni. Mindennek ellenére azt hiszem, hogy ha a vámalkalmazó, illetve a törvényalkalmazó észnél van és a tanulási folyamatok, a szakmai egyesületek, kamarák együttműködése folyik, akkor mindezek menet közben korrigálható problémák lesznek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megadom a szót dr. Bogár László képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képv iselőcsoportja vezérszónokának. DR. BOGÁR LÁSZLÓ , az MDF képviselőcsoport részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Először a rövidebb törvényről, ahogy a kormány előterjesztője az egyik bizottsági ülésen fogalmazott: a nagy vámtörvény, a vámjogról és vá migazgatásról szóló törvény kistestvéréről szeretnék szólni. Azt hiszem, elég egyértelmű - ez az államtitkári expozéból is kiderült , hogy a gazdasági rendszerváltozás egyik újabb szimbolikus jelentőségű mozzanatának lehetünk tanúi, amikor ennek a törvény nek a tárgyalásába kezdünk. Hiszen volt már Magyarországon vámtarifatörvény 1924 és '48 között, ám ezt követően - ahogy államtitkár úr némi eufemizmussal fogalmazott expozéjában - Csipkerózsikaálomba szenderült ez a
