Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 3 (111. szám) - A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló törvényjavaslat, valamint a vámtarifáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása - JUHÁSZ PÁL, az SZDSZ
919 Tisztelt Ház! Soron következik a vámjogról, a vámeljárásjogról, valamint a vámigazgatásról szóló törvényjavaslat, illetőleg a vámtarifáról szóló törvényjavaslat együttes általános vitájának folytatása a vezérszónoki felszólalásokkal . Emlékeztetem önöket, hogy a tegnapi napon az Országgyűlés az ülés tárgysorozatának elfogadásával együtt döntött arról, hogy a két előterjesztés általános vitáját összevontan, együttesen folytatjuk. Az előterjesztéseket T/1300. és T/1294. számon, a bizott ságok ajánlásait pedig T/1300/26. és T/1294/15. számon kapták kézhez képviselőtársaim. Most az egyes képviselőcsoportok vezérszónokai fejtik ki álláspontjukat a két törvényjavaslatról együttesen, a házbizottság ülésén létrejött megállapodásnak megfelelőe n 1515 perces időtartamban. Elsőként megadom a szót Juhász Pál képviselő úrnak, a SZDSZ képviselőcsoportja vezérszónokának. JUHÁSZ PÁL , az SZDSZ képviselőcsoport részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Elnézést kérek öntől is és a tisztelt Háztól is, hogy iz galmasabb reggeli témák után olyan unalmas dolgokról beszélek, mint a vámtörvények. A végével kezdve: nagyon elegánsnak találtuk mind a két törvényjavaslatot, amely szép, áttekinthető rendszerbe fogja össze, amit egy ilyen kódexben célszerű összefogni vagy ma össze tudunk fogni. Ebből persze az is következik, hogy minél elegánsabb egy összefoglalás, minél jobban lefedi az eljárási szabályokat és a különböző egyéb dolgokat, annál világosabb, hol vannak továbbra is függőben maradt, tisztázandó kérdések, hason lók. Ezért egy ilyen törvényt nem is lehet azzal az igénnyel befejezni, hogy az összes felmerülhető problémára világossá tegye a választ, természetesen ezért hagynak benne elég tág teret a rendeleteknek. Annak ellenére, hogy azt mondtam, érettek és kiforro ttak ezek a javaslatok, meg kell említenem Kutrucz Katalin múlt heti felszólalását, amelyben azt hangsúlyozta, hogy minden kiérleltsége ellenére például a benne lévő fogalmak nincsenek összhangban a devizatörvény fogalmaival, de ha jól értettem, amit Kutru cz Katalin mondott, ez nem elsősorban ennek, hanem a devizatörvénynek a bírálata volt, amely ehhez képest valóban kevésbé érett alkotásnak tűnik, de hogy az összhang kell, az nyilvánvaló. Mi az ördögnek kell egyáltalán ilyen végtelenbe terjedő joganyaggal dolgozni - azért mondom, hogy "végtelenbe terjedő", mert ez itt csak az, ami a törvényben van, de a hozzá kapcsolódó rendeletek és egyezségek óriási tömegével tovább nyúlik. Egyszerűen azért, mert a vám tulajdonképpen egy nagyon természetellenes dolog. Abb ól a természetellenes dologból adódik, hogy az államok azt hiszik magukról, beleszólhatnak az emberek ügyeibe, egy természetellenes dolog pedig egyszerű szabályozással nem iktatható be egy természetes rendbe. Ráadásul az a komplikált dolog is előadódott, h ogy már rég nem azt csináljuk, amit hajdanán az uralkodók, hogy egységes harmincadokkal elintézzük a vám ügyét, hanem részben van egy örökölt szemléletünk a vámokkal kapcsolatban, hogy különböző szerkezetű gazdaságok illesztését csinálja meg - tulajdonképp en védjük magunkat a világgal szemben , és erre az utóbbi évtizedekben ráépült egy újabb rögeszme: az állam elsősorban termékadókon keresztül jusson hozzá a bevételeihez, és mivel ezeket a termékeket keresztülviszik a határokon, valahogy ezt az egészet be le kell rakni a rendszerbe. Ezt a természetellenes dolgot, ami a vámból és a termékadóból következik, nagyon nehéz belerakni egy magántulajdonon alapuló liberális piacgazdaság elveibe. Így jön ki az a furcsa ellentmondás, hogy az a szabadság, ami '8990be n rászabadult a külkereskedelemre, sokkal veszélyesebbé vált az országra nézve, mint a korábbi szigorú rend, és ki kellett találni, hogy hogyan lehet úgy megcsinálni a rendet, hogy a szabadság is megmaradjon és minden világos is legyen. Kiderült az, amit s ajnos, a régen piacgazdaságban élők nagyon jól tudnak, hogy minél szabadabb egy tevékenység gyakorlása, annál részletesebb eljárási szabályozásra van szükség, tulajdonképpen a szabadság feltétele a nagyon világos játékszabályok. Ezek a játékszabályok lenné nek összefoglalva ezekben a törvényekben, és a lyukak mind abból adódnak, hogy a játékszabályok soha nem tudnak annyira világosak, egyértelműek lenni, mint milyen gyorsan a szereplők a helyzeteket előállítják.
