Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. október 2 (110. szám) - A védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. MÉSZÁROS GYULA (KDNP):
877 tulajdonosokat legalább figyelmeztetni lehetne arra, hogy a jövőben e terület kisajátításra kerül. Azt hiszem, hogy a törvényjavaslat megvalósítása után nem szabadna 10 évet hagyni, hiszen mi lesz 10 évig, ha akkor kezdjük védeni a természetet az álla mi tulajdon körében? Azt hiszem, a gazdálkodó emberek érdekei is ezt kívánnák meg. Fontosságát - mint mondtam - nem vitatom e törvényjavaslatnak, azonban úgy ítélem meg, módosító javaslatokkal sem lehetne ezt a törvényt azzá tenni, amelyre utal a célját te kintve az Alkotmánybíróság. Én ennek ellenére sem javasolom ennek a törvényjavaslatnak a megszavazását jelenlegi formájában, bármily fontosságúnak is érzem azt. Osztom a mezőgazdasági bizottság azon véleményét, hogy nem alkalmas most a jelen formájában a t árgyalásra. Köszönöm szépen a türelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Gál Zoltán) : Köszönöm szépen. Megadom a szót Mészáros Gyula képviselő úrnak, KDNP, őt követi Glattfelder Béla a Fideszből. DR. MÉSZÁROS GYULA (KDNP) : Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtá rsaim! Az előttünk álló törvénytervezet a védett természeti területek védettségi szintjének helyreállítását kívánja törvényileg szabályozni. Teszi ezt azért is, mert alkotmánybírósági határozat kötelezi erre a tisztelt Országgyűlést. Először nézzük azt, ho gy csökkente ezen területek védettségi szintje csupán attól, hogy egyes területek magánkézbe kerültek? Azokban a szövetkezetekben, ahol védett, vagy védelemre tervezett területek voltak, ezeket külön földalapban kezelték és a terület átadásáról - sokszor nagy viták után, de - megállapodtak a nemzeti parkok vezetői és a szövetkezetek. Jelen törvényjavaslat szinte azt sugallja, mintha a természetvédelmi területek magánkézbe adásával valamiféle természetromboló folyamat indult volna meg, amelyet most azonnal vissza kell állítanunk, amíg nem késő, kerül, amibe kerül. Már a törvénytervezet címe is erre utal, pedig a természetvédelmi területek védettségi szintjét tudtommal sehol nem csökkentették, legfeljebb védett vagy fokozottan védett területek kerültek magánk ézbe. Természetesen nem vitatom a törvény azon törekvésének helyességét, hogy a természetvédelem szempontjából legértékesebb területeket állami tulajdonban kell tartani és a nemzeti parkok kezelésébe kell adni. Bizonyosan senkiben fel sem vetődik, hogy a b ugaci ősborókást, a kiskunsági szikes tavakat, vagy a fülöpházi homokbuckákat magántulajdonba adja, mert ezek valóban a magyar táj kincsei. Kivételes esetben még a kisajátítással is egyet tudok érteni, ha például az Alföld jelképének, a túzoknak a költőhel yéről és géncentrumáról van szó, vagy egy szavam sincs a bugaci Szekercés rét állami tulajdonba vétele ellen, hiszen szinte már csak ott él hüllőkülönlegességünk, a homoki vipera. De hangsúlyozom, csakis ezen szigorúan védett területeknek szükséges állami tulajdonba kerülniük. Annak idején, amikor megalakultak a nemzeti parkok, nem a politika, hanem a tudomány volt a főszereplő kialakításukban. A szövetkezetek szívesen adták a számukra értéktelen területeket a nemzeti parkok kezelésébe, hiszen nem volt elle nérdekeltség, mert ami számukra értéktelen volt, az a nemzeti parknak a legértékesebb. Sokszor azonban túlságosan is bőkezűek voltak a szövetkezetek, és olyan területek is védett vagy fokozottan védett státuszt kaptak, amelyeknél erre nem volt szükség. Én ezért egy olyan törvényt szeretnék, amely a védett természeti területek felülvizsgálatáról és nem a védettségi szint helyreállításáról szól. Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzeti parkok esetében jelenleg nem a kisajátítás a fő probléma, hanem a kártérítési összeg kifizetése azon területekért, amelyeket a szövetkezetek külön földalapban, a természetvédelmi alapban különítettek el, sokszor késhegyre menő viták eredményeképpen.
