Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 26 (109. szám) - A felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - POKORNI ZOLTÁN (Fidesz):
779 képviselőinek eddig i kijelentéseit, akkor ezek a célok '96 végére, '97re már elért eredmények kell hogy legyenek. Ez nem a felsőoktatás fejlesztésének a célja. Igen szűkös, rövid távú az a horizont, amit ez a fejlesztési határozat maga elé tűz. A piacgazdaság kiépítése? Nem , a piacgazdaság megfelelő működése. Nem a gazdasági stabilizáció elérése, hanem a gazdaság kiegyensúlyozott működése lehet célja ennek. Nem stabilizálni kell egy ilyen fejlesztési programban a gazdaságot. Szűkös aktuálpolitikai horizontot húzott maga köré ez a fejlesztési határozat. Ilyen értelemben azt gondolom, hogy az írói valódi szándékaira talán jobban fényt vet, mint sem az elmondott szavak vagy a miniszteri expozé, mert ilyen formájában ebben a műfajban, ilyen kidolgozottságában ez a dokumentum aktu álpolitikai kordokumentum, és nem egy olyan hosszú távú stratégia, melyre a Háznak érdemi vitát kell fordítani és az idejét pazarolni. A legszebb gyöngyszemet ebben a kazalban, vagy nem is tudom, miben: ebben a csomagban az jelentette, amikor az Országgyűl és feladataként jelöli meg a kormányzati munkaprogram végrehajtását és a törvénymódosítás megvalósítását. Én úgy emlékszem, hogy a gimnáziumban második osztályban tanítjuk a hatalmi ágak szétválasztását. A kormányzati munkaprogram végrehajtásának a feladat a nem az Országgyűlés, hanem a kormányzati szervek dolga. Ezt módosító javaslatként beadtam, hogy talán ki kéne húzni, és külön kéne választani ebben a dokumentumban is a hatalmi ágakat, ha egyszer ezt már politikai elvként elfogadjuk. Még továbbra is szer epel minden vita után az a kitétel ebben a határozati javaslatban, hogy "a nyugateurópai fajlagos szint az oktatóhallgatói arányban". Azért mondom, hogy minden vita után, mert most már talán a nem kifejezetten felsőoktatási emberek is tudják, hogy nincs ilyen. Nincs nyugateurópai fajlagos szint az oktatóhallgató arányban. Az egyik orvosi egyetemi vezető úgy fogalmazta ezt meg, hogy körülbelül olyan ez, hogyha átlagos szintet húznak a NyugatEurópában nagyon eltérő szerkezetben működő felsőoktatások közö tt oktató és hallgató arányát tekintve, mintha azt mondanánk, hogy egy kórházban a betegek átlaghőmérséklete kielégítő, 37 Celsius fokos, hiszen a lázasok és a halottak nagyjából a jó középarányt kihozzák. Nincs ilyen működőképes középarány egy olyan, elég gé tagolt világban, ahol a hallgatók képzési ideje az öt és fél évtől a tizenegy évig húzódik, ahol a hallgatók heti óraterhelése az átlagos tíz órától a huszonöt óráig terjed, ahol az egy oktatóra jutó hallgatók száma csak Európában is az olaszországitól, ahol talán a legtöbb, 45től - 40 fölötti mindenesetre a szám , egészen a háromig vagy a kettőig terjed - de mindez szakmánként, karonként igen differenciált módon és igen eltérő módon. (17.50) Lehet ebből átlagot számí tani, csak - meggyőződésem - éppen semmi értelme nincs, nem mutat semmit. De ezek, mondjuk így: csak a mókás elemek ebben a határozati javaslatban olyanok, amelyek az előterjesztő szándékainak a komolyságára hívják fel a figyelmet. A veszélyesek azonban má r mindenképpen módosító javaslatot érdemelnek, elhagyásukat javasoljuk. A határozat 3. pontjából egyértelműen kiderül, hogy a felsőoktatás fejlesztését csak a felsőoktatáson belüli megtakarításokra, a tandíjbevételekre, illetve más piaci alapítványi pénzek befizetésére kívánja alapozni - ahogy ezt Rab Károly képviselőtársam módosító javaslatában megfogalmazta: mindenki szerezhet pénzt onnét, ahonnét akar. Miközben a miniszter úr is, államtitkárhelyettes úr is már többször kritizálták az előző kormányzat fe lsőoktatási politikáját, sok esetben nem minden alap nélkül, egyet el kell hogy ismerjünk, hogy igen jelentős, 30 milliárd forint fölötti az, amit az előző kabinet a felsőoktatásba pluszpénzként, a folyó költségeken túl fejlesztési összegként képes volt be vinni. Ehhez képest az a kormányzat vagy az a kormánykoalíció, mely stratégiai ágazatnak, kiemelt fontosságú területnek nevezi a felsőoktatást mind szólamaiban, mind programjában, jószerivel kevesebbet kíván biztosítani a fejlesztésre kiszemelt terület műk ödtetésére, mikor az még nem volt fejlesztés alatt.
