Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 4 (102. szám) - A védett természeti területek védettségi szintjének helyreállításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. HASZNOS MIKLÓS (KDNP):
56 Köszönöm. Megadom a szót Hasznos Miklós képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt frakciójából. Őt utolsóként írásban előre jelentkezett képviselőtársunk, Balsay képviselő úr fogja majd követni. DR. HASZNOS MIKLÓS ( KDNP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Talán mondhatnám úgy is, hogy tizenkét dühös vagy elszánt ember, akik kitartottak ennek a törvényjavaslatnak a vitája során. Sok érdekes megközelítést hallgattam végig, és az az első megállapításom, hogy hiba van a törvényjavaslat szövegében, ugyanis ha az lenne a címe, hogy "A védett természeti területek védettségi szintjének jogi helyreállításáról", akkor lehet, hogy vita fele esetleg elmaradt volna. Itt sokan abba a tévedésbe esnek, hogy ez a törvényjavasla t most azt a célt szolgálja, hogy az eddig kárpótlásul kiadott erdők gazosak voltak, nem tisztították azokat, s most azt helyre kell állítani, visszaállamosítjuk, s akkor majd kitakarítjuk úttörőkkel, katonákkal... - vagy valami. Meggyőződésem szerint itt nem erről van szó: itt az Alkotmánybíróság határozata alapján egy jogi helyreállítást kell elvégezni, amit nagyon szépen megindokolt az Alkotmánybíróság és nagyon örülök, hogy bekerült az indoklás szövegébe is. Külön örömömre szolgálna, ha a tárca a kormán yülésen minden egyes alkotandó új törvénynél érvényesíteni tudná, hogy a környezethez való jog védelmét a más jogokéhoz képest is fokozottabb szigorúsággal kell biztosítani a jogalkotás során, valamint további követelmény az állammal szemben, hogy a preven tív védelmi szabályoktól ne hátráljon vissza a szankciókkal biztosított védelem felé. Tehát ne várjuk meg azt, míg valami tönkremegy, elszennyeződik és utána bírságoljunk, hanem lehetőleg maradjunk a preventív jogalkotásnál. Ennél a törvénynél - ezt akárho gy is nézzük - nyilvánvalóan három érdek ütközik. Az egyik a természetvédelem érdeke és a jogi szintentartás érdeke, a másik a magántulajdonú gazdaság megvalósításának érdeke, a harmadik pedig a kárpótoltak és a részaránytulajdonosok érdeke, akik földet k aptak, esetleg védett természeti területet kaptak a kárpótlás és egyéb során. Lehete itt igazságot tenni? Nagyon nehéz, de mindenesetre egy dolgon el kellene gondolkozni. Hangsúlyozom, ez megint nem a jogi szabályozást érinti, mert a jogi szabályozást meg kell oldani, az Alkotmánybíróság kötelezi a magyar Országgyűlést erre. A modus vivendiben lehet vitatkozni. Például Ausztriában, ahol nem volt szövetkezeti tulajdon, amit aztán visszaosztottak kárpótlás gyanánt, hanem mindvégig csak magántulajdon volt, va lahogy ott is megoldották a természeti érdekek védettségi szintjét, valamilyen jogszabály ott is van erre, valamilyen szervezetek ott is vannak erre, akik ellenőrzik azt, hogy a magántulajdonban lévő erdőket, védett természeti területet, egy patakpartot, e gy borókást a tulajdonos hogy kezeli és az megfelele a természetvédelem érdekeinek. Én úgy érzem, hogy ez egy kibontakozó demokráciában nem lehet probléma és nem jelenthet problémát. A döntő kérdés itt most az, hogy a jogszabály szövege - az alkotmánybíró sági határozat alapján - kizárólag a szövetkezet korábban közös használatában álló földterületét érinti, amelyek védettek voltak stb. (19.50) (A jegyzői székben dr. Kiss Róbert helyét Nahimi Péter váltja fel.) Óhatatlanul felmerül a kérdés - biztos, hogy n em ennek a törvényi szintnek a megoldása, de valahol utalni kellett volna rá , hogy vajon a privatizált állami földterületeknél, a privatizált erdőknél, az erdőgazdasági erdőknél vajon nem a jogi védettség, hanem a de facto természeti védettség szintje ho gy marad meg és hol marad meg. Ez a törvény több sebből vérzik. Itt elhangzottak különböző megállapítások; engedtessék meg nekem annyi, hogy én csak a jogi szempontokat nézzem most. És a jogi szempontok azt mondják, hogy amit Orosz Sándor képviselőtársunk mondott, az tulajdonképpen benne van a törvényben. Ugyanis ő azt mondta, hogy nemcsak a kisajátítás lehet az egyetlen forma. Lehet itt más forma is.
