Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 18 (106. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP):
422 Ezért nem tudja a Független Kisgazdapárt így támogatni ezt a törvényjavaslatot, s kérem a tisztelt kormánypárti képviselőket is, hogy ők is így gondolják meg, és ezt csak átdolgozás után lehet újra tárgyalni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az FKGP padsoraiban.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is köszönöm. Szólásra kö vetkezik Tímár György képviselő úr, a Független Kisgazdapárt részéről. Megadom a szót Tímár György úrnak. DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP) : Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy a mai munkanap már igen hosszúra nyúlik, enged tessék meg nekem, hogy ne a tőlem talán megszokott szép körmondatokban és részletes kifejtéssel tárjam önök elé a gondolataimat, hanem mindannyiunk idegeinek megfelelő kondícióban tartása végett is csupán slágvortonként - ellentételben viszont azt kérem ké pviselőtársaimtól, hogy akkor ne próbáljanak a szavaim mögé olyan értelmet tulajdonítani később, amit én nem mondok, és amit nem fejtek ki most itt részletesen. Nemcsak mint a Független Kisgazdapárt képviselője állok önök előtt és fejtem ki a gondolataimat , hanem mint a Holocaust Áldozatai Magyarországi Szövetségének elnöke is. Kérem, rá kell mutatnom, hogy diszkrimináció nem érvényesülhet állampolgárokkal vagy jogalanyokkal szemben. Sajnos, az a törvény, amelyet első menetben, úgy tudom, az én indítványomr a, majd ehhez csatlakozva több más állampolgár indítványára is helyezett hatályon kívül részben az Alkotmánybíróság, tehát az 1992. évi XXXII. törvény, sajnos, olyan súlyos diszkriminációkat tartalmaz, olyanokkal jellemezhető, amely az Alkotmánybíróság hat ározatának szöveges részéből is kitűnően igen nehezen lenne elhatárolható, mondjuk, egy IV. számú zsidótörvény megbélyegző jelzésétől. Úgy gondolom, hogy azok a törvényalkotók, akik annak idején részt vettek a normaszöveg megfogalmazásában, nem jártak el k ellő körültekintéssel, és - nem feltételezve semmilyen rossz szándékot, de objektív következményt azért megállapítva - ki kell jelentenünk: nem véletlenül történt, hogy az Alkotmánybíróság ezt a módosítást előírta a parlamentnek, amelynek a tárgyalása vége tt most itt vagyunk. Elsősorban ott látom a diszkriminációt, hogy teljesen téves az az álláspont, amely bírói hibát másnak minősít, mint az államhatalom vagy államigazgatás egyéb résztvevőinek kezétől származó hibát vagy bűnt. A hatályos polgári vagy bünte tőjogunk teljesen azonos szintre emeli a két fórumot, tehát megalapozatlan a vitatott törvénynek azon klauzulája, amely csak a bírói megalapozatlan ítéletek áldozatai részére jelez reparációt bizonyos mértékig, míg az államhatalom politikai főirányában elj áró hivatalos közegek vagy a hivatalos közegek által hatalomgyakorlásra feljogosított egyéb személyek által elkövetett inzultusokat nem olyannak tekinti, mint amelyek kárt okozóak, tehát amelyekért reparáció jár. (19.30) További - most már más szempontból, tehát nem jogász szempontból értékelt - diszkriminációja a joganyagnak, hogy - bár rendkívül ügyes megoldással, de mégis , kirekeszti a kártérítésre vagy kárpótlásra érdemes személyek köréből azokat, akiket a fasizmus idején faji, felekezeti hovatartozás uk miatt értek atrocitások. De nem tudom figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy ebbe a körbe beletartoznak azok, akik - hogy úgy mondjam - külfölddé vált magyar föld egy helyben utazóiként minősíthetők, tehát azok, akiket kényszerűségből magára hagyott a haz aföld, bár talán ki sem mozdultak, mint ahogy a szóbeszéd járja, Ungvár városából. Úgyszintén ebbe a kategóriába tartoznak azok a polgártársaink, akiket holmi Indiából való eredetük miatt ért inzultus a holocaust alatt. Rá kell mutatnom, hogy a második vil ágháborút követő periódus embert nyomorító, megalázó kényszerintézkedései áldozatai is megalapozottan tarthatnak igényt a reparációra.
