Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 18 (106. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. VASTAGH PÁL igazságügy-miniszter: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes):
423 Ami az itt elhangzott vitát illeti, egy momentumra szeretnék rámutatni. Többen hivatkoztak arra, hogy az államkassza jele nleg sajnálatos helyzetben van, tehát jut, ami jut. Elismerték a teljes kártérítésre vonatkozó igény elvi megalapozottságát. Rá kell mutatnom arra, hogy sajnos olyan csatornákon keresztül is szivárgott el az állami vagyon - itt holmi privatizációs anomáliá kra gondolok , amelyeket ha meggátol az akkori hatalom, akkor lett volna miből a teljes kártérítésre. Számomra mint jogász számára érthetetlen az, hogy miért volt egyrészt olyan felelőtlen, prodigus az államhatalom a privatizáció csatornáival kapcsolatban , és miért volt annyira szűkmarkú, szándékosan lassú a károsultak vonatkozásában. Ami a károk összemérhetőségét illeti: emberélet - emberélet, bármelyik templomban is tisztelte az áldozat ugyanazt az Istent. A fájdalom is fájdalom. Nem lehet semmilyen disz kriminációt alkalmazni, de a diszkrimináció tilalma magában foglalja a reparáció azonos jellegét és mértékét is. Miután én a magam részéről nem szeretném - mint ahogy elöljáróban mondtam , huszonötödik előadóként elmondani ugyanazt, nem akarom az időt poc sékolni, szeretnék pusztán csak egy dologra rámutatni: akkor, amikor itt hivatkoznak az államkassza sanyarú helyzetére, akkor ebből egyrészt az következik, hogy a kárpótlás mint folyamat nem zárható le mindaddig, amíg meg nem szűnik a rossz gazdasági helyz etre való hivatkozás, hogy ezért nem tudják kielégíteni a károsultakat, másrészt ahelyett, hogy csupán merő panaszokat tárnék az igen tisztelt képviselőtársaim és a kormány elé, én szeretnék egy ma még el nem hangzott nóvumot önök figyelmébe ajánlani. A ho locaust áldozatai részére a nyugatnémet állam az úgynevezett luxemburgi egyezménnyel bizonyos nyugdíjjellegű reparációs kötelezettséget vállalt. Ez azt jelenti, hogy annak, aki már akkor élt, már akkor ki volt téve bármilyen oknál fogva az akkori népirtás borzalmainak, annak részére a német állam bizonyos kárrendezést vállalt és folyósít is. Én úgy gondolom, hogy a magyar kormányzatnak alkotmányos kötelezettsége lenne a polgárai gazdasági helyzetének javítása keretén belül minden lehetséges eszközt megragad ni, hogy ezt a bizonyos luxemburgi egyezményt honosítsa. Magyarul: a Magyarországon élő, veszélyzetben volt, vagy mondhatom úgy, hogy károsultak részére is érje el a jelenlegi német államtól ezt a kárrendezést már csak azért is, mert akár mulasztásos alkot mánysértésnek is minősíthető lenne egy olyan magatartás, amikor e beszéd elhangzása után a magyar kormányzat haladéktalanul nem kísérelné meg ennek az érvényre juttatását. Tisztelt Képviselőtársaim! Én kérem önöket, hogy felszólalásomat a korábbi, ebben a témakörben elhangzott gondolataimmal együtt értékeljék, és én a magam részéről nem azért szólalok fel, hogy pusztán kárhoztassam egy megelőző parlamenti periódus kormányzatát, hanem az ő hibájukra való rámutatással próbáljam elérni, ösztökélni a jelenlegi hatalmat gyakorló kormánynak, a hatalom letéteményes kormányának a célszerű és haladéktalan intézkedését ennek a megkezdésében, végrehajtásában magam, a Független Kisgazdapárt, illetőleg a HÁM szervezete nevében a teljes együttműködést ajánlom fel. Minden rendelkezésünkre álló törvényes eszközzel együttműködünk a holocaust és az egyéb népnyomorítás mindennemű áldozatának az emberhez méltó kárrendezési ügyében. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.) ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Én is megköszönöm képvi selő úr felszólalását. Megadom a szót Vastagh Pál igazságügyminiszter úrnak. DR. VASTAGH PÁL igazságügyminiszter : Köszönöm szépen, tisztelt elnök asszony! Tisztelt Képviselő Urak! Én nagy türelemmel, figyelemmel hallgatom az önök hozzászólását négy óra ó ta, ez említést sem érdemel, hiszen ez a kötelességem. De ne haragudjon kedves Gyimóthy képviselő úr, én szeretném nagy tisztelettel megkérdezni öntől, elolvasta ön a törvényjavaslatot és az 1992. évi XXXIIes törvényt. Ha elolvasta, akkor köszönöm szépen, nincs semmi más kérdésem. ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes) : Kétperces időkeretben megadom a szót Gyimóthy Géza úrnak.
