Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 18 (106. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
403 kárpótlásra a harcoló munkaszolgálat címén, jogosultak kárpótlásra a zárt táborszerű fogva tartás alapján. Azért s ajnálatos ez a bírói okfejtés, mivel még a jogi egyetem kezdetén oktatják azt az alapfokú szabályt, hogy amennyiben a törvény speciális rendelkezést tartalmaz, az lerontja az általános szabályokat. Ez egy több száz éves jogelv, ennek alapján születnek meg a jogszabályok. Ha egy bíróság nyíltan a jogalkotó által meghozott törvénnyel ellentétesen ítél, akkor veszélybe kerül az alkotmányos jogbiztonság elve, ugyanis a bíróság a joghoz kötve van, még ha azzal nem is ért egyet. Az eredeti kárpótlási törvény spec iális szabályokat tartalmazott a harcoló munkaszolgálatosokra azért, mert korlátozni akarta az általános szabályból eredő jogosultság körét. Igen érdekes egyébként, hogy a Legfelsőbb Bíróság viszont azokban az ügyekben, ahol a Rákosiféle munkaszolgálatoso k adtak be keresetet és hivatkoztak a zárt táborszerű fogva tartásra, nem tartotta megalapozottnak a kereseti kérelmet, mert nem harcoló alakulatok kötelékében teljesítettek munkaszolgálatot. Visszatérve a munkaszolgálatosok kérdésére, az Alkotmánybíróság döntése kötelező erejű. Van egy hatályos normaszövegünk is. Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy az Országgyűlésnek meg kell alkotni azokat az eljárási szabályokat, amelyek az igények érvényesítéséhez szükségesek. Ehhez képest, megítélésem szerint, nem eljár ási szabály, amikor az Alkotmánybíróság által megállapított normaszöveghez - hogy a munkaszolgálat után jár kárpótlás - a kormány hozzáfűzi azt a kis időbeli korlátozást, amely megint kizár munkaszolgálatosokat a kárpótlásból. Én nem vitatom, hogy az erede ti jogalkotónak valóban szándéka volt korlátozni a munkaszolgálatosok kárpótlását. De az Alkotmánybíróság eltörölte ezt a korlátot. Azt is meg merem kockáztatni, lehet, hogy az Alkotmánybíróság tévedett, lehet, hogy nem tudta kimerítően, hogy vannak olyan munkaszolgálatosok, akik 1945 után politikai okból katonai szolgálat helyett lapátoltak, de lehet, hogy tudta és azért törölte el ezt a szabályt, hogy mindegyik munkaszolgálatos megkapja. Megkapja az, aki a hátországban teljesített munkaszolgálatot, aki a hadianyag gyárban volt, aki az erdélyi körvasutat építette, aki a Don folyó partján veszítette életét és az is, aki 1951 és '56 között a különféle munkatáborokban dolgozott. De sajnos nem tudjuk, hogy mi volt az Alkotmánybíróság szándéka, és ezért nagyon n ehéz helyzetbe kerültünk, igen tisztelt képviselőtársaim. Mert valóban az előbb általam elmondottak alapján önmagában a munkaszolgálat intézménye 1939ben politikamentes volt. (17.30) 1942 közepén a törvény módosításával válik faji jellegűvé. Ehhez képest az igazságügyminiszter úr által beterjesztett javaslat a határidőt előbbre hozza. Én nagyon kérném a tisztelt kormányt, gondolja át, mennyiben szükséges fenntartani teljes egészében az általa beterjesztett törvénymódosítást. Igen tisztelt Képviselőtársaim ! Bízom abban, hogy az eddig elmondottakból önök nem azt fogják levonni, hogy én vitatom a jogosulti kör kiterjesztésének erkölcsi indokoltságát, hogy én tagadnám a magyar állam felelősségét az elkövetett borzalmakban. Amit érzékeltetni akartam önökkel, az az volt, hogy lássák: nagyon összetett, nagyon bonyolult a kárpótlás kérdésköre. A különféle jogszabályokban foglalt ellátások egy rendszert alkotnak. Ebbe a rendszerbe belenyúlni, csak egyegy elemét megváltoztatni, óhatatlanul a rendszer egyéb elemeinek alapvető sérelmével jár. Ha az egyik jogosulti körnek többet akarunk adni, akkor hasonló sérelmek miatt a másik jogosulti kör joggal vetheti föl, mért nem tartozik bele ebbe a körbe. Hadd szóljak még arról, hogy a javaslat látszólag kedvezményként terjesz ti a jogosultak elé, hogy a kárpótlási jegyeiket visszaadhatják és helyette életjáradékot kérhetnek. A miniszteri expozéban elhangzott, hogy az eredeti feltételek mellett fogják kapni az üldözöttek az életjáradékot. Ez csak annyiban felel meg a valóságnak, tisztelt Ház, hogy az eredeti feltételek szerint az életjáradék 1992. január 1jétől jár, függetlenül attól, hogy ki mikor kapja meg a határozatát. A kormány által beterjesztett javaslat viszont - az expozéban elhangzottaktól eltérően - azt a megoldást ta rtalmazza, hogy az életjáradék a törvény hatálybalépését követő hónap első napjától jár. Vagyis az
