Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 18 (106. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP):
404 1992. évi, az 1993. évi, az 1994. évi, az 1995. évi - vagyis négyévi - életjáradék teljes összegét a kormány megtakarítja a politikai üldözötteken. Én azt hi szem, hogy ez ellen tiltakoznunk kell, mert a kárpótlási jegyeiket az üldözöttek nem azért nem használták föl, mert vártak erre az életjáradékra, hanem azért nem használták föl, mert nem tudták mire költeni, hisz 1994. július 15e óta, amióta a HornKuncze- vagy KunczeHornkormány - én már nem tudom, őszintén, hogy mondjam - vezeti az országot, egymilliárd forint értékben kaptak az eredeti jogosultak vagyont kárpótlási jegyért. Legalább hatvanmilliárd van náluk. A kormány maga hozta őket abba a helyzetbe, hogy nem tudnak mit csinálni a jegyükkel. Most fölajánlja a visszaváltás lehetőségét, de a sápot le akarja szedni. Nem hiszem, hogy ez az Országgyűlés elfogadhatja ezt a szabályt. Határozati javaslatot terjesztettem be az Országgyűlésnek: kötelezze a kormá nyt, tárja elénk, tárja az ország elé, miként képzeli a kárpótlási jegyes privatizációt. Kormánypárti képviselőtársaim még vitára sem találták indokoltnak ezt a javaslatot. Ugyan minek? Minek vitatkozni azon, hogy az üldözöttek mit tehetnek a jegyeikkel? E z egy örök és soha le nem mosható szégyenfolt a szocialistaszabaddemokrata kormányzat becsületén, hogy a politikai üldözötteket újólag és ismét meghurcolja és megfosztja a vagyonától. Igen tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem önöket, fo ntolják meg - és úgy tűnik számomra, hogy a kormány egyetért azzal, hogy a mai napon ne lezárjuke az általános vitát - az általam elmondottakat. A kárpótlást nem lezárni kell: végre kell hajtani! S a sikeres végrehajtás érdekében ez a javaslat valóban szá mos ponton módosításra szorul. Én bízom abban, hogy a megfelelő egyeztetések után az üldözöttek érdekében elfogadható, az alkotmányosság kritériumainak megfelelő s valóban a nemzetgazdaság teherbíró képességét figyelembe vevő javaslatról fogunk szavazni. T isztelt Elnök Asszony! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Kóródi Mária) : Köszönöm szépen. Két képviselőtársunk jelentkezett kétperces hozzászólásra, nekik megadom a szót. További viszontválaszokra és kétpercesekre már csak szünet után kerül sor. Gellért Kis Gábor képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt, kétperces reagálásra megadom a szót. GELLÉRT KIS GÁBOR (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök asszony. Kedves Képviselőtársaim! Sepsey Tamás iménti felszólal ásában egy tekintetben bizonyosan joggal marasztalt el, éspedig hogy képviselőtársaim emlékezetére hagyatkoztam frakciónk szavazását illetően. Az emberi emlékezet gyarló. Magam is gyarló voltam, amikor nem néztem utána. Megtehettem volna. Sajnálom, hogy íg y történt. A másik két, engem illető megjegyzésével azonban már bajok vannak, mert Sepsey Tamás vagy nem olvasta el figyelmesen a jegyzőkönyvet, vagy ugyancsak a maga gyarló emlékezetére hagyatkozott. Szó szerint ezt mondom: "Egy márciusi becslés volt ez, de úgy gondolom, hogy mindenki, akit érdekel, jogosult megtudni: idén kárpótlás céljaira a magyar költségvetés 17 milliárd forintot fizet ki." A bevezetőben hozzátettem, hogy ez a Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal adata. Nem azt mondtam, hogy ennyit fizet ki: ez a becslés, hogy ennyit tartoznék kifizetni a hivatal. A másik pedig a kifejezéseimet illette, hogy "fájdalmas örökség". Én ilyet nem mondtam, hogy a kárpótlás fájdalmas örökség volna. Hogy megint idézzem a jegyzőkönyvet - mégiscsak az a hiteles: "E zen amúgy sem túl irigylésre méltó örökség..." - már amit a kormány átvett - "... egy különösen fájdalmas eleme maga a kárpótlás." Ez nem ugyanaz, mint amit Sepsey Tamás a szememre hányt. Ismét azt hiszem, jobb lett volna, ha a jegyzőkönyvre hagyatkozik. É s most nagyon röviden: Az Európa Tanácsban talán nem egészen véletlenül a hozzászólás maximált időpontja öt perc. Ha Sepsey Tamás ilyen, meglehetősen... (Az elnök a csengő megkocogtatásával figyelmeztet az idő leteltére.) ... Igen, egy pillanat, egy utolsó mondat:... terjedelmes hozzászólás helyett beismerte volna
