Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 18 (106. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
402 Tisztelt Ház! Meg kell vizsgálnunk a múlt heti vitában oly nagy indulatokat kiváltó munkaszolgálat kérdését. Az 1992. évi XXXII. törvény csak a harcoló alakulatok kötelékében teljesített munkaszolgálatot ismerte el kárpótlási jogcímnek. Így nem kapott kárpótlást az, aki a hátországban vagy a Szovjetunióban az úgynevezett megszálló csapatok kötelékében teljesített munkaszolgálatot, illetve nem kaptak kárpótlást az úgynevezett Rákosiféle munkaszolgálatosok sem, akik - hozzá kell tennem - nem kis s zámban voltak. Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy ez a különbségtétel ésszerűtlen és önkényes. Ezért megállapította a törvény hatályos szövegét, mely szerint kárpótlás jár a munkaszolgálat után. Hogy miért önkényes és ésszerűtlen a megkülönböztetés, erre a z Alkotmánybíróság nem adott választ. Így most csak azt lehet tenni, hogy elmondjam önöknek, az akkori jogalkotó miért találta elfogadhatónak a megkülönböztetést. Az 1939. évi 2. törvénycikk a honvédelemről az általános honvédelmi hadkötelezettségnek négy fajtáját különböztette meg: leventekötelezettséget, hadkötelezettséget, a honvédelmi szolgáltatások kötelezettséget és a légvédelmi kötelezettséget. A honvédelmi szolgáltatás címén háború idején honvédelmi munkát vagy dologi természetű szolgáltatást lehete tt követelni. A honvédelmi munkakötelezettség nemre való tekintet nélkül a 1470 éves korosztályra vonatkozott, és az erre kötelezett személy képességeinek megfelelően bármilyen testi vagy szellemi munkáját jelentette. A hivatkozott törvénycikk 230. §a ve zette be az úgynevezett közérdekű munkaszolgálat fogalmát, mely szerint a katonai szolgálatra alkalmatlan, 21. évüket betöltött ifjak egy ízben három hónapot meg nem haladó időtartamban munkatáborokban teljesítendő közérdekű munkaszolgálatra kötelezhetők. A fasiszta eszmék térhódítását követően, 1942ben az 1942. évi 14. törvénycikk módosítja a honvédelmi törvényt és a közérdekű munkaszolgálatot is a honvédelmi kötelezettség egyik formájaként szabályozza. Ezzel együtt a törvénycikk megtiltja, hogy zsidók fe gyveres szolgálatot teljesítsenek, kimondja, hogy a zsidó hadkötelesek szolgálati kötelezettségüknek a honvédség kötelékében kisegítő szolgálat teljesítésével tesznek eleget, mely vagy honvédelmi szolgáltatás, vagy közérdekű munkaszolgálat. 1992ben a korm ány álláspontja szerint a honvédelmi kötelezettség teljesítésének eltérő szabályozása faji alapon kimeríti az elítélendő és elmarasztalható diszkrimináció tényét, azonban az eltelt fél évszázadra, valamint a kárpótolandók nagy számára tekintettel önmagában nem alap a kárpótlásra. Ugyanezen érvek alapján a Rákosiféle munkaszolgálat sem felelt meg a kormány által felállított mércének. Hozzáteszem, nyugdíjkiegészítés szempontjából a teljes időtartam mindkét esetben a nyugdíjkiegészítés jogalapjául szolgál. Az onban valóban köztudomású volt, hogy a második világháború során a munkaszolgálatos alakulatok katonai alkalmazásakor súlyosan megsértették az alapvető emberi jogokat. Így a fegyvertelen és önmagukat megvédeni nem képes munkaszolgálatosokat harcoló alakula tokkal együtt vetették be tudatosan kiszolgáltatva őket a közvetlen és elháríthatatlan életveszélynek. Számtalan adat van arra, hogy munkaszolgálatos egységek harci alkalmazása során az alakulat állományának elvesztése volt a cél. A korábbi kormány álláspo ntja az volt, hogy ez az a többlet tényállási elem, amely a munkaszolgálatosok általános köréből csoportképző ismérvként megalapozza a kárpótlásra való jogosultságot. Egy történész bevonásával az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal felállította, ho gy mely munkaszolgálatos egységek a második világháború során hol teljesítettek harcoló alakulatok kötelékében munkaszolgálatot, és ez alapján folyt a kérelmek elbírálása. Törvénytisztelő állampolgárként igen sajnálatosnak tartom, hogy a Legfelsőbb Bírósá g egyik tanácsa kimondta: annak ellenére, hogy a kárpótlási törvény külön nevesítette a munkaszolgálatosok kárpótlási igényét, és csak a harcoló alakulatok kötelékében teljesítettek körében ismerte el a szabadságelvonást kárpótlási jogcímként, mivel a törv ény másik helyén a zárt, táborszerű fogva tartás kárpótlási jogcímként került nevesítésre, így azok a munkaszolgálatosok, akik nem jogosultak
