Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 18 (106. szám) - Az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló 1992. évi XXXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
401 Továbbmegyek még egy gondolattal. Ha ezt az Országgyűlés elfogadná, még inkább tágítaná azt az immár elfogadhatatlan megkülönböztetést, amely a nyugati hadifogság és a szovjet hadifogság között van. Tudniillik mi a különbség a nyugati hadifogságban munkát végző leventék, katonák halála és a szovjet kényszermunkát végző hadifoglyok halála között? A beterjesztett javaslat elfogadása esetén 300 ezer forinttal többre tartaná a szovjet hadifogságba esett katona halálát az Országgyűlés, mint a nyugati hadifogságba esett katonák halálát. Továbbá t ekintettel kellene lenni arra, hogy a II. világháborút követően a Német Szövetségi Köztársaság - ahogy az alkotmánybírósági határozat is rögzíti , két törvényt alkotott a faji és vallási okból sérelmet szenvedettek kártalanítására. Ezeknek a törvényeknek a személyi hatálya az akkori magyar állampolgárokra nem vonatkozott. Erre figyelemmel rendelkezett a nemzeti gondozási díjról szóló törvény, hogy arra - tekintettel az élet elvesztésének jogcímére - csak Magyarországon élő magyar személy jogosult. Ezáltal kirekesztette értelemszerűen a nemzeti gondozási díjból mindazokat a külföldön élő egykori magyar állampolgárokat, akik a német államtól egyébként jóvátételben részesültek. Erre utal az Alkotmánybíróság is, amikor határozatában kijelenti: "Az is a törvényh ozó felelősségi körébe tartozik, hogy a kárpótlási jogosultság új szempontjainak megállapítása során mennyiben veszi figyelembe a jogosultak javára a német állam által fizetett jóvátételi összegeket." A törvényhozónak tehát ebben a kérdésben állást kell fo glalnia. Ugyanis a korábbi törvényalkotási folyamatban egyértelmű volt, hogy a német állam a szabadságelvonás miatt nem fizetett kárpótlást, így ez a kérdés fel sem merült. Állást kell foglalni a tekintetben is, hogy a kormányzat és a fasiszta rendszerek á ldozatainak képviselői között jelenleg folyó tárgyalások az 1946. évi XXV. törvény tárgyában mennyiben vannak összefüggésben a jelen javaslatban foglaltakkal. Ugyanezen módosítással függ össze a szabadságelvonás időtartamának vélelme is. Amíg a kárpótlási törvény nem adott kárpótlást a szabadságelvonás során bekövetkezett életelvesztésért, hanem ezért egységes elvek alapján nemzeti gondozási díj járt, indokolt volt a szabadságelvonás időtartamára egy átlagos mértéket meghatározni, amelyet akkor alkalmaztak, amikor az illető a szabadságelvonás időtartama alatt elhunyt, s a vélelmezett időtartam hosszabb volt, mint a ténylegesen szabadságelvonásban töltött idő. Ez a törvényi megoldás lehetővé tette olyan időtartamra is a kárpótlás megállapítását, melyet valójá ban nem töltött szabadságelvonásban a sérelmet szenvedett, viszont méltányossági szempontok indokolták, hogy a halál bekövetkeztére tekintettel különleges szabályok érvényesüljenek. Ha azonban a szabadságelvonás alatt bekövetkezett haláleset önálló kárpótl ási jogcím, melynek eredményeképpen az özvegy egyösszegű kárpótlásra jogosult, meggondolandó a vélelem további fenntartása, mivel a már hivatkozott többlet kárpótlást a külön nevesített egyösszegű kárpótlás megvalósítja, ezért a vélelem fenntartása más sze mélyekhez, például a hősi halált halt katonák özvegyeihez képest önkényes megkülönböztetésnek bizonyulhat. (17.20) Az alkotmány egyébként ezt a vélelmet hatályon kívül helyezte. Most vissza kell hozni egy megoldással, hiszen ha a kormá ny gondolatmenetét elfogadjuk, akkor kénytelen az Alkotmánybíróság által megsemmisített rendelkezést még egyszer törvénybe iktatni. Ezek súlyos aggodalmak, és ezek mellett szinte eltörpülnek azok, amely az új 2/d. § (2) bekezdésében foglaltak végrehajtásáv al kapcsolatban merülnek fel. Hogy kell összeszámolni a kárpótlási jegyet forintban? A jegy kamattal növelt névértéke vagy az aktuális tőzsdei árfolyam az irányadó? Ha valaki hadiözvegyi ellátást kap, akkor miért nem kell összeszámolni a hadiözvegyi díjjal a kárpótlást? Ez a szabály miért csak a nemzeti gondozási díjat igénylőket sújtja? Miért a túlélő házastárs fogalmát használja az előterjesztő, holott élet elvesztése esetén az özvegy a pontos kifejezés? Ezeket az aggályokat majd a részletes vita folyamán kifejtem.
