Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. december 13 (139. szám) - Az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
3937 hányszor belelépett már ebbe a gödörbe. És a kettő között az a lényeges különbség, hogy a korábbi Országgyűlésnek igazából nem volt előzményi normaalkotása , hogy mi állja ki az alkotmányossági próbát, mi nem állja ki, a jelenlegi Országgyűlés jogalkotása tekintetében pedig az Alkotmánybíróság igen gyakran arra hivatkozik, hogy bár a korábbi határozatában rámutatott erre, arra és amarra. Elképzelhető, tán tan ulmányozni kéne az alkotmánybírósági döntéseket. De visszatérve erre az alkotmányossági problémára, az, hogy egy módosító javaslat a korábbi törvény szellemiségét nem követi, a Házszabály szerint messzemenőkig nem elegendő ahhoz, hogy valami általános vitá ra alkalmatlan legyen. Tudniillik a Házszabály ilyen előírást nem tartalmaz, hogy a szellemiségnek meg kelljen felelni. Nem ok nélkül! A szellemiség megfoghatatlan, igen tisztelt képviselőtársaim, mindenki azt érez ki egy adott törvény szellemiségéből, ami t akar. Hogy aztán ténylegesen mi van benne, ezt a bíróság mondja ki, amely szervezet Magyarországon a törvényeket alkalmazza. Másrészt az az alkotmányügyi bizottsági többségi vélemény, hogy ellentétben áll az alkotmánnyal, megintcsak igen viszonylagos. Ig en viszonylagos, mert korábban hivatkoztam már rá, számos olyan törvényjavaslatról nyilatkozta a jelenlegi kormánypárti többséggel rendelkező alkotmányügyi bizottság, hogy alkotmányos, amelyekről később az Alkotmánybíróság úgy döntött, hogy őt nem köti a s zocialista és liberális szabaddemokrata többségű alkotmányügyi bizottság javaslata és ő alkotmányellenesnek nyilvánította. Ha nem tévedhetetlen egy bizottság, akkor viszont igencsak meg kell fontolni, hogy egy nagyon lényeges kérdésben, alkotmányellenesség kérdésében milyen álláspontot foglal el. Harmadsorban hadd mondjam el képviselőtársaimnak, hogy nekem személy szerint igen megingott a bizalmam az alkotmányügyi bizottság tagjaiban... (Dr. Balsai István: Többségében!) ..., köztük Toller képviselőtá rsam jogi szaktudásában is, hisz amikor interpelláltam egy ügyben, hogy egy kormányrendelet hogyan lehet ellentétes törvénnyel, képviselőtársam több más jogi szaktudású képviselőtársammal elfogadta az igazságügyi minisztériumi államtitkár válaszát, miszeri nt nincs ellentét a kormányrendelet és a törvény között. Ezt követően az Alkotmánybíróság megállapította, hogy igenis ellentétes a kormányrendelet a törvénnyel és megsemmisítette a kormányrendeletet. Sajnos azt kell mondanom, hogy ha valaki egy ilyen nagyo n alapfokú jogi kérdésben helytelenül tud dönteni, adott esetben politikai indíttatásból, akkor egy komolyabb ügyben, amelynek valóban lehetnek politikai kihatásai, nem biztos, hogy a jogi éleslátása tiszta. Az alaphelyzet ebben a körben egyértelmű. Van eg y alkotmánybírósági döntés, amely 1994. december 24én került kihirdetésre. Ez az alkotmánybírósági határozat azt mondta, hogy az Országgyűlésnek '95. szeptember 30ig kell kiküszöbölni az alkotmánysértést. Miután korábban egy hivatalt vezettem, tudom jól, hogy ilyenkor, ha az embernek határidős feladata van, számol, hogy mikorra kell megtenni a saját hatáskörébe, feladatkörébe eső dolgokat az eredmény bekövetkezése érdekében. Úgy gondoltam - és úgy tűnik, megint alaptalanul , hogy a Magyar Köztársaság bel ügyminisztere valóban felelős kormányzatnak a tagja, és amikor elolvassa '94. december vége felé az alkotmánybírósági határozatot, kiadja az utasítást a Belügyminisztérium apparátusának, hogy mikorra szeretné látni az első nyers tervezetet. Utána ismervén a magyar Országgyűlés Házszabályának rendelkezéseit, elkezd számolni, hogy mikorra kell a kormánynak beterjeszteni a törvényjavaslatot ahhoz, hogy szeptember 30ig egy normális, Házszabálytól való eltérés nélküli ütemtervben a törvény megszülethessen. (13. 10) Ez briliáns alkalom lett volna a belügyminiszter úrnak arra, hogy a korábbi kormány alkotmánysértő megoldását, amit a korábbi Országgyűlés szentesített a törvényjavaslat elfogadásával, kiküszöbölje, és ezzel fényes tanújelét adja annak - amire Tóth Kár oly képviselőtársam hivatkozott , hogy igenis, végre akarják hajtani a korábbi Országgyűlés törvényeit. Itt közbevetőleg hadd jegyezzem meg: a kárpótlási törvényekre való hivatkozás tragikusan félresikeredett, képviselőtársaim - mint utaltam rá , hiszen éppen önök voltak például azok, akik
