Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 4 (102. szám) - A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
38 Vég ezetül szeretném azt jelezni, amivel kezdtem: jómagam nem gondolom azt, hogy ez a törvénymódosító javaslatsor, ez a nem túl hosszú, de nagyon lényeges módosítójavaslatcsomag megoldaná a szakképzés összes problémáját. Ettől - sajnálatos módon - a magyar sz akképzés azon tartalmi feszültségei, nehézségei, amelyekkel naponta találkozunk, amelyek alapján a magyar szakképzés még ma is az egyik válságágazata a közoktatásnak, az oktatási folyamat egészének, még nem kerülnek nyugvópontra. De úgy gondolom, ezek a vá ltozások segítenek abban, hogy egy kicsit biztonságosabb, jogilag átjárhatóbb, átláthatóbb rendszerbe kerüljön a magyar közoktatás és oktatás eme nagyon fontos szeglete: a szakképzés. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Kóródi Mári a) : Köszönöm szépen. Soron következik Győriványi Sándor, a Független Kisgazdapárt részéről, őt követi majd Kovács Kálmán, a Kereszténydemokrata Néppárt részéről. Megadom a szót Győriványi Sándor képviselő úrnak. (18.10) DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP) : Köszö nöm a szót, elnök asszony. Mélyen Tisztelt Országgyűlés! Rozgonyi és Körösfői képviselőtársam nagyon pontosan rámutatott azokra a gondokra, amelyek e törvénymódosítás kapcsán jelentkeznek. Nevezetesen, hogy ma is várat magára egy oktatáspolitikai koncepció , amely egyrészt a közoktatás, másrészt a szakképzés kérdéseit meghatározná, jelentősen és pontosan definiálná. Ha ezt a módosítást megnézzük, azt látjuk, hogy tulajdonképpen ez visszatérést jelent 1948ig, a kereskedelmi és iparkamarák oktatási szabályzat ához. Ez nagyon helyes is, hisz a piacgazdaság mostani kialakulása szükségessé teszi, hogy azokat az alapokat, azokat a történelmi hagyományokat feltárjuk és e történelmi hagyományok jegyében újítsuk meg, újítsuk vissza a magyar szociális piacgazdaság megv alósítását. Tulajdonképpen, ha a magyar gazdaság állapotából indulunk ki, illetve az ágazati ipar- és kereskedelempolitikai koncepció hiányát nézzük, akkor azt látjuk, hogy az előterjesztő elsősorban ezeknek a rendeleteknek jogi szempontok figyelembevételé vel történő újjáalakítását valósította meg ebben a T/1094es számú törvénymódosításban. Ahogy erre már rámutatott Rozgonyi képviselőtársam, a módosítás nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy a szakmunkásképzés milyen irányba menjen el, hogy ne újabb munka nélkülieket, átképzési alanyokat neveljen. Ez a koncepciótlanság nem segíti elő a következő generációk képzését. Nem tudjuk meg, hogy a magyar gazdaságnak hol, milyen gazdasági területen lesz szüksége szakmunkásokra, alapfokú, középfokú és felsőfokú végzet tségű, műszaki végzettségű ifjú munkavállalókra. A törvénytervezet nem foglalkozik a piacosodással sem, amely kezd eluralkodni az oktatásban. Erről is esett már szó. Vannak olyan vonzó, a szakmai zsargonban úgy mondjuk kurrens szakmák, ahol a gyakorlati ok tatást végző vállalkozás csak pénzért hajlandó a tanulókat oktatni. Előállhat az a nem kívánatos társadalmi helyzet, hogy a szegény családok gyermekei szakmához sem fognak jutni, vagy csak olyan másod, harmadrendű presztízsű szakmákhoz, amelyekből az elkö vetkezendő időszakban nem lesz kereslet. A törvénymódosítás egyik kirívó hibája, hogy a szakképző iskolák részére csak közbenjárói feladatot ad arra az esetre - erre Körösfői képviselőtársam már utalt , ha a gyakorlati képzést folytató gazdálkodó szerveze t valamilyen oknál fogva, felszámolás vagy csőd miatt a képzést megszünteti. Ebben az esetben nem biztosított a tanulók további szakmai gyakorlati képzése. Ilyenkor pontosabb és kötelező érvényű rendelkezésre volna szükség, ha magunkat kicsit is szociálisa n érzékenynek tartjuk. Részleteiben vizsgálva a törvénymódosítás 27. §át, amely a szakképzésről szóló törvény 55. §ának hol kiegészítését, hol pontosítását szolgálja, legtöbbször a munkaadói érdek előtérbe kerülését
