Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 4 (102. szám) - A szakképzésről szóló 1993. évi LXXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Kóródi Mária): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR (FKGP):
39 észlelhetjük. Az 1. § a törvény 2. §á tól eltérően bevezeti a speciális szakiskolák fogalmát. Ilyen speciális szakiskolák korábban is voltak elég nagy számban, ez azonban egy új terminus technicus. A fogalmat csak az indoklás tisztázza, ahol kiderül, hogy e speciális szó a fogyatékos gyermekek képzésére vonatkozik. Az iskolatípust a szakoktatási törvénytől eltérően a közoktatási törvény szabályozta, helyes lenne a törvény szövegében utalni erre. A 3. § (1) bekezdés b. pontja szerint, amely a törvény 4. § (1) bekezdést d. ponttal egészíti ki, be vezetnék a vizsgadíjrendszert és azt rendeleti úton volna joga a munkaügyi miniszternek koordináció alapján, a szakképzésért felelős miniszterekkel egyetértésben szabályozni. A törvény eltekint attól, hogy részletezze, milyen jellegű oktatásra vonatkozik a vizsgadíjak bevezetése. Felvetődik a kérdés, hogy az oktatásnak része a vizsgáztatás. Ha része, akkor természetesen nem tandíjköteles, mivel a törvény további részében az első szakmához jutást ingyenesnek tekinti. Az indoklásban már pontosítja ennek az el őírásnak a tartalmát és úgy próbálja meghatározni, hogy az iskolarendszeren kívül történő oktatás szakmai vizsgái lennének díjkötelesek. Ez, úgy gondoljuk, egyértelműbb pontosítást igényel. A 6. és 7. § alapján párhuzamos érdekegyeztetési procedúrákat veze t be a törvény. Egyszer az Érdekegyeztető Tanács, tehát az ÉT Országos Szakképzési Érdekegyeztető Bizottságához, területileg pedig a megyei, fővárosi munkaügyi tanácshoz köti az érdekegyeztetést, miközben az országos szakképzési tanácsokban is ugyanez az é rdekegyeztetési folyamat történik, lényegében ugyanezekkel a szereplőkkel, bár némi bővítéssel, kamarák, iskolafenntartók és minisztériumok bevonásával. Ez a párhuzamosság indokolt lenne, de ebben az esetben nem segíti hatékonyan az érdekegyeztetést, ezért a 6. §nak az eltörlése indokolt, illetve az egyértelműsítését szeretnénk látni. A 14. § (2) bekezdése az 1993as LXXVI. szakképzési törvény 14. §ával bővült ki, nyilván ebből következően ellentmondás fedezhető fel az átszerkesztésben. A módosítást szolg áló (2) bekezdés így fogalmaz: "A vizsgabizottság a szakképzést folytató és a szakmai vizsgát szervező intézménytől független testület". A következő mondatban pedig már azt olvashatjuk: "A vizsgabizottság munkájában részt vesz a szakképzésért felelős minis zter által megbízott elnök, a szakmai vizsgát szervező intézmény, továbbá a szakképzés szerint illetékes területi gazdasági kamara, vagy ha a szakképzés nem tartozik egyik gazdasági kamara hatáskörébe sem, a szakképzést folytató intézmény képviselője". Ebb en a megfogalmazásban egyértelmű, hogy a vizsgabizottság nem független az intézménytől, amelybe tagot, tagokat delegál. A függetlenség így tehát nem fogalmazható meg. Ezt módosítani szükséges. Nem azt kell meghatározni ugyanis, hogy mitől, vagy kitől függe tlen a vizsgabizottság, hanem csak azt, hogy szakmailag független testület és függetlensége a feladatából fakad, nem azoktól, akik létrehozták. Ez értelemzavaró és az előző törvényben is megvolt ez az ellentmondás. (18.20) A 13. § szerinti módosítást az in dokolná, hogy az eredeti törvény 16. § (2) bekezdésében a gazdálkodó szervezet nem kérhet és nem fogadhat el költséghozzájárulást, illetőleg költségtérítést a nála megszerzett, illetve folytatott gyakorlati képzésért és a feltételek biztosításáért. A módos ítás azt célozza, hogy csak az első szakképesítés megszerzésére irányuló képzés esetén nem lehet térítést kérni. Ma már többnyire az a gyakorlat - higgyék el, ennek utánanéztem több szakmunkásképző intézetben , hogy a munkáltatók kötelezővé teszik egy rok on második, harmadik szakképzettség megszerzését is, ezért a munkavállalókat térítésre kötelezik, s közben nem garantálják azt, hogyha megszerzik a képesítést, akkor foglalkoztatják is őket. Tehát a törvénymódosításnak ez a része visszaélésekre ad lehetősé get: a képzés egyfajta bevételi forrásként is működhet ilyen módon. Amennyiben ez a javaslat így marad, a garanciális részét pontosítani kellene. A 20. § esetében a szakképző iskola a tanulók szakmai gyakorlati képzését elősegíteni köteles és nem garantáln i. Erre már az előzőekben is utaltam. Félő, hogy a szakmai gyakorlati képzés tandíjkötelessé válhat tanulószerződések esetén is, sőt akár kauciós pénzek is kiköthetők, mint ahogy
