Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. december 5 (135. szám) - Döntés önálló indítványok sürgős tárgyalásáról - A délszláv válság békés rendezésének végrehajtását biztosító erők IFOR-kötelékében korlátozott létszámú magyar műszaki kontingens részvételéről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Gál Zoltán): - DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ):
3471 Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem az ügy fonto sságával arányos hosszúságú beszédet szeretnék mondani az SZDSZ álláspontjának indoklásaként. Az SZDSZ parlamenti frakciója nagyobb részt, döntő többségben meg fogja szavazni az előttünk lévő határozati javaslatot. Röviden szeretném összefoglalni azokat az indokokat, amelyek alapján úgy döntöttünk, hogy támogatjuk ezt a határozati javaslatot. Mielőtt azonban erről beszélnék, előrebocsátom, hogy minden olyan ügyben, amikor magyar katonák külföldre vezényléséről van szó, vagy olyan ügyben, amilyenről a múltko r döntöttünk, lelkiismereti megfontolások alapján kell a képviselőknek dönteniük. Rendkívül súlyos minden képviselő számára az ilyen döntés minden esetben, nemcsak olyan esetben, amikor gyakorlatilag szomszédos országba vezénylünk magyar katonákat, hanem a kkor is, amikor távolabbi országokba is. Ezt már volt módom az előző parlamentben egy hasonló tárgyú vitában elmondani. Rátérve most már az okokra, hogy az SZDSZ miért támogatja a határozati javaslatot: mi mérlegeltük azokat az érveket, amelyek a határozat i javaslat mellett - tehát magyar műszaki alakulatok Horvátországba küldése mellett - szólnak, és mérlegeltük azokat az érveket, amelyek látszólag ezzel szemben állnak. Négy okot láttunk, amelyek indokolják azt, hogy támogassuk a határozati javaslatot. Az első - és nem biztos, hogy a fontossági sorrendben, de mindenképpen az egyik legfontosabb érv, hogy Magyarország igenis érdekelt a délszláv válság békés rendezésében. Mindent meg kell tennie Magyarországnak a még említendő megfontolások figyelembevételével , ami e válság békés rendezését lehetővé teszi. A második megfontolás - erről már jócskán esett szó - az, hogy Magyarországon az összes parlamenti párt, a magyar kormány hirdetett programjában szerepel, s a magyar külpolitika egyik legfontosabb alapelve az euroatlanti integráció. Az euroatlanti integrációs törekvéseinkből szinte automatikusan adódik az, hogy Magyarországnak ennek az euroatlanti integrációnak sokféle feladatából, illetve sokféle elkötelezettségéből részt kell vállalnia. Amikor Magyarországon az euroatlanti integráció mellett érvelünk, nem utolsósorban azzal szoktunk érvelni, hogy Magyarország biztonságpolitikai megfontolásból is a NATO felé törekszik. Ha mi biztonságpolitikai megfontolásokból azt várjuk, hogy a NATO és a nyugateurópai ország ok biztonságot nyújtsanak Magyarországnak, azt gondolom, nem tehetjük meg - és az SZDSZfrakció döntő többségének ez az álláspontja , hogy egy ilyen akcióban nem veszünk részt. A harmadik ok, ami miatt Magyarország számára indokolt, hogy részt vegyen ebbe n az akcióban, az igenis a vajdasági magyarok, és ne felejtsük el, hogy nemcsak a vajdasági, hanem a horvátországi magyarok érdekei miatt indokolt. Meggyőződésünk, hogy Magyarország, a magyar külpolitika képviselői hatékonyabban tudnak fellépni a volt Jugo szlávia területén élő magyar kisebbségek védelmében akkor, ha ebben az akcióban részt vesznek. Végül egy negyedik ok, amiről itt ma még nem esett szó: Magyarországon viszonylag nagy számú menekült él ebben a pillanatban, azokról a területekről ide került m enekültek, ahol a magyaroknak is részt kell venniük a béke megteremtésében. Magyarország elvárta és elvárásnak megfelelően meg is kapta a nemzetközi szervezetek támogatását az itteni menekültek létfeltételeinek biztosítására. Magyarország nincs abban a hel yzetben, hogy elvárjon ilyenfajta támogatást; ugyanakkor, amikor Magyarország részvételét várják a nemzetközi szervezetek egy ilyen akcióban, akkor Magyarország határozottan és egyértelműen pusztán a saját megfontolásaira hivatkozva ne vállaljon részt egy ilyen akcióban. Természetesen az SZDSZ parlamenti frakciója is megfontolta a történelmi múltból adódó következtetéseket. Valóban áll az az érv, hogy túl kell jutnunk a történelmi sérelmekből adódó megfontolásokon, de nem tehetjük meg azt, hogy csak a magun k megfontolásait vegyük figyelembe, és nem tehetjük meg azt, hogy az ott élő népek megfontolásait ne vegyük figyelembe. Mi nem saját lelkiismeretünk miatt nem javasoljuk és nem értettünk volna egyet azzal - ha egyáltalán felmerült
