Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. december 4 (134. szám) - A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat kivételes eljárásban történő tárgyalása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SALAMON LÁSZLÓ (MDF):
3323 Annyit mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy a most hatályos lakástörvény és az egyéb hatályos jogszabályok is tartalmaznak jogi választ a megszűnt házfelügyelői munkaviszony következtében a házfelügyelői lakások és az abban visszamaradt lakáshasználók tekintetében. Így arról beszélni, hogy joghézag ál lna fenn, álláspontunk szerint nem lehet. Más kérdés az, hogy a jogszabályok értelmezésére és alkalmazására nem mindenütt egyformán került sor; illetve hogy az érintettek jelentős része azt a jogi választ, amely a hatályos jogi rendezésből kiolvasható, nem találta elégségesnek. Ez a válasz nem volt más, mint amit az előttünk fekvő törvényjavaslat elsődleges megoldásként maga is tartalmaz: a tulajdonostársakat vagy a lakóközösséget és a házfelügyelőt a megegyezés keresésének kényszerhelyzetébe hozza. Meg kel l jegyeznem, hogy ez a megoldás a tulajdonostársakat joggal nem elégíti ki, hiszen ők cserelakás biztosítására általában nem képesek. A pénzbeli térítés rájuk további - gyakorlatilag teljesíthetetlen - terhet ró. A lakásnak a volt házfelügyelő általi megvá sárlása pedig számukra azt a lehetőséget korlátozná, hogy amennyiben ők úgy kívánják, gondoskodhassanak a lakóközösség javára a házfelügyelői vagy a gondnoki teendők ellátásának biztosításáról. Így, a hatályos jogból történt orientálódás alapján és orientá lódásra támaszkodva valóban olyasféle helyzet állott elő, amit az államtitkár úr mondott: nehezen és csak kivételesen jutottak vagy juthattak el az ellenérdekelt felek adott épületnél, adott lakóháznál a megegyezéshez, többnyire nem tudtak megegyezésre jut ni, és valóban peres útra kényszerültek, hosszadalmas jogi procedúrára, amely megintcsak aligha tud hozni az elhelyezés kérdésében kielégítő eredményt. Külön bonyolítja a helyzetet, hogy a munkajogi rendelkezések és az IKVknak az erre tekintettel kialakít ott korábbi gyakorlata értelmében a nyolcvanas évek második felétől, illetőleg végétől sorozatosan szűntek meg úgy a házfelügyelői jogviszonyok, hogy a kérdések megfelelő szabályozást nyertek volna. Tehát elöljáróban látnunk kell azt, hogy a hatályos jog, a hatályos lakásjogszabály és az egyéb hatályos jogszabályok tartalmaznak jogi megoldást. Ez a jogi megoldás ebben az előttünk fekvő törvényjavaslatban meg is jelenik elsődleges megoldásként; nevezetesen akként, miszerint arra hívja fel az érdekelteket, ho gy tárgyaljanak, közvetlenül keressék a megegyezés eszközeit. Vagy úgy, hogy cserelakást ajánlanak föl - ezt a törvény kötelezettség formájában fogalmazza meg, de szankció hiányában ez nyilvánvalóan lex imperfecta - a bentlakó volt házfelügyelő részére; va gy úgy, hogy egyezzenek meg esetleg megoldásként pénzbeni támogatásban; de nyilvánvalóan nem kizárt az a lehetőség sem - noha a törvény külön nem említi , hogy akár jogviszonyt létesítsenek, vagy akár másféle megegyezésre jussanak. Tehát ez az elsődleges megoldás tulajdonképpen szerepel ebben a törvényjavaslatban, és ez egy olyan jogi megoldás, amely a most hatályos törvényekből is levonható, megállapítható, s amire nézve tulajdonképpen a Legfelsőbb Bíróság - itt az önkormányzati bizottság előadója által i dézett - kollégiumi állásfoglalása alapján jogalapként maga is eljutott. Az a többlet, amit a most előttünk fekvő törvényjavaslat a megszűnt házfelügyelői jogviszonyok lakásjogi következményeinek rendezéseként tartalmaz, az abban áll, hogy a javaslat végső fokon az önkormányzatok kötelezettségévé teszi a jóhiszemű, jogcím nélküli volt házfelügyelők elhelyezését. Mivel ez a jogalkotás szintjén kétségtelenül előrelépést jelent, vagyis a törvényjavaslat gazdagítja a jogalkotás szintjén jelentkező megoldások le hetséges körét, a Magyar Demokrata Fórum támogatja a törvényjavaslat elfogadását. Miért hangsúlyoztam azt, hogy a megoldások köre a jogalkotások szintjén bővült? Azért, mert nem szeretnénk, ha ugyanakkor e törvényjavaslat kapcsán túlzott várakozások jelent keznének az érintettekben. Mert amilyen készséggel támogatjuk azt, hogy a volt házfelügyelők és a lakóházak új tulajdonosai közötti érdekkülönbség végső fokon az önkormányzatok beavatkozásával oldassék fel, és amilyen készséggel fogjuk ezért ezt a törvényt megszavazni, ugyanolyan mértékben kifejezésre kell juttatnunk aggodalmunkat az itt előttünk fekvő törvényjavaslatban biztosított e pluszmegoldás tényleges és teljes körű megvalósíthatóságával, végrehajthatóságával kapcsolatban.
