Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. december 4 (134. szám) - Határozathozatal a családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvény módosításáról, valamint a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény egyes rendelkezéseinek hatályba léptet... - Egyes törvényeknek a Munkaerőpiaci Alap létrehozásával kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - MÁDI LÁSZLÓ, a Fidesz
3302 technikai jellegű módosításokat. A kormány által technikainak tekintett módosítások azonban valójában alapjaiban változtatták meg a szociális partnerek együttműködésének jellegét a munkanélküliség kezelésében. (16.10) Mert ne felejtsük el, hogy a most előttünk lévő, megint csak elsősorban technikai jellegű módosítások nem előzmény nélkül valók. A munkaügyi alapok elkülönített és decentralizált rendszere azon a felismerésen alapult, hogy a munkanélküliség kezelése és az aktív foglalkoztatáspolitika az a terület, ahol eredményt csak akkor lehet elérni, ha az ebben érintett partnerek, nevezetesen a központi és helyi állam, a munkáltatók és a szakszervezetek együttműködnek, közösen vállalnak terheket és nemcsak a feladatok t eljesítésében, de a felelősség vállalásában is megosztoznak. Az eddigi decentralizált alapok rendszerében világosan elkülönültek a feladatok mind forrás, mind felhasználói oldalról. Lehetett tudni, hogy a passzív ellátásokat a szolidaritás elve alapján a m unkáltatók és a munkavállalók finanszírozzák, és világos volt az is, hogy az aktív foglalkoztatáspolitika elsősorban az állam felelőssége. A Foglalkoztatási Alap befizetéseinek konstrukciójában egyértelmű volt, hogy az állam elismeri: a privatizáció során felelősséggel tartozik a magánosításban vesztesek kárpótlása és újbóli munkához juttatása tekintetében. Éveken át az érdekegyeztetés legsikeresebb területe éppen a foglalkoztatáspolitikai érdekegyeztetés volt, amelynek összhangját jelentős mértékben az új szocialistaliberális kormánykoalíció erőszakos magatartása bontotta meg. Emlékezhetünk a pótköltségvetés körüli huzavonára és a tavalyi költségvetés előtt lezajlott konfliktusra. Mindkét esetben a kormány saját foglalkoztatáspolitikában viselt, kétségkívü l meglévő felelősségére hivatkozva erőszakolt keresztül a szociális partnerek által ellenzett változtatásokat. Csökkentette anyagi szerepvállalását a foglalkoztatáspolitika finanszírozásában és egyúttal megnyirbálta a terhek nagyobb részét viselő munkáltat ók és munkavállalók döntési, beleszólási jogosítványait. Csak emlékeztetni szeretnék a korábbi módosításokat megelőző, illetve kísérő viták hangulatára, a kész helyzetek előállítására, a fenyegetőzésekre és zsarolásokra és arra a tényre, hogy a tisztelt Há z kormánypárti többsége szavazta meg a pusztán technikai módosításokat. Most, amikor az előttünk lévő tervezetet vizsgáljuk, megintcsak rejtve a sorok mögött kiolvashatóan és az államháztartási, illetve költségvetési törvénnyel történő egybevetés által der ül ki számunkra, hogy az újabb technikai javallat valójában a foglalkoztatáspolitika állami finanszírozása további csökkenésének és a költségeket ténylegesen finanszírozó munkáltatók és munkavállalók beleszólási lehetőségei további korlátozásának elleplezé sére szolgál. A tények kemény dolgok! Elég, ha különösebb kommentár nélkül figyelembe vesszük az új alap által ellátandó feladatok korábbi költségvetési előirányzatait, és napnál is világosabb, hogy míg 1993ban mintegy 130 milliárd forint volt a rendelkez ésre álló összeg, addig a mostani kb. 100 milliárd ennél jelentősen kevesebb. Reálértékben számolva, márpedig egy ilyen inflációs időszakban reálértékben kell számolni, kevesebb mint fele. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy 1993ban a 130 milliárdban m ég nem volt benne a mostanra már véglegesen ide sorolt jövedelempótló támogatás. Ki kell tehát mondani, hogy ezt a tervezetet nem elsősorban a foglalkoztatáspolitika koncepciózus modernizálása, hanem a költségvetési étvágy diktálta. Ha korábban igaz volt a z, hogy a kormány által erőltetett technikai módosításokat éles viták, disszonáns hangok kísérték, akkor ez most fokozottan is igaz. A szociális párbeszéd legalábbis maga által annak nevezett kormányának miniszter asszonya a nyáron úgy tudatta a közvélemén nyel a munkaügyi piacok összevonását, hogy erről előzetesen nem konzultált megfelelően a szociális partnerekkel. A kormány úgy döntött a decentralizált alapok megszüntetéséről, hogy előtte a munkaügyi alapok összevonásáról nem egyeztetett. Utóbb megkezdődö tt valamiféle alkudozás, de a kormány fokozatos elutasításával találkozott. S az a helyzet, hogy előttünk van egy több törvényt módosító törvényjavaslat, amelynek alkotmányos problémáira Surján László képviselőtársam már a
