Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 28 (132. szám) - A rádiózásról és a televíziózásról szóló törvényjavaslat általános vitája - KRISTYÁNNÉ AKNAI ERZSÉBET, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - KÓSA FERENC, a kulturális és sajtóbizottság előadója:
3057 már nem tilos Magyaror szágon, de igen távol vagyunk még attól, hogy az ilyesmi általános gyakorlattá váljon. Ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen megfelelő törvényi szabályozás híján, különösen az elektronikus médiákban valamiféle sajátos és áttekinthetetlen információs anarchia alakult ki. A törvényes kritériumok hányában csak töredékesen és esetlegesen érvényesülnek az erkölcsi mértékek, az információáramlás törvényes ellenőrzéséről pedig nem is beszélhetünk, és mint tudjuk, az ellenőrizetlen hatalomnak az a legfőbb tulajdonság a, hogy előbbutóbb eltorzul, önkényessé válik. (11.10) Nem véletlen tehát, hogy a hat parlamenti párt képviselői és szakértői a törvényelőkészítő munkálatok során mindenekelőtt abban a legfontosabb alapelvben álla podtak meg, hogy olyan törvényt kell alkotniuk, amely egyaránt biztosítja a szabad tájékoztatás lehetőségeit, de maradéktalanul tiszteletben tartja az állampolgárok tájékozódáshoz való jogát. Olyan törvényt igyekeztünk megalkotni, amelyben a tájékoztatás s zabadsága nem sértheti a tájékozódás szabadságát. Magyarán szólva azt a célt tűztük ki magunk elé, hogy az információs hatalommal bárki szabadon élhessen, de senki se élhessen vissza vele. Ez a demokráciában oly kívánatos egyensúlyrendszer csak úgy érvénye sülhet, ha a törvény erejével lebontjuk az információs monopóliumokat, ha megakadályozzuk új információs monopóliumok létrejöttét, ha biztosítjuk az információs hatalom kisajátíthatatlanságát. El kell érnünk, hogy sem az állam, sem valamely párt, sem a pár tok összessége, sem valamely gazdasági hatalom, sem pedig valamilyen szakmai érdekcsoport ne birtokolhassa az információs hatalom intézményeit. Mint tudjuk, a sztálini és posztsztálini típusú diktatúrában az információs hatalom kizárólag állami tulajdonban volt és szigorú pártállami, politikai felügyelet alatt működött. Ezt a történelemből öröklött jogállást az Alkotmánybíróság teljes joggal alkotmányellenesnek ítélte. Az első és legfontosabb teendő tehát az volt, hogy az információs hatalmat megszabadítsuk az állami tulajdonlásból eredő béklyóktól és függetlenítsük a mindenkori kormányzati hatalomtól. A közszolgálati rádiók és televíziók esetében el kellett hárítanunk az esetleges nyílt vagy burkolt gazdasági kisajátítás veszélyét is. Az állami tulajdonlásb ól, valamint a magántulajdonlásból eredő kisajátítási veszélyekkel szemben alapos mérlegelés után a köztulajdonlás alternatíváját dolgoztuk ki, amelynek intézményesült formája a közalapítvány. Az előzetes elemzések azt igazolták, hogy a közalapítványi form ában megvalósuló társadalmi tulajdonlás garantálhatja leghatékonyabban a közszolgálati rádiók és televíziók függetlenségét. Ez óvhatja a társadalom szuverenitását a mindenkori államhatalommal szemben, és ez óvhatja nemzeti szuverenitásunkat a szabad piacon érvényesülő esetleges gazdasági befolyással szemben. A társadalmi tulajdonlás a létrehozandó közalapítványok kuratóriumaiban válik szemléletessé. Mint ismeretes, a törvénytervezet három, az államtól, a piactól és egymástól is független önálló közalapítván y létrehozását javasolja, külön a Magyar Televízió, külön a Magyar Rádió és külön a Duna TV számára. A kuratóriumok feladata lesz a szabad, hiteles, tárgyilagos és sokoldalú tájékoztatás biztosítása, valamint a közszolgálati rádiók és televíziók társadalmi felügyelete. A kuratóriumokban helyet kapnak majd a parlamenti pártok által delegált személyek, valamint az illetékes szakmai és a társadalmilag releváns szervezetek képviselői. A kuratóriumok összeállításánál fontos alapelv, hogy a politikai pártok által delegált kuratóriumi tagok aránya jelentős mértékben kisebb a szakmai és társadalmi szervezetek által delegált kuratóriumi tagok arányánál. Ugyancsak fontos alapelv, hogy a mindenkori kormányzó és a mindenkori ellenzéki parlamenti pártok egyenlő arányban, tehát paritásos alapon delegálhatnak kuratóriumi tagokat. A közszolgálati rádiók és televíziók mellett a törvény lehetőséget ad az országos és regionális kereskedelmi televíziók és rádiók működtetésére is. Ez a törvényes lehetőség hatékonyan szolgálja a k öltségvetés tehermentesítését, ugyanakkor biztosítja a sokoldalú tájékoztatás és tájékozódás esélyeit
