Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 27 (131. szám) - A személyazonosító jelre vonatkozó 46/1995. június 30-ai alkotmánybírósági határozat következtében teendő intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi L... - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ):
3007 volna visszaállításra. Ez a látszat aztán több más paragrafus életét is kioltotta, hiszen azok éppen e látszattal összefüggésben nyilváníttattak alkotmányellenesnek. Ha azonban az alkotmánybírósági határozat ezen része az előadottak miatt nem is rímel a törvényalkotó szándékára, meg kell jegyezzem, hogy tanulmányértéke mégis jelentős. A félreértést elkerülendő persze egyszerűbb lett volna - és a hiba egyszerűen kijavítható lett volna , ha a tisztelt bírói testület rákérdez ett volna esetleg a törvény beterjesztőjének az előzetes véleményére (Akar László bólogat.) , mint ahogy ez más esetekben szokás is volt. Ezt csak azért mondom el, mert az Alkotmánybíróság elnöke éppen a minap szögezte le azt, hogy nyitott, és nem kifogásol ja a szakmai észrevételeket az Alkotmánybíróság működésével kapcsolatosan. Merre tovább, vetődik fel a kérdés. A válasz erre egyértelmű, az Alkotmánybíróság irányadó határozatai eléggé egyértelműen mutatják az utat. Az ágazatspecifikus vagy más szóval az ú gynevezett szakazonosítókra való áttérést elfogadhatónak tartják, ezért járható útnak tűnik az a kormányzati elképzelés - amely megjelenik a határozatban , amely szerint a közigazgatásban három szakazonosító jel kerülne bevezetésre: a személyi és lakcímaz onosító jel, a közteherviseléssel kapcsolatos nyilvántartásokra alkalmazandó közteherviselési jel, valamint a jóléti és szociális igazgatással kapcsolatos nyilvántartásokra vonatkozó jel. Annak ellenére, tisztelt Ház, hogy ez a három ágazat valóban jól elk ülöníthető egymástól, azt nekünk mégis látni kell, hogy ezek az ágazatok maguk is gyűjtő kategóriák - alrendszerek - egyaránt több nyilvántartást tartalmaznak; a közteherviselés például az adóigazgatás, vámigazgatás, illeték területét, a jóléti és szociáli s terület pedig a nyugdíj- és egészségbiztosítást, a munkaügyi és szociális igazgatást. Kérdéses lehet, hogy ezek az úgynevezett ágazati bokrok az Alkotmánybíróság esetleges majdani értelmezése szerint mennyire tekinthetők valódi ágazatoknak. Így itt érhet még bennünket esetleg meglepetés. Az Alkotmánybíróság erre nézve ugyanis nem adott iránymutatást, nem fejtette ki a szakazonosító fogalmát. Bármi is legyen azonban a válasz, tisztelt Ház, egy biztos: a már ma sem egységes közigazgatási nyilvántartás továb bi szétbontása eredményeként az a követelmény biztosan kielégül, amely szerint - idézem - "az államigazgatás egésze nem tekinthető olyan egységnek, amelyen belül egyetlen egységes személyazonosító kódot lehetne használni". Tisztelt Ház! Ahogy azt már említ ettem, az adatvédelem fő kérdése nem az azonosító számok mennyisége, tehát hogy 1, 2 vagy 3 vane, hanem az adatösszekapcsolás garanciális szabályokhoz kötése. Így a szakazonosítók bevezetésével egyidejűleg is az lesz a kulcskérdés, hogy miként bonyolódna k majd a különböző ágazatok között a törvényes adatkapcsolatok. Véleményem szerint a célhozkötöttség elvéből következően a szakazonosító nem szolgálhat arra, hogy segítségével a különálló ágazatok adatállományait összevessék. Meg kell mondjam, hogy ebben a vonatkozásban bizonyos kérdésem van a határozati javaslat f) pontjában írt azon passzussal kapcsolatosan, hogy a szakazonosító jelekkel rendelkező nyilvántartások törvényi felhatalmazással szakazonosító jeleken kommunikálhatnak a személyi adat- és lakcímnyilvántartással - ezt azonban a bizottsági vita során majd tisztázni fogjuk. Az is nyilvánvaló, tisztelt képviselőtársaim, hogy az adatvédelem általános elveinek nemcsak az ágazati csoportok közötti adatkapcsolatokban, hanem magán az ágazati csoporton bel ül is érvényesülniük kell, az azonos szakazonosító egy ágazati csoporton belül sem jelenthet automatikus átjárást az ágazat nyilvántartásai között, a csoportokon belüli nyilvántartásokat is csak törvényekben rögzített esetekben és garanciák mellett lehet ö sszekapcsolni. Tisztelt Ház! Végezetül azt szeretném még elmondani, örülök annak, hogy a kormány néhány kezdeti megnyilatkozás ellenére végül is nem indítványozott alkotmánymódosítást ebben a témában. Ugyanis túl azon, hogy ez szükségtelen lett volna, poli tikailag és a polgári demokrácia etikettje szempontjából sem lenne elfogadható, hogy jogállamban az Alkotmánybíróság határozatára a kormány alkotmánymódosítással reagáljon.
