Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 27 (131. szám) - A személyazonosító jelre vonatkozó 46/1995. június 30-ai alkotmánybírósági határozat következtében teendő intézkedésekről szóló országgyűlési határozati javaslat, valamint a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi L... - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SEPSEY TAMÁS (MDF):
3008 Tehát én elfogadhatónak tartom a határozati javaslatban szereplő irányelveket. A fő kérdést ismételten az időtényező jelenti előttünk. Az biztos, hogy a vonatkozó törvényeket nem tudjuk december 31éig megalkotni, illetve ha ez lehetséges is lenne, az átállásra bajosan kerülhetne sor. Mivel a közigazgatási oldal egyes közigazgatási nyilv ántartások összeomlásának s ennek következtében beálló ügyintézési zűrzavaroknak a veszélyét festi elénk, nem tehetünk úgy - álláspontom szerint , hogy az államigazgatás működési érdekeit teljesen figyelmen kívül hagyjuk. A közigazgatás működőképessége ug yanis - ahogy arra Tóth Pál képviselő úr utalt bizottsági előadóként - maga is alkotmányos érdek, így az alapjogok érvényesülése és ezen érdek között az összhangot meg kell találnunk. Azokban az indokokban, amelyekre tekintettel májusban a szabaddemokratá k, ha kényszerűen is, de nem ellenezték a határidőhosszabbítást, azóta nem következett be változás. Így ezt az újabb hosszabbítási kísérletet sem ellenezzük. Ezt a döntésünket azonban csakúgy, mint a nyárit, a helyzet kényszere indokolja és ezért újfent m eg kell állapítanunk, hogy ebben az ügyben az előállott helyzetért a felelősség az államigazgatási oldalt terheli, amely sem az előző, sem a mostani kormány alatt nem vette eléggé komolyan az alkotmánybírósági határozat végrehajtását, s a kormányoknak kell ett a hátukat tartani a felelősség miatt. Az idő dönti majd el, tisztelt képviselőtársaim, mennyire megalapozott az a remény, hogy ez a nyári megoldásnál jóval rövidebb határidőhosszabbítás megfelele majd az Alkotmánybíróság által támasztott arányossági követelményeknek. Erre a kérdésre ebben a pillanatban sem igent, sem nemet nem tudok válaszolni. Számomra nem annyira egyértelmű, hogy valamiféle rövidebb határidőhosszabbítást ne lehetne végrehajtani. Bár teljesen joggal veti fel Rubovszky képviselőtársa m az aggályait. Úgy gondolom, ez a törvény oda fog majd kerülni újra a bírói testület elé, és akkor okosabbak leszünk. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Sepsey Tamás képviselő úrnak. DR. SEPSEY TAMÁS (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Mészáros István László Képviselőtársam! Ön azt mondta, hogy kerüljük a politikai elemet, kapcsoljuk ki, s felszólalásában végig politikai jellegű elemek dominál tak. Egyrészt védte a szabaddemokrata belügyminiszter mundérjának a becsületét, másrészt pedig az Alkotmánybíróság olyan döntését kritizálta, amely ezzel a tárggyal nincs összefüggésben. Védte a mundér becsületét akkor, amikor Rubovszky képviselőtársam vil ágosan felolvasta az Alkotmánybíróság határozatát, hogy mindennemű határidőmeghosszabbítás alkotmányellenes. (19.10) Valóban szükség van jogászi ékesszólásra, hogy ezek után valaki bizonyítsa, hogy mégsem alkotmányellenes az, amit az Alkotmánybíróság anna k nyilvánított. Szeretnék rámutatni arra, hogy a koncepció nem járta meg az Alkotmánybíróságot. Az Alkotmánybíróság az egységes személyazonosító jel használatát utasította el. Az 1992. évi LXVI. törvény, amely a személyazonosító jel használatát 1995. decem ber 31ig engedte meg, '92. november 17én lépett hatályba. Tehát igazából sem az Antall, sem a Borosskormányt felelősség nem terheli, mert ha a HornKunczekormány most egy évet elégnek tart arra, hogy át lehessen állni az osztott személyazonosító jel h asználatára, akkor a '94. július 15én kormányra lépő HornKunczekormány egyértelműen teljes egészében felelős ezért az alkotmánysértésért, mert az 1995ös jogalkotási feladatok közé be kellett volna ezt sorolni, illetve a költségvetésben az erre vonatkoz ó összeget biztosítani kellett volna! Az a négy év, amit képviselőtársam megpróbált az AntallBorosskormány nyakába zúdítani, az nem négy év - ezt szeretném tisztázni.
