Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 21 (130. szám) - A családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvény módosításáról, valamint a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény egyes rendelkezéseinek hatályba léptetéséről szóló törv... - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SZAKÁL FERENC (KDNP):
2836 Miniszter úr expozéjában hallottuk azt is, hogy az Alkotmánybíróság elismerte, hogy egy ilyen szociálpolitikai juttatást rászorultsá g alapján is lehet juttatni és nem kötelező az alanyi jogosultság alkalmazása. Azt hiszem, hogy az Alkotmánybíróság is másképp nyilatkozott volna vagy másképp állt volna hozzá a kérdéshez, ha a kérdés úgy merült volna fel, hogy a családi pótlék rendszerét nem lehet a nyugdíjrendszertől elválasztva vizsgálni, nem lehet elválasztva vizsgálni azoktól a gazdasági összefüggésektől, amelyeket ez szolgál. Azok az összegek, amelyek a törvénytervezetben szerepelnek - most én elsősorban a családi pótlék nagyságára go ndolok , olyan jelentéktelenek, hogy ez népesedéspolitikai szempontból nem sok befolyást gyakorol. Ezen is volt már ebben a Házban vita, hogy vajon ki lehete váltani nagyobb népszaporulatot vagy a lakosság fenntartását ilyen jellegű támogatásokkal. Én ne m akarok ebbe a vitába belemenni, nem is ezért említem. Azt is elfogadom, hogyha egy ország szegény, akkor a gyermeknevelés támogatására kis összeget tud fordítani. A lényeg azonban az, hogy véleményem szerint a gyermekneveléshez nyújtott társadalmi támoga tás - amilyen kifejezések itt elhangzottak - nem szociális juttatás vagy jóléti juttatás. Itt arról van szó, amit már mások is említettek, hogy ez alapvetően egy gazdasági kérdés. Gazdasági kérdés olyan vonatkozásban, hogy egy adott ország gazdagsága, ahog y ezt a modern közgazdaságtan megfogalmazza, attól függ, hogy mennyi természeti erőforrás áll rendelkezésre - és azt hiszem, itt a miniszter úr is a környezetvédelmet, a természetgazdálkodást akarja megőrizni és növelni , mennyi és milyen minőségű emberi erőforrás áll rendelkezésre és mennyi tőke vagy ember alkotta tőke áll rendelkezésre a társadalom számára. Sokan elmondják, amikor az iskolarendszert vitatjuk, amikor a felsőoktatás fejlesztéséről van szó, hogy az oktatás beruházás az emberi erőforrásokba. Én már elmondtam egyszer itt, ebben a Házban, még egyszer megismétlem, hátha valaki felfigyel rá, hogy sajnálatos, hogy az iskolarendszer kérdéseiben megszólaló képviselőtársaim is - és nagyon sokan ebben az országban - úgy képzelik el, hogy valahonnan va nnak már iskoláskorú, jól nevelt, egészséges gyermekek, akikbe mi majd az iskolákban - illetve én konkrétan az egyetemen - befektetünk, szellemi befektetést eszközlünk és így kitűnő, képzett munkaerő fog rendelkezésre állni. Arról, hogy honnan lesznek ezek a jól képzett iskoláskorú gyermekek, senki sem beszél. Azon is sokat vitatkoznak, és ma divatos - különösen a vulgáris újságírásban - arról beszélni, hogy túlnépesedett a Föld, felmerült itt a népesedési probléma. Sokan a nemzetet féltik az elfogyástól. É n néhány ilyen közgazdasági elemzést elolvastam és megértettem, hogy egy társadalomban nem a rendelkezésre álló vagy a lakosság abszolút száma az érdekes, hanem annak a struktúrája. Ma minden modernizációval foglalkozó ember tudja, hogy modernizációt csak új generációkkal lehet csinálni. Nem akarok itt belemenni abba, hogy miért van az, hogy idősebb emberek - én ugyan nagyon fiatalnak tartom magam és hangsúlyozom, hogy itt mindenki az, mégis talán a korosabb vagy idősebb emberek - hajlamosak arra, minél oko sabbak, hogy védjék a fennálló helyzetet. Igazán radikális technológiai és termékszerkezetváltozásokat új, rugalmas agyú, fiatal, jól képzett munkaerővel lehet megvalósítani. Tehát nem az abszolút szám az érdekes, hanem a társadalom korstruktúrája, az öss zetétele. Ezzel kapcsolatban én is csatlakoznék azokhoz, akik azt kérik a kormánytól, hogy ezt a törvénytervezetet vonja vissza. Figyelve a délelőtti vitát, kormánypárti oldalról is sok kedvező megnyilvánulás volt és azt is elismerték, hogy a mostani kormá nynak sem szándéka, hogy hosszabb távon ilyen rendszert tartson fenn, csak a gazdasági nehézségekre hivatkoznak. Ha ez így van, akkor azt javaslom, hogy tényleg vissza kellene vonni ezt a tervezetet. Nem azért, mert én is elmondhatnám - hasonlóképpen az el őttem szólókhoz , hogy mi mindenféle nehézség és probléma van ebben a törvényben, hanem azért, mert az egész társadalmi struktúrában, illetve a szociálpolitika teljes struktúrájában kellene megvizsgálni a kérdést. Mire gondolok? Eredetileg kezdetlegesebb társadalmakban, nemrég még Magyarországon sem volt családi pótlék és nem volt nyugdíj sem. Én egy hétgyermekes családból származom, hál'istennek mindnyájan élünk, de folyton bosszantott az, hogy amikor a papírokat kitöltöttem, az édesanyámnál
