Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 21 (130. szám) - A családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvény módosításáról, valamint a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény egyes rendelkezéseinek hatályba léptetéséről szóló törv... - ELNÖK (dr. Salamon László): - HEGYI GYULA (MSZP):
2814 érvényesítését, hiszen olyan nagyon sokan vannak azok, akik a társadalom valamilyen segítségére mindenképp rászorulnak egy minimális jövedelem elérése érdekében, hogy az ezen túlmenő szolidaritási elvről nehéz ezekben a napokban vagy ezekben az években szót emelni. Ezzel együtt meggyőződéssel vallom, hogy a szociálpolitika jelentős nagy területein fenn kell tartani vagy szerencsésebb időkben újra érvényesíteni kell a sz olidaritás elvét, hiszen egy modern szociális piacgazdaság akkor stabil - hölgyeim és uraim , ha minél szélesebb rétegek, a társadalom nagy többsége fizet valamilyen módon járulékot, és bizonyos élethelyzetekben, bizonyos családi helyzetekben ugyanúgy a t ársadalom minél szélesebb köre kap valamilyen módon juttatást a társadalomtól. (11.00) Ilyen módon lehet elkerülni azt, amiről sok szó esett ebben a házban, hogy a szociálpolitika szegénypolitikává váljon, hogy a szociálpolitika intézményei egyfajta szociá lis gettóként működjenek, ama bizonyos említett "Welfare Queen"ek, jóléti segélyeken élő, periférián levő emberek számára. A szocialista frakció még tavasszal, amikor az első vita folyt a Bokrosprogramnak erről, a családi pótlékról és a családok támogatá sáról szóló törvény módosítását érintő fejezetéről, ragaszkodott ahhoz, és kemény küzdelmet folytatott azért, hogy a három- és többgyermekes családok esetében automatikusan, jövedelmi limit nélkül megmaradjon a családi pótlék. Ez természetesen így szerepel ebben a törvényben is, és ezt nagyon helyesnek tartjuk. Azt hiszem, hogy ez egy konkrét, gyakorlati segítséget jelent a három és több gyermeket nevelő családok számára. Ezen kívül azonban, tisztelt Ház, talán nem tévedek, ha azt is jelzi ez, hogy nem adju k fel, hosszú távon semmiképpen sem adjuk fel azt az elvünket, hogy jobb gazdasági körülmények között vissza lehet térni az egy- és kétgyermekes családok esetében is az alanyi jogon járó családi pótlékra. Nem állítom, hogy minden képviselőtá rsamban vagy a kormány minden tagjában ugyanígy benne van ez a gondolat. Bennem és nagyon sok szocialista képviselőtársamban - s talán szabaddemokrata képviselőtársaimat is említhetem - ez a gondolat is bennünk van, amikor a gazdasági kényszer, a gazdasági megszorítások miatt nem utasítjuk vissza ezt a törvénymódosítást. Természetesen, amennyiben egy bizonyos jövedelmi szint felett - egy vagy két gyermek esetében - megszüntetésre kerül a családi pótlék, akkor előbb vagy utóbb, inkább előbb vagy utóbb gondo lkodni kellene azon is, hogy a valóban rászorultak esetében hogyan lehetne növelni - legalább a szükségszerű inflációt figyelembe véve - a családi pótlék összegét. Őszintén remélem, hogy ha a gazdasági fellendülés valósággá válik, akkor erre hamarosan lehe tőség nyílik. Nem szolgálja, hölgyeim és uraim, senkinek sem az érdekét az olyan rémhírek keltése, hogy ez a kormányzat mindenki számára megszünteti a családi pótlékot. Nem szolgálja ez természetesen az ellenzék érdekeit sem, hiszen januártól mindenki tapa sztalni fogja, hogy a családi pótlék a családok nagyon nagy többsége számára nem szűnik meg, bár sajnos nem emelkedik úgy, ahogy ezt nyilván sokan joggal elvárnák. Hogy nincsen egy merev sávhatár, és - szakmai módon fogalmazva - valamifajta lépcsőztetéssel kerül bevezetésre a családi pótléknak a megszüntetése - a megszüntetésnek természetesen nem örülök , ezt mindenesetre mégis korrektebbnek kell tartani, mint ha egy merev forinthatárnál, egy forint túllépése esetén teljesen és azonnal megszűnne a családi pótlék. Találkoztam - talán titkot árulok el, de remélem, hogy nem túlságosan nagy titkot - a Világbanknak a szakértőivel június táján, akik úgy mondták - persze nyilván nem tartoztak a Világbank vezetői közé , hogy szerintük ezt talán néhány év alatt let t volna szerencsésebb bevezetni; vagy lehetett volna olyan megoldást is választani, hogy néhány év alatt történjék meg az erre a fajta mechanizmusra való átállás. Ez azonban nyilvánvaló egy vélemény, mások más véleményen vannak, így került elénk ez a kérdé s.
