Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 21 (130. szám) - A családi pótlékról és a családok támogatásáról szóló 1990. évi XXV. törvény módosításáról, valamint a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995. évi XLVIII. törvény egyes rendelkezéseinek hatályba léptetéséről szóló törv... - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. GYŐRIVÁNYI SÁNDOR, a szociális és egészségügyi bizottság kisebbségének előadója: - ELNÖK (dr. Salamon László): - BÉKI GABRIELLA (SZDSZ):
2805 Kérdezhetnék a képviselőtársaim, miért okoz nekünk gondot elfogadni m ost ezt a törvénymódosítást, hiszen már tavasszal egyszer megszavaztuk, megszavaztunk valami nagyon hasonlót. Úgy gondolom, hogy merőben új helyzet van e tekintetben, új helyzet a tavaszihoz képest, amikor hasonlóképpen nem tartottuk titokban, hogy kénysze rítő körülményeket érzékelve adtuk be a derekunkat és fogadtuk el a jövedelemkorlátos megoldást. Azóta az alkotmánybírósági döntések új helyzetet teremtettek, gyakorlatilag megszűnt annak a realitása, hogy ezzel a technikával számottevő megtakarításra lehe ssen szert tenni. Rátérve az előterjesztés konkrét kérdéseire, először a jövedelemkorlátról szeretnék még egyszer beszélni, illetve hangosan gondolkodni. Úgy gondoljuk, hogy a jövedelemkorlát meghúzása, a határ meghúzása évenként heves politikai viták tárg ya lesz a parlamentben. Még hatályba se lépett a törvény, már másodízben benne vagyunk ebben a problémában, másodszor kavarja fel a kedélyeket, hogy hol is húzzuk meg, hol is érdemes, hol is normális meghúzni a jövedelemhatárt. Öles betűkkel jelennek meg c ímek a sajtóban, hogy a 20 ezer forinthoz közelít Magyarországon a létminimum. (10.10) Ilyen körülmények között, azt gondolom, indokolt feltenni a kérdést: ténylegesen hány családot érint majd ez a változás? Ténylegesen hány család eshet el a jövedelemkorl át okán a családi pótléktól? Az előbb a miniszteri expozéban is utalás történt arra a nagyságrendre, amit a Pénzügyminisztériumtól is sokszor hallottunk, hogy gyakorlatilag az ellátás a családos háztartások 80 százaléka számára megmarad. Mennyire reális ez a becslés? Való igaz, hogy ez a jövedelemkorlátos megoldás a családok 20 százalékától képes lenne elvenni a családi pótlékot? Hadd utaljak szintén a Tárki néhány adatára. Éppen a tegnapi Magyar Nemzetben jelent meg egy olyan táblázat, amiben a háztartások at és a családos háztartásokat mutatta be a statisztika. Ott bizony az olyan adatok szerepelnek, hogy a háztartások 83,4 százaléka 18 ezer forint/fő jövedelem alatt van. De ha a családos háztartásokat nézzük, akkor 94,1 százalék esik ez alá a jövedelemkate gória alá. Jelenti ez azt, hogy esetleg az igénylések folytán a családok 95 százaléka továbbra is jogosult a családi pótlékra? Mennyi megtakarítás érhető el abból a vélhetőleg 5 százalékból, amelyik ilyen módon kihullik az ellátásból? Érdemese - vetődik f el a kérdés - ezért a csekély megtakarításért felfordítani azt a kialakult rendszert, ami jólrosszul, de valahogy működik? Érdemese vállalni egy óriási adminisztrációs terhet? Érdemese belekényszeríteni a háztartásokat, a gyermeket nevelőket az évenként i családipótlékigénylés tortúrájába? Képviselőtársaim! Az az érzésem, hogy ennek az átállásnak a kárvallottai nem a gazdagok lesznek, akiknek nem jelent számottevő veszteséget a családi pótlék elvesztése, merthogy ők sajnálatos módon kevesen vannak Magyar országon. Az a félelmem, hogy az igazi kárvallottai azok a bérből és fizetésből élők lehetnek az átállásnak, akiknél a jövedelem csak néhány forinttal lépi túl a bűvös jövedelemhatárt, és ilyen módon elesnek a támogatástól, miközben valójában nem élnek iga zán rózsás körülmények között. Még egy szempont van, még egy fontos hivatkozási alap van, amire ki kell térnem, és ez a világbanki hivatkozás. A Világbank a magyar gazdaságról készített tanulmányában nyáron ú gy fogalmazott, hogy a családi pótlék elkerülhetetlennek minősített visszafogására simább utat is elképzelhetőnek tartana. Azt írják, hogy "több európai országban követett gyakorlathoz hasonlóan nominálisan nem kellene csökkenteni a járandóságot, csak hagy ni, hogy az infláció lemorzsolja". Képviselőtársaim! "Nehéz ma kormánypárti képviselőnek lenni", ezekkel a szavakkal kezdte Csehák Judit tegnap a társadalombiztosításról szóló hozzászólását. Különösen nehéz, teszem hozzá, ha szociális kérdésekkel foglalkoz ik az ember, és szakmai meggyőződése, hogy lenne jobb megoldás, mint az, ami előttünk fekszik.
