Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 21 (130. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Salamon László): - LÁNYI ZSOLT (FKGP):
2791 Tisztelt Országgyű lés! A parlamentet hátrányosan megítélő közhangulat enyhítésére már egyszer felhívtam a figyelmet arra a mentő körülményre, hogy a világ szinte minden jogállamában a parlament egy kissé a demokrácia színpada, ahol az érdemi munka mellett a látványosság, a szenvedélyes vita is fontos szerepet játszik. A friss tapasztalatok birtokában azonban minden sértő szándék nélkül arra a megállapításra lehet jutni, hogy ez lassan már nem is színpad, hanem inkább kezd hasonlítani a cirkuszi porondhoz, ahol mintha lángnye lők, állatszelídítők és bohócok végeznék mutatványaikat, de ugyanakkor folyamatosan meg is szegik ennek a tiszteletre méltó műfajnak a szabályait, mert a lángnyelők megégetik a nyelvüket, az állatszelídítőket megharapja az egyébként szelíd oroszlán, és a b ohóctréfák sem ingerelnek senkit önfeledt kacajra. A balul sikerült mutatványok jegyében nyilván tetszenek ismerni ezt a kifejezést, hogy koherenciazavar, hiszen az utóbbi időben az állítólag obstruáló, de a törvényalkotás gyorsítása érdekében a Házszabály tól eltérést ismételten megszavazó ellenzék egyik kiválóan felkészült képviselője kényszerült több alkalommal, szerencsés esetben még a zárószavazás előtt felhívni a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy a vazallusi automatizmus jegyében végrehajtott gombnyomá s eredményeként a kormányzati többség olyan törvényt készül elfogadtatni, amelynek egyik paragrafusa ellentétben áll a másikkal, és nyüzsögnek az egymást kizáró, értelemzavaró és így végrehajthatatlan rendelkezések. A koherencia szó fordítása összetartozás , összeegyeztethetőség. A törvényalkotás folyamatában azonban ez a kifejezés többet és durvábbat jelent. Hiánya ugyanis előkészítetlenséget, szakszerűtlenséget, figyelmetlenséget és megalapozatlanságot jelent. Valójában azt jelenti, hogy a gépkezelő hibájá ból nem egy apró homokszem, hogy egy jókora kődarab került a fogaskerekek közé. Az a logikai bukfenc pedig már kifejezetten matematikai csodának számít, hogy a számoszlop egyes tételeinek ismerete nélküli összeadási vagy kiadási, állítólag megváltoztathata tlan és csalhatatlan összegű végeredményt tartalmazó törvényjavaslat kerül benyújtásra, előbb van törvényjavaslat és csak utána a törvényjavaslat tartalmi részét érintő érdekegyeztetés. Hát persze, hogy borul minden eltervezett napirend és ülésezhetünk sza kadatlanul, hogy legalább a két ünnep között az aprószentek meghozzák a költségvetést. De beszélnünk kell arról is - egy kisgazda képviselőtársamtól kölcsönöztem az érzékletes képet , hogy szinte tőgymelegen zúdulnak ránk a törvényjavaslatok és előterjesz tések, módosító indítványok, amelyekről némi túlzással már percek múlva tárgyalni és dönteni kell. Tételezzük fel, hogy a parlamentben tevékenykedő 386 individualista honanya és honatya mindentudó. De egyesek szerényen mégis szeretnének a megalapozott munk ához szakértőt igénybe venni, csak erre már nem nagyon jut idejük. Az alkotmány szerint az Országgyűlés a Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi és népképviseleti szerve. Ügyeljünk arra, hogy ez az államhatalmi és népképviseleti szerv megmaradt tekint élyét ne kockáztassuk azzal, hogy a kifejezetten szakmai feladatot jelentő törvényalkotásban néhány kivételtől eltekintve összevissza kapkodunk és hibát hibára halmozunk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.) ELNÖK (dr. Salamon László) : K öszönöm. Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Lányi Zsolt frakcióvezetőhelyettes úr, a Független Kisgazdapárt frakciójából. Megadom a szót. LÁNYI ZSOLT (FKGP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Azt hiszem, mo st már az egész ország előtt egyértelműen megállapítható, hogy a magyar külpolitika rossz vágányon indult el, és ez rendkívül károsan érinti az elszakított területeken élő nagy tömegű magyarságot. Azért indult el rossz úton a külpolitikánk, mert ahogy 1945től nem illett az Erdélyben, Felvidéken, Délvidéken élő magyarokról beszélnünk, mert egy nagy szocialista tömbbe tartoztunk, és ez nem volt szalonképes, úgy most rövid idő után - amikor úgy nézett ki, hogy az úgynevezett rendszerváltáskor Antall József
