Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 12 (105. szám) - A felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - TÓTH ISTVÁN (MDF):
280 nem vezethető be a kompenzációs rendszer kialakítása, a rászorultsági igény, valamint a kiválóbb hallgatókat megillető tandíjmentesség feltételeinek kidolgozása nélkül. Ameddig az állam az állami felsőoktatási intézmények alapműködéséhez szükséges anya gi forrásokat nem képes biztosítani, elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a most alakuló nem állami felsőoktatási intézmények a költségvetés tudományos kutatásra, illetőleg felsőoktatásra szánt anyagi eszközeiből részesüljenek. A fent említett szövetségek létr ejöttéhez módosítani kell a felsőoktatási törvényt, és az akkreditáció feltételévé kellene tenni e szövetségek megalakulását. Álláspontunk szerint ugyanis álszent magatartás az intézményi integrációk meg nem valósulása kapcsán az állam részéről a frissen m egadott intézményi autonómiára hivatkozni, hiszen az intézményi szétaprózottság éppen egy elhibázott központi, állami felsőoktatási politika eredménye. Ennek megfelelően elfogadhatatlan számunkra, hogy az állam részéről a vágyak kinyilvánításán túl semmi k ézzelfogható intézkedés nem történt a valódi integráció megvalósítása érdekében. Alapvető fontosságúnak tartjuk a tanárképzés színvonalának emelését, a tanítók és tanárok anyagi megbecsülésének növelését. Ez utóbbi nélkül a jelentkező kontraszelekció miatt a tanárképzés eleve zsákutcába jut, juthat. Az iskolarendszerű felsőfokú szakképzés programjait lehetőség szerint illeszteni kell az alapozó egyetemi, főiskolai képzéshez, lehetőséget teremtve a hallgatóknak, hogy az itt tanultakat továbbtanulás esetén el tudják ismertetni. Szükség esetén akár kreditrendszer bevezetése is elképzelhető ezekre a programokra. A fenti tanfolyamokon részt vevő hallgatóknak nappali tagozatos hallgatói jogosítvánnyal kell rendelkezniük, ennek megfelelően figyelembe kell venni őke t a felsőoktatásban részt vevő hallgatók létszámának meghatározása során. Emellett ezen tanfolyamok finanszírozására a jelenlegi, a Munkaügyi Minisztérium által finanszírozott támogatási rendszert fenn kell tartani. Az akadémiai és ágazati kutatóintézetek kutatóinak bevonása a felsőoktatásba hasznos és támogatandó, azonban az oktatóihallgatói arány megállapításakor a kutatói, illetőleg oktatói státus összemosása indokolatlan és káros, és a tudományos sokszínűséget veszélyeztető létszámleépítéshez vezethet . A szervezett PhDképzés megteremtése egyik nagy vívmánya volt a felsőoktatási törvénynek. A képzés megkezdődött, és már ma is látható, hogy az elképzelés és a gyakorlati kivitelezés sajnos már távol áll egymástól. Leszögezhetjü k, hogy a graduális képzést közvetlenül követő három év alatt általában nem lehet a sokak által hangoztatott kandidátusi színvonalú követelményeknek eleget tevő doktori felkészülést elvégezni, azaz a PhDfokozatot megszerezni. Véleményünk szerint el kellen e végre dönteni és egyértelműen kinyilvánítani, mi a doktori képzés elsődleges célja: magasan kvalifikált, tudományos fokozattal rendelkező szakemberek képzése vagy csupán olcsó munkaerő biztosítása az egyetemi oktatáshoz. Ha mindkét célt fontosnak tartjuk és meg kívánjuk valósítani, úgy részben a tudományos fokozat szintjét a sejteni engedettekhez képest le kell szállítani a hároméves képzés során teljesíthető szintre, illetve szükség szerint predoktori, posztdoktoranduszi ösztöndíjak meghirdetésével a kép zési időt meg kell növelni kéthárom évvel. A fokozat megszerzéséhez támasztott követelmények teljesítése érdekében érdekeltté kell tenni már a képzés folyamán is mind a doktoranduszokat, mind a témavezetőket a végzett munka szakterületnek megfelelő publik álásban, továbbá az alapképzéshez hasonlóan ki kell alakítani egy minőségbiztosítási rendszert. Továbbá egyensúlyba kell hozni a képzésre, kutatásra és oktatási tevékenységre fordított időt, így a jelenlegi tipikus intézményi gyakorlathoz képest korlátok k özé kell szorítani az oktatói vagy oktató jellegű tevékenységre szánt időkereteket.
