Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 12 (105. szám) - A felsőoktatás fejlesztésének irányelveiről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - TÓTH ISTVÁN (MDF):
278 magyarországi jövedelmi viszonyok között a felsőfokú végzet tségért tevékenykedő személy nemcsak az egyetemi és főiskolai évek alatt hoz magánáldozatot, hanem később is, értelmiségiként. Belátható tehát, hogy csak akkor lehet a tandíj kapcsán anyagi természetű magánérdekről beszélni, ha a megszerzett tudás alkalmaz ásakor a végzettség alapján valóban nemcsak kivételes esetben jut anyagi előnyökhöz a korábbi hallgató. Ez tény, és így a változatlan összegű támogatás és változatlan színvonalú szolgáltatás mellett bevezetendő tandíj elutasítása független a szociális komp enzáció és teljesítményelv remélt megvalósításától. Természetesen egyetértünk a hallgatói létszám folyamatos növelésének igényével, kiváltképp azzal, hogy ez csak differenciált módon mehet végbe. Kívánatos hangsúlyozni, hogy a költségveté s - e fejlesztéssel egyidőben - a felsőoktatás színvonalának emelése érdekében eszközölt fejlesztési támogatását már az emelt létszám alapulvételével határozza meg. A hallgatói létszám emelésének gondolatával és gyakorlatával ellentétes az oktatók létszámá nak csökkentése, különösen, ha ez kizárólag a remélt bérmegtakarítás érdekében történik - minden szakmai és közérdek figyelembevétele nélkül , súlyosan megsértve az intézményi autonómiát és demokráciát. A hallgatói létszám növelésével párhuzamosan, sőt az t megelőzve meg kell, meg kellene teremteni az oktatás infrastrukturális hátterét - könyvtárak, számítógépes rendszerek, műszerezettség, stb. - külön, célzott támogatások formájában, illetve a dologi kiadások lényeges növelésével. A megfelelő háttér megter emtése után kezdődhet csak el a hallgatóoktató arány nyugati mintájú beállításának, mint lehetőségnek a vizsgálata, párhuzamosan a doktori képzés nyugati mintájú átalakításával. Pusztán a hanyatlás lassításáról beszélhetünk mindaddig, amíg az állami támog atás mértéke csak eléri a fejlett országok által a felsőoktatásra fordított arányt a GDP százalékában. A nemzeti felemelkedést megalapozó fejlesztés ott kezdődik, ahol ez az arány - tekintettel hazánk szerény költségvetésére és hosszú koplalására - a fejle tt országokban tapasztalható részesedést lényegesen meghaladja. Továbbá szem előtt kell tartani, hogy a felvételi vizsga megszüntetése csak a középfokú oktatás megfelelő színvonalú fejlesztése, az érettségi vizsga szintjének a társadalom és a felsőoktatás által elfogadott nívóra való emelése után lehetséges. Azokon a szakterületeken, ahol a felvételi mentesség intézménye már bevezetésre került, komoly problémát jelent a gyenge alapképzettséggel rendelkező hallgatók oktatása. Ez tapasztalat. Az önálló hallga tói munka szerepének növelése indokolt, azonban a maximális óraszámok korábban megfogalmazott központi meghatározása súlyosan érinti vagy sérti az intézményi autonómiát és szakmai szempontból is erősen kifogásolható. Figyelembe véve, hogy a megszerzett tud ás nem elsődlegesen az órák számával, hanem az órák minőségével van összefüggésben, így inkább az utóbbira kell figyelmet fordítani és azt garantálni. Az a tény, hogy a középfokú oktatás átalakítása miatt, sajnos, az egyetemekre várhatóan többletoktatási t eher hárul, szintén ellentétes az óraszám csökkentésével. A jelenlegi intézményi háttér a könyvtári kapacitás, a számítógéprendszer hiányosságai miatt alkalmatlan az önálló hallgatói munka növelésére, ezért ezek színvonalának növelése nélkül óraszámcsökken tés organikusan nem valósítható meg. Az optimális óraszám kialakításánál alapvető mérőeszköznek kell lennie a minőségbiztosítási rendszerrel együtt kibontakozó szabad tanárválasztásnak, majd az oktatói munka árnyaltabb hallgatói véleményezésének. Feltétlen ül szükséges továbbá az országosan egységes kreditrendszer bevezetése, ami azonban nem járhat az intézményi autonómia súlyos csorbításával, a tudományos szakmai műhelyek nivellálásával. Álláspontunk szerint az átjárhatóság, a nyitottság, a minőségelvűség é s a tudományos szabadság e ponton a legközvetlenebb módon ütköznek egymással, ezért a várható ellentétes mozgások kezelésére a határozati javaslatnak semmilyen elképzelése nincs.
