Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 20 (129. szám) - Határozathozatal a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény, valamint a gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló 1994. évi LIV. törvény, továbbá a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvénymódosításáról szóló törvényjavas... - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SURJÁN LÁSZLÓ (KDNP):
2748 akkor is odafigyelni arra, amit mondunk. Azt mondta Csehák Judit képviselőtársam, hogy nehéz ma szociális ügyekben és társadalombiztosítási ügyekben kormánypártinak lenni. Hozzáteszem, kedves képviselőtársaim, hogy nehéz ellenzékinek is lenni, és azokkal a geszt usokkal, hogy egy néhány hónappal később a kormány visszaigazolja a kritikánkat, valamelyest enyhülnek ezek a nehézségek, de nem oldódnak meg. A legnagyobb problémák egyikét én a 3. §ban látom, ahol egy laza mozdulattal a kormány megkapja azt a jogot, hog y bármikor bármit csináljon az egészségbiztosítás területén. Nagy örömömre szolgált, hogy miniszter úr fölvetette azt a nyitottságot, hogy ebben az ügyben törvényi védelemre van szükség, és erre a kormány, úgy látszik, hajlandó. Kérem szépen, elfogadhatatl annak és elképzelhetetlennek tartom, hogy egyáltalán ideterjesztettek egy ilyen javaslatot! Egy olyan javaslatot, hogy mindenfajta megkötöttség nélkül a kormány lakossági önrészesedést vezessen be; egy olyan tavasz után, amikor a fogászati ellátást kivetté k, majd aztán nagyon kemény képviselői munkával egy jó részét visszatették a biztosításba. Mert nem hangzott rosszul, amit a miniszteri expozé mondott, hogy bizonyos, különleges, nem alapvető... - jaj, édesanyám, csakhogy a fogtömés óta az emberben egy kic sit a kételyek fölmerülnek! Tehát igen, el tudom képzelni, hogy megegyezés születhet, akár konszenzus is születhet bizonyos esetekben, de ennek a konszenzusnak csak itt, a parlamentben lehet megszületnie. Ez nem személyi kérdés, nem az a kérdés, hogy most ebben a miniszterben bízom, abban meg nem bízom. Parkinson óta tudjuk, hogy ha egy hibát el lehet követni, azt előbbutóbb el is követik. Óriási lenne a kísértés, és - hogy így mondjam - egy szociálisan kényes helyzetben egy kormány jobban teszi, ha a fele lősséget ebben az ügyben ráhárítja a parlamentre. De ez nem ráhárítás, ez megítélésem szerint alkotmányos kérdés. Abban a dologban, hogy egy biztosítási rendszer milyen mértékben nyúlhat be a biztosítottak zsebébe, ebben kormányrendeletet nem szabad fölvál lalni. Nem folytatom, mert hosszasan lehetne érvelni még e rendelkezés hibás volta ellen, de megtették ezt már képviselőtársaim is. És még egyszer visszaigazolom azt az expozéban elhangzott tételt, hogy ebben az ügyben a kormány nyitott; akkor valóban szül essen olyan módosító javaslat, akár hatpárti vagy többpárti - a magam részéről szívesen együttműködöm bármelyik másik frakcióban a dologban érintett képviselőtársaimmal , amely ezt a kérdést megnyugtatóan rendezi. (19.10) Ehhez képest egészen apróság a tö rvényjavaslatnak az az általam szintén támogatható gondolata, hogy szerződéses viszonyban legyen a receptírási joggal rendelkező orvos és a társadalombiztosítás. Van azonban itt egy olyan elem, amelyet szeretnék kiemelni, nevezetesen a ma is élő pro famíli a családi célú orvosi receptírási lehetőséget. Ennek is meg lehet szabni - és meg is vannak szabva, de talán lehetne még pontosabban - a szabályait, de ne vegyük el az orvosoktól azt a lehetőséget, hogy nem egy társadalombiztosítási apparátus kényekedvétő l függő módon, orvosi diplomájukat arra használják fel, hogy családtagjaiknak, saját maguknak - megfelelő szakmai bölcsességgel nyilvánvalóan, de ezt rá kell bízni az orvosra - társadalombiztosítási támogatású recepteket írjanak fel. Ha van negatív tapaszt alat - én magam nem tudok róla , akkor legyenek nagyon kemény, személyre szabott szankciók, ha valaki ezzel a pro família recepttel visszaél. Akkor legyen kizárva, legyen ilyen büntetés, olyan büntetés, de nem hiszem, hogy a magyar orvostársadalom e tekin tetben különösebb bűnöket elkövetett volna; nagyon biztos vagyok benne, hogy ez nem így van. Viszont nagyon régi orvosi hagyomány, hogy ezen a téren kell engedni valamilyen fajta - ha úgy tetszik - előjogokat. Miről van szó? Hogy ne kelljen egy bürokratiku s procedúrán keresztülmenni, legyen ez automatikus, az orvosi nyilvántartásban szereplő orvos saját maga számára, közvetlen családtagja számára írhassa fel a gyógyszereket. Biztos vagyok benne, hogy a társadalombiztosítás hiányát nem e pro família receptek re felírt tételek okozzák. Ezután eljutunk a törvényjavaslatban a nyugdíjkifizetések követési rendszeréhez. Itt valóban az a helyzet, hogy objektívebb nyugdíjemelési rendszerek irányában megvan a konszenzus. Az a fajta
