Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 20 (129. szám) - Határozathozatal a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény, valamint a gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló 1994. évi LIV. törvény, továbbá a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvénymódosításáról szóló törvényjavas... - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
2741 előterjesztés ezt négy évre emeli fel, hiszen a '92. évi kereset az, amit utoljára értékre emelnek, valorizálnak, beszoroznak, és ezt azt jelenti, úgy tűnik, az előterjesztő nem vette ész re, hogy az elmúlt négy évben itt valami inflációnak nevezett értékromlás csak volt a jövedelmekben. Úgyhogy ez is elfogadhatatlan véleményem szerint - nem az ellenzék számára, szakmai szempontból nem elfogadható, ha évente nő a nyugdíjbeszámítási idő, ami szükséges, hogy a valódi életkeresetet tükrözze, s akkor ezt a nyugdíjbeszámítási időnövekedést nem követi az értékek tartása a beszámításnál. Amiről szintén szó esett - de azt hiszem, nem arról az aspektusról, amiről én beszélnék - a táppénz terhei jelen tős részének a munkaadókra hárítása, nevezetesen az, hogy 15 nap lesz 10 nap helyett az általuk fizetendő betegszabadság összege, és hogy a további napok egyharmadát is nekik kell fizetniük. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a kisvállalkozó rosszabbul jár, mint a nagyvállalat, hanem ez egyszerűen azt jelenti, hogy az az ember jár rosszabbul, aki nem teljesen egészséges. Tessék elképzelni azt a munkaadót, aki azt mondja, hogy itt van kettő, az egyik egy kicsit göthös, valószínűleg gyomorfekélye is van, mert olyan a színe, meg magas vérnyomása lehet, a másiknak is, és aszerint fog szelektálni, válogatni már a felvételkor, hiszen ettől kezdve ő fizeti a nagyobb kockázatot, amit az jelent, hogy egy betegebb embert alkalmaz. Mit eredményez, ha ez a magatartás széles k örben elterjed, és azért el szoktak terjedni az ilyen védekező magatartások. Azt, hogy a rehabilitációra szoruló, az egyébként is nehezebb, hátrányosabb helyzetű ember nem jut munkához. Kiszelektáljuk a munkaerőpiacról, a társadalomból szélső értékben azt, aki saját hibáján kívül, de idült betegségben szenved, mert cukorbetegnek született vagy azzá vált, magas vérnyomásos betegsége vagy bármi betegsége van, amelyet egy civilizált világban nem diszkriminálni kellene, hanem pozitív diszkriminációval elősegíte ni az életben maradását, mert attól, hogy magas vérnyomása van, még lehet egy Albert Einstein vagy egy Bartók Béla apja potenciálisan, de ha munkanélküli lesz és betegségével csak akkor tud orvoshoz fordulni, ha azért külön fizet, mert van pénz a zsebében, akkor egyszerűen egy kontraszelekciót valósítunk meg a társadalomban, ami elfogadhatatlan, legalábbis az én véleményem szerint. Egészen különálló témája az előterjesztésnek, mindenki külön emlegette, sőt itt a szociális bizottság előadója még idegentestne k is nevezte ebben a csomagban, szép orvosi szakkifejezéssel, a gyógyszertárak privatizációja körüli hercehurca, mert itt másról nem lehet szó. Arról van szó, hogy azért kapták meg az önkormányzatok a gyógyszertárak tulajdonjogát, hogy privatizálják. Nem s zabad tulajdonként, az átadáskor ez egy kikötés volt. (18.30) (A jegyzői székben Boros Lászlót dr. Kiss Róbert váltja fel.) Kérem szépen, előírtuk, hogy erre a célra kapják a vagyont - nem privatizálták! Mit tettünk mi? Azt mondtuk, hogy egy évvel meghossz abbítjuk a privatizációs határidőt, ez most fog december 31én lejárni. Mi történik erre? Azt mondják, hogy hát izé, tényleg már lejár, mindjárt itt van december 31e - akkor mi történik? Amit nem privatizáltak, tehát nem tartották be a szerződés feltétele it, az maradjon az övék. Miért érdekeltek ebben? Kérem szépen, azért, mert ez egy jó üzlet! Ez 50 milliárd értékű vagyon, és hasznot hajt, mert a gyógyszer egy olyan speciális áru, amit megvesz az ember akkor is, ha kenyeret vagy vajat már nem vesz, nem vá sárol. Ha ezek a megyei gyógyszertári vállalatok mint nagykereskedők és a megyei gyógyszertárak hálózata mint kiskereskedelmi egységek egy kézben maradnak, az monopolhelyzet kialakulását jelenti, mert én Pest megyéből nem fogok influenzásan átmenni Tolna megyébe, hanem kénytelen leszek a Pest megyei patikákban vásárolni, amelyek viszont egy nagykereskedővel azonos tulajdonban nyilván a nagykereskedő által forgalmazott gyógyszereket tartják elsősorban raktáron és azokat árulják, hiszen a gyógyszerek egymáss al helyettesíthetők, s nem várható el a szegény fogyasztótól, aki meg tudja mondani, hogy melyik paradicsomot vegye meg, mert ami piros és nem
