Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 20 (129. szám) - Határozathozatal a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényjavaslat részletes vitára bocsátásáról - A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény, valamint a gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól szóló 1994. évi LIV. törvény, továbbá a munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvénymódosításáról szóló törvényjavas... - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. KIS GYULA JÓZSEF (MDF):
2740 Ott még arról volt szó, hogy törvényben kell szabályozni, e törvényben - ebben, amit most itt megkaptunk - kell szabályozni, hogy mi jár a biztosítottnak. Az elénk került anyagban már azt olvashatjuk, hogy a kormány rendel ete szerint fogják ezt majd eldönteni. Akkor még arról volt szó, hogy egy objektív, mérhető mérce: az előző évi nettó munkabérnövekedés alapján fogják a nyugdíjakat emelni. Most már arról van szó, hogy ennek mértékét, időpontját a kormány rendeletben hatá rozza meg. Ugyanis azt tudni kell, hogy a nettó munkabért soha nem lineárisan emelte a Ház, éppen elég vitát volt alkalmunk végignézni. Tudtuk, hogy ott bizony van alsó és felső küszöb, próbáljuk a legalacsonyabb nyugdíjakat valahogy az éhenhalás szintje f ölött tartani azon az áron, hogy a magas nyugdíjakat korlátozzuk, mindmind nem tükrözi a nettó munkabéráramlást, hanem politikai döntés kérdése, annak kérdése, hogy eldöntse a tisztelt Ház, hogy mit tart méltányosnak a magasabb nyugdíjak kárára és az ala csonyabb nyugdíjak javára. Ez tehát egy alapvető politikai kérdés, egy társadalompolitikai kérdés, s ezt egy gesztussal a kormány bölcs belátására bízni lehetne, hogyha a kormány a másfél év alatt szakértelmét, bölcs belátását és szociális érzékenységét bi zonyította volna. Sajnos, nekem az a véleményem, hogy erre eddig nem került sor. Nos tehát az anyag részletesebb elemzése - hiszen nagyon sok mindenről kellene beszélni - azt mutatja, hogy az orvosi ellátásért készpénzben fizetendő térítési díj azt jelenti , hogy a leginkább orvosi ellátásra szoruló csoportokat terheljük aránytalanul a társadalom egészéhez képest, hiszen ki megy gyakrabban orvoshoz: elsősorban az alacsony (sic!) , a csecsemő, a kisgyermek korú és az idős népesség. Pont az a két réteg, amelyik a legrosszabb gazdasági helyzetben van minden statisztikai adat szerint. Ez azt jelenti, hogy mélységesen igazságtalan terheket rónánk a társadalomra és mindezt politikai, szakmai megfontolás nélkül, a kormány bölcs belátására bízva. Mit jelentene ez a to vábbiakban ezen túlmenően? Egy olyan országban élünk és egy olyan országért felel ez a kormány, amelynek a népmozgalmi adatai egy ilyen nagyon egyszerű oszlopgrafikonon láthatók... (Mutatja a grafikont.) Látszik, hogy évről évre csökken az élveszületések s záma - ez a kis laposodó, alacsonyodó oszlop - és évről évre nő a halandóság, egyre korábban hal a lakosság. Ennek eredménye, hogy négyszázezer fővel csökkent a lakosság tíz év alatt. Az az eredménye, hogy a népszaporulat - ez itt alul a fekete oszlop alat ti fehér lábacska - a fogyást jelzi, s bizony évek óta a születés és a halál közti egyenleg a fogyást jelzi, azt, hogy egyre kevesebben vagyunk. Egy ilyen országban azt mondani, hogy akárhány forintot - ez lehet százalékban, lehet fix összegben megállapíto tt - kell fizetnie annak, aki már eddig is fizette a társadalombiztosítási járulékot, s ha nem tud fizetni, akkor nem kap ellátást, mert van bizony, aki nem tud fizetni, gyakorló orvosként mindannyian tapasztaljuk. Képviselőtársaim talán járnak gyógyszertá rba, ahol a képviselői igazolvány nem jelent elsőbbséget, beállnak a sorba és hallják, hogy a betegek azt mondják, hogy tessék mondani, mennyibe fog ez kerülni és akkor én csak azt a másikat kérem, ami olcsóbb, mindet nem tudom kiváltani. Egyszerűen egy ol yan szituációban épp az egészségügytől pénzt elvonni a költségvetésbe, azt hiszem, hogy igen felelőtlen kormányzati magatartás, mondom, arra tekintettel, hogy azoknak, akik nem születtek, azok, akik fogynak, azoknak kell eltartani mindannyiunkat nyugdíjas korunkban és megteremteni egészségügyi ellátásunk fedezetét akkor, amikor mi fogunk jobban rászorulni, mint jelenleg. Úgyhogy ez az úgynevezett készpénzben fizetendő térítési díj - hogy ne használjam a copayment kifejezést, ami ugyan nemzetközileg elfogad ott, nagyon nehéz kikerülni, de talán nem mindenki ismeri a kifejezés eredeti angol jelentését, talán nem mindenki Bécsben kezelteti a fogait, mert manapság már ott olcsóbb, mint Budapesten. A második ilyen, amiről itt szó esett, a nyugdíjba vonulásnál a v alorizáció, tehát annak a fogalma, hogy emelt értékben veszik figyelembe a régebbi kereseteket, hiszen az alatt az infláció elértékteleníti azok értékét, ez a törvény szerint úgy rendelkezik, hogy az előző, a nyugdíjba vonulást megelőző két év szintjére ke ll hozni, hiszen két év türelmi idő még elképzelhető, de a jelenlegi
