Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 15 (128. szám) - A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. DÁVID IBOLYA (MDF):
2676 Ezért nem értem azt, hogy a védelem alatt állók közül miért veszi ki ez a törvényjavaslat azt a három kört, amelyet nemcsak védelemben részesít, hanem előzetes ellenőrzési kötelezettséggel terhel. Más kérdésben: a szolgálati viszony szabályozása. Nagyon örültem, amikor megkaptuk a múlt heti csomagban a hivatásos szolgálati jogviszonnyal összefüggő új törvényjavaslatot, mert ez már valóban nagyon nagy hiányossága az elmúlt éveknek, és már korábban meg kellett volna hozni ezt a törvényt. Azonban amikor megláttam, hogy ez a törvény több mint 300 szakaszos törvény, akkor gondolkodtam el azon, hogy az ebben a törvényjavaslatban szere plő összesen négy szakasz, amit egyébként is nagyon hiányosnak és felületesnek tartottunk, egyáltalán alkalmase valamit szabályozni abból a mérhetetlen nagy anyagból, amelyet egyébként a szolgálati törvény - ismétlem még egyszer - több mint 300 szakaszban próbál megfejteni. A jogszabályszerkesztés szempontjából nagyon kifogásolható volt az a rendelkezés, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok főigazgatói kezdeményezik a nemzetbiztonsági szempontból különleges fontosságú állami szervekné l a munkaviszony létesítését. Ugyanis nem világos az, ki dönti el, hogy mi a "nemzetbiztonsági szempontból különleges fontosságú állami szerv". Ezt is a Nemzetbiztonsági Hivatal maga fogja eldönteni? Az sem világos, hogy az indokolás miért rögzít olyan dol gokat, amelyeket nem tartalmaz a törvényjavaslat, hiszen az indokolás azt mondja, hogy a munkaviszony mindig a vezető tudtával jön létre. Ha ez így van, akkor ennek az érdemi rendelkezésekből kellene kiderülnie, ha viszont erre csak az indokolás hivatkozik , akkor át kellene helyezni az érdemi rendelkezések közé. De azon is elgondolkodtam, mit jelent az indokolásban az, hogy a "vezető tudtával", hiszen vezető egy brigádvezető, vezető a munkahelyi vezető, az intézményi vezető. Nem mindegy, hogy ki gyakorolja a munkáltatói jogot - egy osztályvezető, a munkaügyis, az igazgató stb. - meghatározott személyek vonatkozásában. A törvényjavaslat 68. §a rögzíti, hogy a szolgálatok minősítőként nem vonhatók perbe. Túl azon, hogy a perbe vonás a polgári perrendtartásban egy szakkifejezés, valószínű, itt a törvényalkotó arra gondolt, hogy nem lehet ellenük pert indítani, illetőleg egy másik perbe nem vonhatók be. Ez egy nehezen értelmezhető szakasza az egész törvénynek, hiszen ki vonható akkor perbe. Ez a fajta per arra i rányul, hogy a minősített adat veszélyeztete konkrét nemzetbiztonsági érdeket - és ezt a bíróság fogja megállapítani. Végezetül azzal az ügyésszel szeretnék foglalkozni, aki a nemzetbiztonsági vádalkuban részt vesz. A rendőrségi vádalku során az ügyész va lós mérlegelést tud elvégezni, mert ismeri a bűnüldözéshez fűződő minden érdeket. A nemzetbiztonsági ügyben eljáró ügyész vagy ismeri az ügy minden részletét - és ehhez megfelelő adatok ismeretében kell lennie , vagy egyszerűen csak megrendeli a nemzetbiz tonság az ügyésztől ezt a megállapodást, és ezáltal nem hozza olyan helyzetbe, hogy minden lényeges információ birtokában tudjon az ügyész dönteni. Én nem feltételezem azt, és egészen biztos vagyok benne, hogy egyetlenegy ügyész sem lenne, aki ilyen felada tra vállalkozna. Tehát a helyzet az, hogy ismerni kell az ügyésznek az ügy minden lényeges körülményét ahhoz, hogy a vádalkuban a vádalkuhoz szükséges döntést meg tudja hozni. Ha viszont ismeri az összes lényeges elemét ennek, akkor nem értem, hogy miért n em vonatkozik rá például az a védelem, mint ami a bíróra vonatkozik, hiszen a bíró egy eljárás elején, közepén mindig sokkal kevesebb információ birtokában van, mint az az ügyész, aki egy eljárás vége felé a teljes ismeret anyagában egy vádalkuhoz szüksége s megállapodást megköt. (12.10) Ezt hiányoltuk a törvényjavaslatból. Az általános vitában tett kifogásaink egy része olyan volt - a maiban is és a vezérszónoki vitában is , amelynek módosítására csak a kormány vagy csak az előterjesztő tudott volna megfel elő módosítássorozatot benyújtani, hogy megteremtse az összhangját az alkotmánnyal és a Házszabállyal. Ilyen volt a szervezetátalakítás kérdése is. Ebben nyilván -
