Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 15 (128. szám) - A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - WACHSLER TAMÁS (Fidesz):
2660 megszüntetni az alkot mányos rendet az országban vagy legalábbis alkotmányellenes vizsgálatokat végrehajtani. Nem kell ehhez más, mint egy főigazgató, egy miniszter és mondjuk egy bizottsági - mondjuk - alelnök együttműködése. A törvényjavaslat lehetőséget ad arra, hogy a titko sszolgálatok minden külső engedély nélkül lehallgassák bárkinek - mondjuk egy ellenzéki képviselőnek - a kocsiját, az irodáját, adott esetben akár az egész képviselői irodaházat be lehetne mikrofonozni. Minden külső engedély nélkül beszervezhetik a képvise lők - mondjuk az ellenzéki képviselők - munkatársait, hogy információt biztosítsanak a titkosszolgálatok számára. Egy fogalmazási pontatlanság következtében lehetőség van arra is - az én értelmezésem szerint , hogy a titkosszolgálat bárkinek a lakásába is behatoljon, hogyha azt nem kutatja át, és ott lehallgató berendezést helyezzen el, ha az nem folyamatosan üzemel, csak például akkor, amikor az illető személy otthon van. Szintén lehetőséget biztosít ez a javaslat arra, hogy 24 óra hosszat - minden külső engedély nélkül - bárkinek a telefonját is lehallgassák, és ha a 24 óra alatt nem kapják meg az engedélyt, akkor ezt, mondvacsinált indokokkal mindig újra és újra lehet kezdeni, mindig fel lehet vetni azt, hogy újabb és újabb tények vetődtek fel, aminek al apján szükséges ez az úgynevezett sürgősségi elrendelés. Ha ez a bizonyos vizsgálat nem parlamenti képviselőt érint, hanem mondjuk egy parlamenti pártnak egy olyan vezetőjét, aki nem is képviselő , hanem csak - volt ilyen az előző ciklusban - pártelnökségi tag, pártelnök stb., akkor erről nem is kell tájékoztatni sem a pártját, sem a bizottságot. Szintén fogalmazási pontatlanságnak veszem, de az előterjesztés betűje szerint a miniszter szabadon vál aszthatja ki, hogy erről a bizonyos vizsgálatról - ha ez egy képviselővel szemben folyik - a nemzetbiztonsági bizottság elnökét vagy alelnökét tájékoztatjae. Arról pedig egyáltalán nem rendelkezik a törvény, hogy ha például a nemzetbiztonsági bizottság ko rmánypárti alelnökét tájékoztatják, ő kötelese továbbadni az információt az elnöknek vagy a többi bizottsági tagnak, vagy mondjuk annak a bizottsági tagnak, aki egy pártban van azzal az illetővel, akit a vizsgálat érint. Ha az eljárással kapcsolatban gyan út fog ez az illető képviselő, és panaszt tesz a miniszternél, akkor a miniszter a panaszt kivizsgálja - ezt 60 napig teheti , majd elutasíthatja. Ha elutasítja, akkor az illető a bizottsághoz fordulhat, amely egyszerű többséggel úgy dönthet, hogy nem fog lalkozik a panasszal, nem tartja súlyosnak ezt a panaszt. De ha a bizottság esetleg mégis úgy döntene, hogy a panasz súlyos, és részletes vizsgálatra van szükség, akkor megint bejön az, amivel a hozzászólásomat kezdtem, hogy a titkosszolgálat tulajdonképpe n bármilyen kérdésben megtagadhatja a választ a nemzetbiztonsági érdek védelmére hivatkozva. Ráadásul alaposan kibővült az a kör, azok a lehetőségek, hogy milyen okból lehet elrendelni a titkos információgyűjtést. A törvényjavaslat 49. §ai tartalmazzák, hogy az egyes titkosszolgálatok milyen célok érdekében vagy milyen okból folyamodhatnak titkos információgyűjtéshez, de valamilyen oknál fogva bennmaradt egy hivatkozás a 3. §ra is, ami olyan általános megfogalmazásokat tartalmaz, mint "az ország nemzetbi ztonsági érdekeinek védelme", ami annyit jelent, hogy erre hivatkozva tulajdonképpen nem is kell keresni konkrét indokot, bárkivel szemben el lehet rendelni a titkos információgyűjtést. Az sem nyugtathat meg minket, tisztelt képviselőtársaim, hogyha egysze r kikerülünk ebből a Házból, akkor kikerülünk a szolgálat látóköréből is. Ugyanis a törvényjavaslat lehetőséget teremt arra, sőt tulajdonképpen a szolgálatok kötelességévé teszi, hogy az így gyűjtött adatokat tíz, húsz, illetve hetven évig kezeljék, a keze lést pedig úgy értelmezi, hogy folyamatosan karban kell tartani az adatokat. Tehát hetven éven keresztül - ha tetszik - folyamatosan kötelessége a szolgálatnak meggyőződni arról, hogy a nyilvántartásokban szereplő mondjuk jövedelmi adatok vagy személyes ad atok megfelelneke még a valóságnak avagy nem felelnek meg.
