Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 15 (128. szám) - A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - WACHSLER TAMÁS (Fidesz):
2659 eddiginél erősebb jogosítványokkal, amelyek segítségével mindig biztosak lehetünk abban, hogy a titkosszolgálat a megkapott erős jogosítványokat nem fogja rossz célok - például az alkotmányosság kereteinek fellazítása - érdekében használni. Mint mondtam, az én megítélésem szerint ez egy fikció, mégpedig azért fikció, mert a törvényjavaslat betűjéből - legalábbis szerintem - az olvasható ki, hogy a nemzetbiztonsági bizottság jogosítv ányai tulajdonképpen gyengébbek, mint a jelenlegi helyzetben, sőt még azt is hozzá merném tenni, hogy a nemzetbiztonsági bizottság tulajdonképpen gyengébb lesz, mint akármelyik másik parlamenti bizottság. Ennek a törvénynek az elfogadása esetén tulajdonkép pen először fordul elő, hogy törvényi felhatalmazást adunk arra, hogy valamely tisztségviselő, valamely köztisztviselő, valamely állami szervnek a vezetője vagy munkatársa egy bizottsági ülésen elhangzott egyenes kérdésre megtagadja a választ. Először tess zük lehetővé azt, hogy ha konfliktus keletkezik a törvényhozó és a végrehajtó hatalom között - szélső esetben akár az is előfordulhat, hogy a teljes bizottság és a végrehajtó hatalom között , akkor az utolsó szó a törvény erejénél fogva a végrehajtó hatal mat illeti. A törvény 16. §a lehetővé teszi azt, hogy a forrás, illetve a módszer védelméhez fűződő nemzetbiztonsági érdekre hivatkozva tulajdonképpen bármilyen kérdésre megtagadja a választ a miniszter úr, illetőleg az aktuális miniszter és a titkosszolg álati főigazgató. Megítélésem szerint ez szemben áll az alkotmánnyal, amely a 21. § (3) bekezdésében egyértelműen és világosan kimondja azt, hogy mindenki köteles ebben az országban a bizottságok ülésén megjelenni, hogyha odahívják, és ott a szükséges info rmációkat megadni. Nem akarok belemenni abba az alkotmányos vitába, ami e törvény kapcsán a Házban elkezdődött és folyik, én csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ha ez a törvény a jelenlegi formájában kerül elfogadásra, akkor hogyha egy bizottság szerepzavarában arra a következtetésre jut, hogy valamilyen oknál fogva meg kívánja hallgatni a titkosszolgálatok vezetőit - legyen ez mondjuk a költségvetési bizottság, amelyik a költségvetést akarja ellenőrizni vagy valamelyik konkrét ügyben az alkotmán yügyi bizottság , akkor ott a titkosszolgálat vezetőjének az alkotmány és a Házszabály rendelkezései szerint nincsen joga arra, hogy megtagadja a választ. (10.50) Ez a jog egyesegyedül az elvileg roppantul megerősödött nemzetbiztonsági bizottság ülésein illeti meg a titkosszolgálati vezetőket. Azért is gyengülnek a törvényhozó hatalom jogosítványai ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása esetén, mert egy jelentős körben, mégpedig az operatív költségek körében de facto kiveszi a költségvetés megalkotásána k és ellenőrzésének jogát a parlament kezéből. Az ezzel kapcsolatos adatokkal a parlament egésze sem és a bizottság sem ismerkedhet meg, csak egy keretszámot kaphat, ami összefoglalóan tartalmazza a törvény betűje szerint az operatív működési kiadások költ ségeit. Ezzel szemben alaposan megerősödnek a titkosszolgálatok. Amikor ennek a parlamentnek a működése elkezdődött, akkor a honvédelmi bizottság egyik albizottságában egy vizsgálatot végeztünk, ami arról szólt, hogy az előző parlamenti ciklusban sor kerül te törvénysértő titkos információgyűjtésre az egyik titkosszolgálat esetében avagy nem. Ennek a vizsgálatnak számos tapasztalata volt, de az egyik tapasztalata az volt, hogy az a törvény, amelyik a titkosszolgálatok működését szabályozza, nem fogalmazhat kétértelműen. Annak a törvénynek egyértelműnek és félreérthetetlennek kell lennie, mert ha félreérthető, akkor vagy félre fogják érteni, vagy legalábbis azzal fogják vádolni a kormányt, hogy szándékosan félreértette. Ha megengednek egy gondolatkísérletet, akkor röviden összefoglalnám, hogy a törvény felhatalmazásaival élve milyen módon tudná egy olyan politikai hatalom, amely az alkotmányosság korlátait rugalmasan értelmezné - tehát a törvényt nem túllépve , hogyan tudná gyakorlatilag
