Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 14 (127. szám) - Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - DEMETER ERVIN (MDF):
2603 GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépen a szót. Egyetlenegy mondatot, é s azt hiszem, ezzel meg tudom nyugtatni Varga képviselőtársamat, mert valóban egyetértünk. Mi úgy képzeljük el a 23. § (3) bekezdésének d) pontját, hogy például a havi minimálbérnek, mondjuk, a 12szeresét minimum illik megjeleníteni egy adóbevallásban. Te hát jobbá tehetjük úgy, ahogy Brúszel képviselő úr elmondta, néhány indítvánnyal még körül kell bástyáznunk, hogy ne legyen meg a lehetőség a visszaélésre, és azt hiszem, akkor működik ez az intézmény. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Megadom a szót Demeter Ervin képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum frakciójából. DEMETER ERVIN (MDF) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Engedjék meg nekem, hogy annak az apropóján szóljak hozzá a vitához, illetve a vitának a becslés részé hez, hogy 1984 óta az akkori Pénzügyminisztérium ellenőrzési főigazgatósága, 1987 óta jogutódja, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal dolgozója vagyok, voltam, míg politikai és képviselői tevékenységem miatt nem mentem fizetés nélküli szabadságra. Így l ehetőségem volt különösen a kisvállalkozások, a megalakult gazdasági munkaközösségek, akkor még polgárjogi társaságok, majd később kft.k ellenőrzése során megismerni mind a vállalkozók könyvvezetését, gondolkodásmódját, mind pedig egy rövid ideig vezetőké nt a kollégák elkészült jegyzőkönyveit, amelyek több esetben tartalmaztak becslési eljárást. Több esetben becslési eljárással dolgoztak, bár ezt igen nagy idegenkedés övezte a kollégák között. Ahhoz nem férhet kétség, hogy a becslési eljárás egy fontos és alkalmazható eszköz az adóhivatal kezében. Ebben a kérdésben, úgy gondolom, egyet kell értenünk. Itt a megosztottság, a véleménykülönbség közöttünk abban lehet, hogy mikor alkalmazhatja az adóhivatal a becslési eljárást. A jelenlegi adórendszerünk egyik le gnagyobb vívmánya meglátásom szerint az úgynevezett önadózó rendszer, ami arról szól, hogy meghirdetett és előre tudható játékszabályok alapján készíti el a vállalkozó a bevallását, készít önadózó módjára egy bevallást, amiben saját maga állapítja meg az a dókötelezettségeit, és az adóhivatalnak akkor van szerepe, ha ezeket a szabályokat tetten érhetően a vállalkozó megszegi. Ebben az esetben, ha az adóhivatal tetten éri, igenis becslési eljárást kell alkalmazni. A jelenlegi javaslat puhít és az adóhivatalt egy kényelmes helyzetbe hozza, amikor azt mondja, hogy becslési eljárás alkalmazására akkor is sor kerülhet, ha a vállalkozó jövedelme a pénzügyminiszter kamarákkal egyeztetett véleménye alapján kialakított összegnél kisebb. Ez a metodika engem emlékeztet - és gondolom másokat is, akik találkoztak vállalkozások, illetve kisiparosok adóztatásával - arra a módszerre, ami az 1988as év előtt volt, hogy voltak ezek az úgynevezett Kiosz adóközösségek, amikor összeültek és ránézés alapján megmondták, hogy annak a kőművesnek mennyi adót kell fizetni, illetve mennyit kereshetett. Ebbe a rendszerbe nagyon sok szubjektív elem került, és különböző vállalkozók különöző mértékű adót fizettek, attól függetlenül, hogy milyen nagyságrendű volt a tevékenységük. Egyszerűen sz emrávetés - nyugodtan mondhatom, szemrávetés , a kapcsolatok és egyéb nexusok alapján került megállapításra az ő adókötelezettsége. (19.50) Ennek a módszernek a visszahozását alapjaiban abszolút helytelennek tartjuk. A magam részéről azt támogatom, hogy a bban az esetben, ha az adózás szabályait tettenérhetően megszegte a vállalkozó, akkor alkalmazzuk a becslési eljárást. Ez nehéz és szakmailag jelentős felkészülést igényel az adóhivataltól, jelentős eszközökre, elsősorban információkra - számítástechnikai eszközök révén feldolgozható információkra - van szüksége az adóhivatalnak. Ez azonban nem spórolható meg és nem választható az a könnyebb út, hogyha nem felel meg a pénzügyminiszter elvárásainak - függetlenül attól, hogy ki legyen a pénzügyminiszter, hisz en egy pénzügyminiszter nem biztos, hogy
