Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 14 (127. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény együttes általános vitájának folytatása - DR. DOBOS KRISZTINA (MDF): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP):
2518 Ismét szóvá kell tennem, hogy a kormány tervei szerint az idén is előbb kerül majd elfogadásra az állami költségvetés és csak utána a társadalombiztosítási alapok költségvetése. Ez természetesen ellentétes mind az ép ésszel, mind az államháztartási törvénnyel, amely előírja, hogy az államháztartás részét képező alapok költségvetésének elfogadása meg kell hogy előzze az állam i költségvetés elfogadását, hiszen az állami költségvetés garanciális kötelezettséggel rendelkezik irányukban. A jelen gyakorlat vesztesei megint a nyugdíjasok, az egészségügyi ellátást igénybe vevők, a betegek, valamint az egészségügyi ellátást nyújtó int ézetek és azok dolgozói lesznek. Az anyag jelzi, hogy 1995ben 700 fő köztisztviselői létszámleépítés történik, és 1996ra további leépítést helyez kilátásba. Ugyanakkor másutt arról a vitathatatlan tényről szól, hogy évek óta folyamatosan nőnek a tárca fe ladatai. Hol van az ehhez szükséges létszám, a megfelelően képzett és megfizetett szakember? Az az elképzelés, hogy a feladatellátás szolgáltatásvásárlással kiváltható, a reálfolyamatok ismerethiányáról árulkodik. Ma a versenyszférában nagyságrenddel nagy obb költségek léteznek, amelyek forrása a tárcaköltségvetésben nincs tervezve. A Népjóléti Minisztérium igazgatásánál az előterjesztő jelzi a szöveges részben, hogy a létszámcsökkenés következtében, miután feladatbővülés is történt, csak rendkívüli erőfesz ítések útján tudja a feladatokat a korábbi szinten ellátni. A 10 százalékos béremelés mindenesetre azt jelzi, hogy a jól képzett munkaerők továbbra sem fognak tülekedni azért, hogy munkahelyüknek mondhassák a Népjóléti Minisztériumot. A dologi kiadások az 1995ös évhez képest is csak 10 százalékkal fognak nőni, miközben az infláció, különösen az energiaköltségek ezt jelentősen meghaladják. Így a kormány előre garantálja magának a kudarcot, hiszen ilyen összegekből a minisztérium érdemi működtetése szinte le hetetlen. A mozgáskorlátozott személyek közlekedési támogatása 380 millió forinttal fog csökkenni 1995höz képest. Ez elfogadhatatlan, mert az erre rászorulók száma nem csökken, életfenntartási költségeik pedig folyamatosan emelkednek. Lám, a legelesettebb , legrászorultabb, a hatékony érdekérvényesítésre képtelen emberekre sújt le a fiskális szigor. A népegészségügyi intézeteknél maga az előterjesztő is elismeri, hogy ezen intézetek működési feltételei 1995ben jelentősen romlottak, az ország amúgy is tragi kus népegészségügyi helyzetét fenyegetve ezzel. További létszámcsökkentés elképzelhetetlen, mivel a jelenlegivel sem biztosítható igazában a feladatellátás. Az intézetek lepusztult állapotban vannak, az 50 milliós beruházás az igények töredékét sem fedezi. Több mint kérdéses az oltóanyagbeszerzés 150 milliós összegének realitása is. Magyarországon évek óta megoldatlan több oltóanyag beszerzése és a rászoruló népesség teljes körű immunizálása, noha erre az országot alapvető életérdekeink mellett a WHO hatá rozatai is kötelezik. Megtörténhet ez ebből az összegből? Ha nem, ki vállalja ezért a felelősséget? Milyen népegészségügyi következményei lesznek ennek? Kikérte a tárca erről az országos tisztifőorvos véleményét? Aztán mi lesz a szociális intézetekkel? Mag a az előterjesztő fest sötét képet működőképességük megőrzésének lehetőségéről. Személyi juttatásaik alig bővülnek, létszámleépítésből való bérnövekedésre gyakorlatilag nincs lehetőségük, hiszen a feladat nem változik, sőt inkább növekszik. Beruházásra, fe lújításra nem lesz lehetőségük, ami egyenesen tragikus az állapotok ismeretében. Úgy tűnik, a Hornkormány érdemben már nem is számol a vakokkal, a mozgáskorlátozottakkal, az értelmi fogyatékosokkal. Idén és jövőre nominálisan 4040 százalé kkal kevesebb összegeket fordíthatnak a tárca felügyelete alatt álló intézetek felújítására. Mi lesz ennek a következménye? Meddig pusztul a tárcára bízott állami vagyon? Milyen körülmények között folyik a gyógyító munka az egyetemeken, az országos intézet ekben, milyen következményei lesznek ennek a betegekre nézve? Dickens korabeli menhelyekké züllenek le a szociális gyermekvédő intézetek? A társadalmi szervezetek támogatásánál helytelennek tartom az összeg globális elfogadását. Tételesen kell meghatározni , hogy melyik szervezet, milyen célból, mennyit kaphat. Mert így túl
