Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 14 (127. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény együttes általános vitájának folytatása - SZÖLLŐSI ISTVÁNNÉ (MSZP):
2507 Mindehhez képest van azonban egy harmadik dolog is, a költségvetési intézmények érdekegyeztető tanácsa ülésén ezekben az órákban tárgyalt szánalmas százalékok, melyek a következőképpen jönnének össze, a '92. július 1. előtti munkaviszony beszámításra - írd és mondd - 1, azaz egy százalék. Az államháztartás reformja keretében 10 százalékos létszámcsökkentés, melyről azt írja a kormányelőterjesztés, hogy amúgy elvárható, s melyből éves szinten 5 százalék megta karítás úgy számítható ki, hogy az oktatás területén '96ban 5 hónapra 3,8 százalék. Az előbb 1 meg 3,8, az szerintem 4,8. Azután van itt még egy nagyon érdekes valami: '96ban bérpolitikai keret kerül előirányzásra, három havi kifizetéssel számolva 2,3. E zt ha összeadom, 7,1 százalék bruttó. S ami ennél szebb: van itt egy más adat is: becsült átlagos illetménynövekedés. Nem tudom, hogy ez milyen közgazdasági kategória. Becsült átlagos illetménynövekedés: 9 százalék. Így jönne ki az a valami, ami azután már közelítene a termelőszféra 1718 százalékos bruttó növekedéséhez. Egy a baj, hogy én ezt sem közel, sem távol nem látom a költségvetési törvény tervezetében. A KIÉT elé tehát olyan anyag kerül, amelynek egy része becsült, a másik része a költségvetési tör vény tervezetében leírtakkal homlokegyenest ellentétes, mert hogy a költségvetési törvény tervezetében nincsen a '92 előtti munkaviszony beszámítva. Ezt én már végképp nem értem, s aki érti, ahhoz én nagyon szívesen beiratkoznék néhány óra korrepetálásra. (Derültség.) Ilyen ellentmondás, az előbbiekből elmondottan talán summázva megállapítható, ami végigfeszül a költségvetés említett témakörrel kapcsolatos összes fejezetein, hogy végül is nem tudni, milyen kapcsolatban áll egymással egy leírt pénzügyminiszt ériumi elgondolás, egy vélt, esetleg valós művelődési minisztériumi koncepcióval szemben. (12.30) Nem tudni, én legalábbis nem tudom, hogy milyen forrásból történne az a modernizációnak nevezett tömeges elbocsátás, létszámleépítés, amelyre pedig nagyon sok at és nagyon sokszor hivatkoznak. Van ugyan ötmilliárd forint a költségvetésben felmentések fedezetére július 1jei végrehajtással, de mostanában egy bizonyos tízmilliárd is szóba kerül, amely a nagyon magas normatívából kerülne megspórolásra; ma ugyan azt olvasom az újságban, hogy ez lenne majd a pedagógus béremelés forrása. A dolognak csak az a szépséghibája, hogy ehhez képest átment egy anyag a Művelődési Minisztériumból a Pénzügyminisztériumba és én, aki természetesen dehogy venném magamnak a bátorságot , hogy ezt értelmezzem, csak sajátosan tudom értelmezni: én ebből egészen mást olvasok ki. Nem tudni, én legalábbis nem tudom, hogy mi lesz az elbocsátott pedagógusok sorsa, ha igaz az, hogy ezzel a sajátos kannibalizmussal oldható meg a még munkahelyükön maradt pedagógusok béremelése. Nem látom nyomát az aktív foglalkoztatáspolitikának, hogy az, aki gerjeszti a tömeges elbocsátásokat vagy intézkedik róluk, vajon mit kíván helyette tenni, bár ma azt hallottuk államtitkár úrtól, hogy nincs sok pedagógus, csa k rossz helyen vannak. Ez maga a tökély, mondhatnánk, hiszen nincs már más probléma, csak Szabolcsból Zalába kell őket költöztetni vagy fordítva. Én nem tudom, hogy erre hogyan lehet megoldást találni és azt végképp nem értem, hogy ez igazából kinek jelent ene spórolást. Végeztem számításokat, végeztek számításokat szakértők a '97es költségvetési évre, majd '97re valóban 78 milliárd forintot jelentene egy tömeges elbocsátás - mármint spórolást , ez azonban a költségvetés kiadási oldalának nem több, mint 0,2 százaléka. Meg kell említenem azt is, hogy ebben a költségvetési törvénytervezetben véleményem szerint egy nagyon súlyos alkotmányos probléma is megjelenik a közalkalmazottakkal kapcsolatban. Ez pedig az 1992. július 1je előtti munkaviszonynak a közal kalmazotti jogviszonyba történő beszámítása, illetve a törvénytervezet szerint '98ig való be nem számítása, ahogy ezt a 90. § írja, hivatkozva a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény 87. §ának (3) bekezdésére. Az Alkotmánybírósá g ebben a tárgyban 1992ben, majd ezt követően 1994ben kapott beadványt és panaszt a pedagógusokat illetően; máig nem született ezzel kapcsolatosan döntés. Most az
