Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 13 (126. szám) - A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vit... - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. SÜMEGHY CSABA (Fidesz):
2448 kételyeim vannak azok végrehajthatóságát és betarthatóságát illetően. Úgy gondolom, hogy aki a témát érti, igazolni fogja szavaimat. A másik kérdés, amivel foglalkoznom kell: a költségvetési deficit kérdése. Nyilvánvaló, mint Bokros Lajos pénzügyminiszter úr szavaiból kitűnt, hogy tulajdonképpen a költségvetési deficit jelentős tényezője a kamatláb ak magas volta. Ebből következik, hogy számomra érthetetlen ezek után az a költségvetési politika, amely nem arra irányul, hogy ezt a kamatszintet, ezt a kamatpolitikát megváltoztassa és alacsonyabb kamatok alkalmazásával hasson a saját költségvetési defic itje ellen. Egyébiránt meg kell jegyezzem, hogy nagyon káros gyakorlatnak tartom azt, hogy a kereskedelmi bankok az államkötvényeket változatlanul refinanszíroztatják, amiből tulajdonképpen kára van a kormánynak, kára van az államháztartásnak, egyedül a ke reskedelmi bankok azok, amelyek nem károsodnak. Úgy gondolom, hogy egyszer s mindenkorra el kellene jutnunk oda, hogy a magyar pénzügyi politikát a magyar pénzügyi politika vezetése irányítsa és ne a kereskedelmi bankok összefogott ereje határozza azt meg , hogy Magyarországon pénzügyi politika néven mit kell neveznünk. Az expozéban elhangzott harmadik dolog az infláció mérséklése. Magyarországon - úgy gondolom, szintén nem egyedülálló a véleményem - nem keresleti, hanem költségoldalról jelentkező infláció van. Ebből következik, hogy ez ellen egyféleképpen lehet harcolni és egyetlen megoldást lehet találni, pillanatnyilag a vállalkozásokra és az állampolgárokra nehezedő adó- és egyéb járulékos terheknek a csökkentésével. Úgy gondolom, hogy ez a kitűzés nagy on helyes, csak a megoldást másban kell keresni, mint ami létezik. Itt a parlamentben kisebb vitát váltott ki a Munkaerőpiaci Alappal kapcsolatos vélemény. Úgy gondolom, hogy elsősorban ezt a kérdést nem szakmai oldalról kellene megközelíteni, mint ahogya n Szöllősiné képviselőtársam és Héthy Lajos munkaügyi minisztériumi államtitkár úr megjegyezték. Hölgyeim és Uraim! Itt a következőről van szó. Én úgy érzem, hogy ennek az öt alapnak egy alapba történő összevonása tulajdonképpen semmit nem jelent a kormány számára, semmiféle hatékonyságot nem fog jelenteni, hiszen a munkaadóktól és a munkavállalóktól az egyetértési jogot már elvette a régebben hozott rendelet alapján. Politikai gesztus lett volna a társadalmi partnerek számára, hogy megmaradjon az a lehetős égük, hogy ezekbe az alapokba beleszóljanak, különösen akkor, amikor ezek az alapok, gondolok itt elsősorban a Szolidaritási és a Bérgarancia Alapra, ebben az évben a költségvetésnek durván harmincmilliárd, becsülten 28,9 milliárd forintos szufficitet hozn ak. Én azt gondolom, hogy egy magát szociális érzékenységűnek valló kormánynak nagyon el kellene gondolkoznia azon, hogy helyese csak az erővel való politizálás, amikor társadalmi partnereket érintő kérdésről van szó, vagy pedig jobb lenne más utakat és m ás megoldásokat találni ezen a területen. Ezzel mindjárt eljutottunk ahhoz a kérdéshez, amit az Érdekegyeztető Tanács működése és munkálkodása vet fel. Ne tekintsék antikrisztusi mondásnak amit mondok, de a Magyarországon működő érdekegyeztetés nem érdeke gyeztetés. Hozzáteszem, hogy az elmúlt időszakban sem volt igazán az, de ami ebben az évben történt érdekegyeztetés címén, az egyenlő a nullával. Tulajdonképpen az érdekegyeztetés történelme Magyarországon szintén azt igazolja, ami most történik, ugyanis c sak akkor volt érdekegyeztetés igazán, amikor társadalmi konfliktusok voltak ebben az országban. Abban a pillanatban, hogy ezek a kényszerítő hatások elmúltak, az érdekegyeztetés is elmúlt és úgy működött, ahogy ma működik.
