Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 13 (126. szám) - A fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésről szóló 1991. évi LXXVIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat együttes általános vit... - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - TULOK ANDRÁS (MSZP):
2439 (18.00) Azzal számolni kell, hogy rúg, harap, csíp, akit megtámadtak. 1989ben is az intézményrendszer volt a bajom, és most is az. Hadd terheljem önöket néhány számmal, amely tendenciákat jelez. Az elmúlt 8 év alatt mi volt fontosabb? A gazdaság rendbetétele vagy az in tézményrendszer további bővítése? 1987ben a központi költségvetési szervek, a kormány, a minisztériumok és az elkülönített pénzalapok támogatására együttesen 541 milliárd forint volt. Ugyanez 1994ben már 1717 milliárd, miközben a gazdálkodó szervek támog atása 131 milliárd forintról 44 és fél milliárd forintra, a fogyasztói árkiegészítés pedig 94 milliárdról 27 milliárd forintra csökkent. A számokból az állapítható meg, hogy a költségvetés forrásait felemésztette az egyre terebélyesedő intézményrendszer, f elélve a gazdaság, az anyagi ágak lehetőségeit, miközben 20 százalékkal csökkent a nemzeti össztermék. Az 1996os költségvetés sok tekintetben a korábbiakhoz képest irányváltást jelez. Az infláció ellenére megállt az intézményrendszer költségvetési támogat ásának növekedése és közel áll az 1994es színvonalhoz. Megállt a gazdálkodó szervek támogatásának csökkenése, sőt valamelyest meghaladja az 1994. évi színvonalat. Bátorítom a kormány az irányú szándékát, hogy figyelmen kívül hagyja Parkinson neves angol t örténész törvényét: az íróasztal íróasztalt szül elméletet. A kormány racionális, gazdasági törvényeken nyugvó költségvetést próbált benyújtani. Csak üdvözölni tudom a közigazgatás és közfogyasztás jelentős mértékű megfaragását. Górcső alá vettem a költség vetés befizetéseit 1987ig visszamenően. A vállalati befizetések 365 milliárd forintról 335 milliárd forintra csökkennek 1996ban, ugyanakkor a lakossági befizetések 76 milliárd forintról 409 milliárd forintra, a forgalmi adó és fogyasztási adók 182 milliá rd forintról 734 milliárd forintra nőnek. A számokból megállapítható, hogy a rendszerváltozás és gazdasági átalakulás terheit a lakosság viselte el és viseli ma is. Nem jogos a vállalkozó szféra azon aggodalma, hogy az adó- és pénzügypolitika a gazdálkodó kat hozza lehetetlen helyzetbe. A számok és tények mást mutatnak, a tények pedig makacs dolgok. Az 1996os költségvetés tágabb mozgásteret biztosít a vállalkozóknak, tovább növeli a lakossági befizetéseket, tovább csökkenti a közfogyasztást. Azon lehet vit atkozni, hogy tehete más, még súlyosabb, az ország jövőjére nagyobb veszéllyel járó intézkedést. Megítélésünk szerint nem, és az idő azoknak dolgozik, akik a feladatok sorrendiségében a gazdaság rendbetételét tartják elsődlegesnek és csak utána a fogyaszt ás növelését, a szociális ellátás színvonalának emelését. Tisztelt Országgyűlés! Nem lennék őszinte, ha nem vallanám be, hogy én tulajdonképpen mezőgazdász vagyok és 18 évi tisztességes állami mezőgazdasági szolgálat után pályát kényszerültem változtatni. De büszke vagyok arra, hogy a Szegedi Natur Keksz termékeit menedzselhetem. Ezt most azért mondtam el, hogy tudják, ha mezőgazdaságról beszélek, nem vagyok laikus. Ezért engedjék meg hogy néhány általános megjegyzést tegyek. Az 1996os költségvetési terv a mezőgazdaság támogatására 70 milliárdot tervez, egy olyan ágazat számára, mely éveken keresztül a költségvetésnek nettó befizetője volt. Ismereteim szerint rajtunk kívül egyedül ÚjZéland mezőgazdasága képes adottságait ilyen mértékben kihasználni. De a t endenciák ijesztőek. Az agrárfoglalkoztatás jelentős csökkenése, az új szövetkezetek megváltozott foglalkoztatási magatartása, a munkanélküliellátásból kikerülők növekvő száma, a mezőgazdasági nagyüzemek megszűnő szociális, kommunális teherviselése, a biz onytalanság - mindez együttesen hordozza egy agrárszociális lecsúszás veszélyét. A mezőgazdasági termelés gazdasági súlyán túl politikai kérdés is. Nemcsak gazdasági kategóriaként kell kezelni, ez világjelenség. Gazdaságilag nehezen védhető a szubvenciók v ersenye. Az ok természetesen politikai, a politikusok rá vannak utalva a parasztság voksaira. Így van ez Amerikában is, ahol az agrárállam Iowa 2,8 millió lakosával ugyanannyi szenátort küld a felsőházba, mint a 7,7 millió lakosú, de iparosodott New Jersey . Ha egy kormány nem támogatja tisztességesen a mezőgazdaságot, és a parasztság csalódik, az a kormány és parlament a következő demokratikus
