Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 11 (104. szám) - A Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
227 a címertanba. A lényeg az, hogy '48as zászlókról van szó, és az 1848as hagyomány nagyon egészséges és nagyon helyes visszahozataláról a honvédségi csapatzászlóknál is. Csak ez a kérdés vezet el ahhoz a gondolathoz, amit valamelyik fideszes képviselőtársunk már jelzett: valami címertani hivatalra utalt, ami nek ki kellett volna kérni a véleményét, vagy az előkészítők fordultak volna ahhoz. Magyarországon sajnos ilyen nincs, de van más országokban; tőlünk keletebbre is működnek ilyen heraldikai hivatalok, intézetek. Ezzel kapcsolatban azt a javaslatot teszem f el meggondolásra, hogy vannak ugyan Magyarországon kiváló címertörténészek és heraldikusok, azonban éppen a rettenetes vizuális sokféleség miatt - hogy minden tűzoltó egységnek heraldikailag nehezen értékelhető címere van, tehát ezerféle címeralkotás - a c ímeralkotásban rengeteg jelkép jelent meg. Ez 1990től vált lehetségessé, de valamilyen rendet ezen címerek és jelképek alkotásában - ide értve az önkormányzatok címereit is - szükséges volna tartani. Tehát tisztelettel felvetem a kormánynak azt a gondolat ot - persze nem lévén barátja a bizottságosdinak , hogy valamilyen szakmai emberekből és politikusokból álló testületet, bizottságot talán célszerű volna létrehozni annak érdekében, hogy az indokolt és nemes, de aztán veretes képi alkotásokhoz vezető címe r- és jelképalkotó fantáziának - a magyar történeti hagyomány és a címertan mindenkori szabályait figyelembe véve - valahogyan gátat vethessünk. Tehát ne burjánozzon el ez a végletekig. A negyedik, amit mondani szeretnék - mint említettem , jól tudom, hog y nem a Magyar Országgyűlés hatáskörébe tartozik, hanem Budapest székesfőváros önkormányzatáéba. (19.10) Mégpedig az önkormányzati törvény szerint minden önkormányzat jelképalkotása és annak módosítása a testület feladata. Én azonban Budapest zászlajáról s zeretnék szólni, amelyet valamennyien jól ismerünk, és amely három olyan színt tartalmaz, amely a történeti fejlődés következtében egy másik nemzet három színét jelzi. Most nem akarom önöket azzal untatni, hogy voltaképpen hogyan lett a román népviselet le gjellemzőbb három színéből, a vörösből, a fehérből és a kékből belga hatásra a Kárpáton túli Romániában már a századforduló előtt piros, sárga és kék. Elég az hozzá, hogy a mai helyzetben Románia nemzeti színe a piros, a sárga és a kék. Pro és kontra számo s észrevétel elhangzott azzal kapcsolatban, hogy ez szerencsése vagy nem. Ez a történelmi fejlődésnek felelt meg Romániában. Mint ahogy 1873ig ez a három szín - mondjuk úgy, hogy véletlenül - a vörös, a sárga és az égszínkék volt Budapest főváros zászlaj ában, amely trikoloron belül az akkori szentkoronás, oroszlános, griffmadaras címer foglalt helyet a középső sávban. Azt hiszem, ez sem különösebben indulatokat kavaró kérdés, itt egyszerűen arról van szó, hogy minden testület, minden önkormányzat nyilván ott tud, ha akar, változtatni vagy módosítani, ahol neki kihatása, hatásköre, törvényben előírt jogköre és lehetősége van. Ebből az következik, hogy a fővárosi önkormányzat nem módosíthatja Románia nemzeti színeit. Azonban, mint jól tudjuk és mint említett em, 1873ban született Budapest székesfőváros zászlaja. Később aztán, 1931ben ezt módosították, éppen azért, hogy Európa ezen felére tévedő nyugati utazó ne jöjjön zavarba, amikor meglátja Budapest székesfőváros zászlaját, majd egy országgal arrébb utazva ugyanezzel a három színnel találkozik, mint az ország nemzeti zászlajával. Tehát 1931ben ez módosításra került. Később azonban, 1990ben foglalkozott Budapest főváros ezzel, mégpedig szeptember 18án állította vissza azon érthető szándéktól vezettetve, h ogy a történeti színekhez és jelképekhez kíván visszatérni a testület, tehát visszaállította az 1873ban megalkotott zászlót és címert. Ebből pedig az következett, hogy a budapestieknek azok a generációi, akik nem tudnak már ezekről a történeti előzményekr ől, nem ismerik ezeket az évszámokat - hogy mondjam , egy reggel arra ébredtek - ha ilyen fordulattal élhetek , hogy Budapest székesfőváros zászlaja, a Magyar Köztársaság fővárosának zászlaja azonos a román nemzeti színekkel. Ez nyilvánvalóan furcsa hely et. Ezért, mivel a parlamentnek nem jogköre ebben véleményt nyilvánítani - illetve véleményt mondhat, de ebben fellépni , én pusztán felvetem azon gondolat szükségességét, hogy ha már nemzeti színekkel, nemzeti jelképekkel foglalkozunk, akkor legalább
