Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. szeptember 11 (104. szám) - A Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek és a Magyar Köztársaságra utaló elnevezésnek a használatáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (G. Nagyné dr. Maczó Ágnes): - DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF):
228 eze n törvényjavaslat általános vitájában hangozzék el az, hogy fontos és szent dolog a történeti hagyomány. Csak felvetem - természetesen Budapest főváros önkormányzata felé jelezve - annak a lehetőségét, hogy többekkel együtt magam is el tudnám képzelni egy esetleges álláspontmódosítás esetén Budapest főváros címerét és zászlaját mint kifejezetten az önkormányzat jelképét olyan módon, ahogy az - és itt kapcsolódom a hadi zászlókhoz - a hadi zászlóknál egy régi történeti hagyományt követve megvalósul, tehát f ehér alapon piros, zöld farkasfogakkal ugyanaz az 1873ban megalkotott nagyon szép, nemes rajzú és szép vonalú Budapest címer. Ez, mint említettem, nem tartozik a törvényjavaslat tárgyához, természetesen nem is lehet a törvényjavaslatnak ide idézett része. Azonban, mint említettem, mikor beszéljünk erről, ha nem a nemzeti jelképek használatánál. Végezetül felvetem azt a kérdést, amit számomra a törvényjavaslat 16. §a vet fel, amely így szól: "A Magyar Népköztársaság címerét a középületekről, a köztulajdonú intézményekről, a műszaki és pénzügyi lehetőségek szerint a legrövidebb időn belül el kell távolítani, ennek megtörténtéig pedig le kell fedni". Nagyon sokan ismerik, nemcsak képviselőtársaim, hanem az országlakosok közül is a Széchenyi hídon, a Lánchídon a lefedett címert. "A Magyar Köztársaság címerét - folytatja a javaslat - az építési szabályok szerint a középületeken, a műszaki és pénzügyi lehetőségeknek megfelelően kell elhelyezni". 2. §: "A műemléki védelem alatt álló épületek, építmények esetén a k orábban eltávolított és a Magyar Népköztársaság címerével helyettesített, az eredeti építési korszakhoz tartozó címert kell visszaállítani". Tisztelt Képviselőtársaim! Itt két alaphelyzet van. Az egyik az, amikor a koalíciós időket követően a történelmi ma gyar címert a Szent Koronával, esetleg feliratokkal együtt - Magyar Királyi Posta, Magyar Királyi Reáltanoda, "Isten áldd meg a magyart" stb. feliratokkal együtt - hihetetlen szorgalommal vagy kivéstek, vagy pedig döbbenetes brutalitással egyszerűen levert ek, lehúzattak onnan. Az egyik alaphelyzet tehát az, hogy politikai megfontolásoktól vezettetve végső soron azok az évtizedek megsemmisítették a történelmi címereket és ezeket kell helyreállítani. A másik alaphelyzet pedig az, hogy az előző 40 esztendőben, legalább is annak azon részében, amikor a Kádárcímer, tehát a Magyar Népköztársaság címere volt érvényben, az ezen időben épült épületeken, középületeken ez a címer található. Ezzel kapcsolatban szeretnék javaslatot tenni. Viszonylag elegánsan sikerült a szoborparkkal megoldanunk azt, hogy bizonyos műalkotások, amelyeknek a politikai ihletettsége - hogy úgy mondjam - nem volt kétséges, a magyar történelem meg nem szakíthatóságának a folyamatából 40 évet jelképezve elkülönítésre kerültek, de nem beolvasztá sra és megsemmisítésre, amiképpen a '20as, '30as évek fővárosának vagy még régebbi időknek a gyönyörű szép budapesti bronz és más fém emlékei kerültek az '50es években beolvasztásra. Ott van a szoborpark, ott van Kun Béla szobra, ott van Lenin elvtárs s zobra és ott van a többiek szobra. A javaslat tehát az - folytatva ezt a gondolatmódot, ezt a viselkedési formát , hogy ha olyan középületek vannak, ahol az úgynevezett magyar népköztársasági címer van, ne távolítsuk el azokat, ne verjük le őket, ne farag juk vissza a helyükre, mondjuk egy '54ben, vagy egy '68ban épült épület homlokzatára, a Szent Koronát. Nemcsak azért, mert ez a korona meggyalázása volna, hanem azért, mert az az épület történelmileg így hiteles. Őrizze a magyar múlt azon korszakának eml ékét - ha ez emlék , őrizze annak lenyomatát. Voltaképpen itt a szegedi Dóm teret is példának hozhatnám, ahol körben a Dóm téren egy időszakban először is a történelmi Magyarország vármegyéinek és nagyobb városainak a címerét brutálisan kivésték úgy, hogy a meztelen tégla maradt mögöttük. Majd pedig jött egy olyan évtized, amikor a szocialista városok hihetetlen tömegben kezdtek el egyrészt keletkezni, másrészt címert alkotni, illetőleg ezen régi városoknak az új címereit láthatóan fehér kővel a patinás fa lba visszanyomogatták. Ez maga, így ahogy most van, egy nagy happening, egy nagyon szomorú történelmi lenyomat. Tehát ott, ahol arra lehetőség van, tegyük vissza a történelmi címereket, ahol pedig az előző 40 év emlékei vannak, maradjanak ezek meg mementón ak.
