Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 9 (124. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - DR. MOLNÁR PÉTER (SZDSZ):
2255 Köszönöm. Tisztelt Ház! A következő, írásban előre jelzett felszólalónk következik. Megadom a szót Molnár Péter képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetségéből. Őt Gyi móthy Géza képviselő úr követi. DR. MOLNÁR PÉTER (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Arról szeretnék beszélni, hogy a kultúra finanszírozásával kapcsolatban milyen elemek találhatók a költségvetési törvé nyjavaslatban, illetve hozzá kapcsolódóan pár szót ejtenék arról is, hogy az adótörvényjavaslatokból még milyen kultúrpolitika rajzolódik ki, és milyen elemeket kellene erősíteni. Azért mondtam az előbb kultúrpolitikát a kultúrafinanszírozás után, mert az t hiszem, abban egyetérthetünk: az államnak úgy kell a kultúra finanszírozásában szerepet vállalnia, hogy evidenciának tekintse, tekintsük azt, hogy tartalmilag elfogulatlanul kell ezt tennie. Ha ebből indulunk ki, akkor a kultúrpolitika nagyonnagyon túln yomó részben nem lehet más, mint azoknak a pénzügyi technikáknak a megkeresése, amelyekkel az ország mostani helyzetében is hatékonyan lehet a kulturális szférát, a művészeteket, a művelődést támogatni. Itt pedig az a kérdés, hogy a különböző eszközöket, a miket ezen a területen az állam alkalmazhat, hogyan tudjuk a leghatékonyabban kombinálni. Tehát a költségvetési pénzek, a közpénzek közvetett és közvetlen eljuttatását hogyan tudjuk a legjobban megtoldani a kulturális szféra számára, másrészt a magánszférá t hogyan tudjuk ösztönözni arra, hogy a művészeteket, a művelődést támogassa. Ezeket az eszközöket illetően vannak komoly pozitívumok, eredmények, olyan elemek a törvényjavaslatban és a hozzá kapcsolódó adótörvényjavaslatokban, amiket én fontos eredményne k, jó megoldásoknak tartok. Másrészről viszont néhány kiegészítésre még mindenképpen szorulnak ezek a javaslatok, a következő évben pedig további lépéseket kell tenni ahhoz, hogy egy valóban hatékony kultúrafinanszírozási rendszert tudjunk létrehozni és mű ködtetni. (12.20) Először is, ha megnézzük az említett eszközök közül az egyiket: a közpénzek közvetett elosztása a Nemzeti Kulturális Alapon és a kulturális közalapítványokon vagy kvázi közalapítványokon, közvagyonból közpénzzel működő alapítványokon kere sztül történhet. Itt azt tartom eredménynek egy részről, hogy lépések történtek abba az irányba, hogy a már az előző kormány által - kormány idején - létrehozott kulturális alapítványok, amelyek közvagyonból működnek, és közpénzeket osztanak el, közalapítv ánnyá váljanak, és így a közpénzek elosztása ellenőrizhetőbbé váljon. Azt, hogy ez nem történik meg teljes mértékben ezzel a költségvetési törvénnyel, nem tartom nagy bajnak. Azt tartom fontosnak, hogy az érintett alapítványokkal való kompromisszumok útján megoldható legyen az, hogy minden közpénzt osztó alapítvány legalábbis közalapítványszerűen működjön abban az értelemben, hogy működésének a nyilvánossága, pénzügyi ellenőrizhetősége fokozódjon, amellett, hogy tartalmilag teljesen függetlenül, szakmai kur atóriumok hozzák ezeknek a döntéseit, nemcsak az eddigiekhez hasonlóan, hanem annál még nagyobb mértékben is. Meg kell említeni, hogy fontos a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány vagyonpótlása - ami művészek nyugdíjazásához már régóta húzódó problémaként szükséges volt, és most megoldást fog nyerni. Viszont azt hiszem, hogy van egy olyan dolog, amit meg kell említeni még, nem ezeknek a törvényeknek a hiányosságaként feltétlenül, de hiányzó elemként: a mecenatúra, az állami mecenatúra ezen eszközének, a köz vetett támogatásnak a kiegészítéseképpen szükséges lesz még a Nemzeti Kulturális Alap pénzforrásainak az erősítése. Ugyanis a kulturális alapítványok, illetve közalapítványok, amelyekről az előbb beszéltem, nem rendelkeznek olyan pénzeszközök felett... - c sökkenő pénzeszközökkel rendelkeznek csak , és ezért ezek nem elegendőek ahhoz, hogy a Nemzeti Kulturális Alap nagyobb mértékű forrásbővítése nélkül a különböző kulturális területeket kellőképpen támogatni tudják. Ezért feltétlenül szükséges lenne a Nemze ti Kulturális Alapról szóló törvény módosításával annak a járulékalapnak a kibővítése, amiből a kulturális alap a közalapítványi támogatásokat nagymértékben ki tudja egészíteni. Tehát itt ez a két dolog összekapcsolódik oly
