Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 9 (124. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): - ELNÖK (dr. Salamon László): - MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP): - ELNÖK (dr. Salamon László):
2254 Abban egyetértek - és én tettem erre módosító indítványt is , hogy próbáljuk meg még szigorúb ban szabályozni, milyen körülmények között lehet, de hangsúlyozom: nem új eleme az államháztartásnak, a jelenlegi törvényben is így van. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban. - Dr. Szabad György: De nem azonos!) ELNÖK (dr. Salamon L ászló) : Köszönöm. Megadom a szót Takács Imre képviselő úrnak, a Szocialista Párt frakciójából. DR. TAKÁCS IMRE (MSZP) : Elnök Úr! Képviselőtársaim! Azt hiszem, a legfontosabb feladat az, hogy mi használjunk és ne a fénylés irányába menjünk. Az, hogy a mi ré szünkről este hét óra után kezdődnek meg a hozzászólások, amikor nincs tvközvetítés, az egy dolog - de most nem erről akarok szólni. Többször felmerült ma az eladósodás kérdése. Mindenki jól tudja, hogy Lengyel László nem a kormány szekértáborához tartozi k. Ezért hadd olvassam fel azt a néhány mondatot, amit ő a Kritikában megfogalmazott. Annak ellenére felolvasom, hogy a Bokroscsomag jó néhány pontját nem szavaztam meg: "Szakmailag az egyetlen lehetséges út a megszorítás és az azonnali reformok kezdemény ezésének az útja volt. Bokros ellenfelei kiáltozhatják, hogy van más út is, de ennek a más útnak a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel való szakítás, a külföldi beruházók elüldözése és Magyarország bezárkózása az ára. Ha Magyarország - Csehország vagy Szlo vákia mintájára - nem volna már évtized óta fogyasztóilag nyitott, s nem függene mindennapi létünk a nyugati importtól, talán szórakozhatnánk azzal, hogy kivonva rozsdás kardjainkat, nekimegyünk a világ pénzügyi intézményeinek. De még az ordítozó k is tudják, hogy olyan árucikkeket fogyasztanak, amely vagy nyugati, vagy legalábbis attól működik, ami nyugati benne. S egy napot nem bírnának ki, ha be kellene zárkózniuk a magyar áruk keleti árupiacára. S a nyugati hitelezők, valamint a nemzetközi pénz ügyi intézmények nem hajlandók részt venni Magyarország újabb eladósodásában. De vajon jogunk vane nekünk is elfogadni gyermekeink terhére ezt az eladósodást?" Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Miklós László képviselő úrnak, a Szocialista Párt frakciójából. MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A költségvetés vitája során több ellenzéki képviselőtársunk valamilyen formában szóba hozta az Érdekegyeztető Tanácsot. Ki abban az értelemben, hogy ezek a döntések a parlamentben születnek, ki abban az értelemben, mint Csépe képviselőtársam, hogy szeretné tudni, mit dönt az ÉT, mert azt fogja a Ház elfogadni. Ellenzéki képviselőktől nyilván nem várható el, hogy pont a költségvetés, az adótörvények vitájában támogassák a kormányt, ez nyilván soha nem fog bekövetkezni. Azt is tudja mindenki, hogy az Érdekegyeztető Tanács szerepéről szakmai és politikai vita is van. Pusztán két megjegyz ést szeretnék hozzátenni. Az egyik, hogy ez az ÉT nem az az ÉT. Nem az az Érdekegyeztető Tanács, amely 1990 előtt hihetetlenül fontos funkciót töltött be abban, hogy legitimált egy nem legitim kormányt. Hogy milyen folytatását kell megkonstruálnia a társad almi partnereknek és a kormánynak az ÉT munkája tekintetében, ez egy komoly szakmai természetű vita. A másik: alkotmányos rendünk értelmében a Ház egykamarás, vagyis nem az ÉTben kötött megállapodások szentesítése a parlament feladata. Köszönöm szépen a f igyelmüket. (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.) ELNÖK (dr. Salamon László) :
