Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 9 (124. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - TARDOS MÁRTON (SZDSZ):
2246 meg az állampolgárok és a vállalkozók aktív támogatását és együttműködését, akkor nincs kiemelkedés. De ez nem ellentétes avval a másik állítással, amit az előbb mondtam! Tehát ha a tűrőképességünk nem elég ahhoz, hogy ezekhez a nehézségekhez igazodjunk, akkor nagyobb bajba kerül az állampolgár; tehát a tűrőképesség, az elviselés, az alkalmazkodóképesség fokozása nemzeti érdek. Nem a kormány érdeke - az ország érdeke! Az ellenzék ma arra számít, hogy mivel a kormány szi gorú politikát folytat és ez nem szimpatikus sokaknak, megbukik. Állítom, hogy ha ezekben a kérdésekben nem tudunk együttesen elfogadható eredményre jutni, akkor nem a kormány bukik meg és nem a kormányt fölváltó ellenzék kerül nehéz helyzetbe, hanem az or szág kerül katasztrofális helyzetbe! (Taps a bal oldalon.) Ennek az elkerülése országos érdek, minden állampolgár érdeke, és ehhez az ellenzék és a kormány együttműködésére van szükség, hogy ezt a dolgot megoldjuk. Megoldható, nagyon nagy áldozatokat követ el; de akkor, ha nem értjük meg azt, hogy itt konstruktívnak kell lennünk, akkor is, ha ellenzéki pozícióban vagyunk - bírálva a kormányt természetesen, de ezekben az alapvető kérdésekben megértve az ország helyzetét , akkor nem tudunk megoldásra jutni. É n nagyon kérem a kormányt támogató képviselőket is és a kormánnyal ellenzékben levő képviselőket is, hogy gondolják meg ezeket a mondatokat; vegyék tudomásul, hogy vannak helyi érdekek, melyeket érdemes képviselni, és amelyek képviseletét hasznosnak tekint ik, de ha azokat túlhangsúlyozzák, szembeállítják a nemzet alapvető érdekeivel, akkor mindnyájan nagy bajba kerülünk. És megismétlem azt az állításomat, hogy elfogadhatatlan - különösen egy eladósodott országban , hogyha egyszer 20 százalékkal csökkent a nemzetijövedelemtermelés, a jövedelemtermelés, akkor a lakosság jövedelme csak 10 százalékkal esett, és hogy az állami költségvetéssel finanszírozott - szakkifejezéssel élve: az állami transzferekkel finanszírozott - lakossági fölhasználás visszaesése ped ig az átlagos jövedelemvisszaesést sem érte el, csak 6 százalékos. Ez azt jelenti, hogy mindnyájunk közös érdeke, hogy ezekre a megszorító intézkedésekre sor kerüljön. Csak akkor lehet az országot fölvirágoztatni, csak akkor lehet a vágyunkat - hogy ne le szakadjunk Ausztriától és a nyugateurópai országoktól, hanem fölzárkózzunk hozzájuk - elérni, ha nemcsak megoldjuk ezt - átmenetileg - és fönntartjuk a kialakult 23 százalékos növekedési ütemet, hanem ha olyan megtakarítások alakulnak ki az országban, am elyek egy 56 százalékos állandósult növekedést tudnak fölmutatni. Ilyent országok jelentős csoportja már produkált, és Magyarország is képes lehet ennek megteremtésére, mert Magyarországon képzett munkaerő van, mert Magyarországon rengeteg beruházás törté nt, amelyek ma be vannak fagyva, nem termelnek jövedelmet; de ahhoz, hogy ez működésbe kerüljön, hogy ez meghozza a maga hasznát, friss pénzre van szükség, és ezt csak a jelenlegi megtakarítások növekedésével és a külföldi tőke beáramlásának fokozásával le het biztosítani. Ezek után már tényleg nem marad időm arra, hogy az infrastrukturális kérdésekről is beszéljek, de mégis megemlítem őket. Az infrastrukturális fejlesztések nélkül nincs hatékony magyar gazdaság és - képviselőtársaimnak különösen a figyelméb e ajánlom ezt az érvet: - nincs hatékony magyar vidék. A falu fölemelkedését nem elsősorban állami támogatások, hanem a falu általános színvonalának emelkedése, az ott lévő ipar, kereskedelem fejlődése fogja megalapozni. Ez a fejlődés pedig csak akkor lehe tséges, ha ott jó az úthálózat, a vízhálózat, ha jó az egyéb infrastrukturális szolgáltatásokkal nyújtott feltételrendszer; telefonok vannak, az információk megérkeznek, az információkat el lehet küldeni. Én a költségvetés nagy eredményének tekintem azt, h ogy az infrastruktúrára fordított pénzek - az állami kiadások általános csökkenésének időszakában - reálértékben megtartják az erejüket, sőt valószínűleg növekednek is; hogy jelentős erőfeszítések történnek arra, hogy a magyar közlekedési hálózat - és ezen belül elsősorban a vasutat értem - válsága föloldódjon, megoldódjon, a vasút a szolgálatait el tudja látni, anélkül, hogy olyan mértékben vegye igénybe az államháztartási támogatást, mint ahogy az elmúlt időszakban igénybe vette; és hogy elérjük vagy megk özelítjük az
