Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 9 (124. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - ELNÖK (dr. Salamon László): - DR. SZABAD GYÖRGY (MDF):
2247 információs társadalmat, az informatika, a telefonhálózatok rendszere és az információ más csatornái ugyancsak fejlődni fognak, és erre a költségvetés megfelelő alapokat talál. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (dr. Salamon László) : Köszönöm . Szólásra következik Szabad György képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum frakciójából; őt Molnár Péter képviselő úr követi. DR. SZABAD GYÖRGY (MDF) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt jelen lévő négy ügyeletes Államtitkár Úr! Sajnálom, hogy a kormány egyetlen m iniszter tagja sincs jelen. Képviselőtársaim! (Dr. Szili Katalin államtitkár érkezik az ülésterembe.) Elnézést, öt politikai államtitkárt kellett volna mondanom... (Dr. Fodor István államtitkár: Kormányülés van! - Közbeszólások a bal oldalról: Csütörtök va n!) Nagyon korlátozott időkeretben kell szólnom, nagy témáról kívántam szólni, de az előttem szóló Tardos Mártonhoz hasonlóan - és éppen az ő megszólalása miatt - egy kis kitérővel kezdem az elképzeltnél így kiterjedtebb felszólalásomat. Úgy gondolom, amit Tardos Márton mondott, nagyon megszívlelendő. Megszívlelendő az, hogy kormánynak és ellenzéknek az ország helyzetéből, és nem egyszerűen saját pozíciójából kell kiindulnia. De - és itt legyen szabad mindjárt az eredeti témámhoz kanyarodni - én úgy gondolo m, hogy ilyen körülmények között a kormánynak és támogatóinak mindent el kell követni ahhoz, hogy a száz sebből vérző országnak ne egy száz kérdőjellel terhes költségvetéssel kelljen szembenéznie. (11.40) Amiről beszélni akarok, tudniillik azok a költségve tés kérdőjelei, nem kevéssé azok a kérdőjelek, amelyeket alkotmányosságunk, remélem, nemcsak az ellenzék alkotmányos pozíciója, hanem a kormánypárti oldal alkotmányos pozíciója is súlyosbít. Miről van szó? Arról, hogy a költségvetést sok vonatkozásban nem látjuk megfelelőnek ahhoz az igényszinthez mérten, amely - és most történész voltom folytán ismét a múltra utalok - a magyar történelem s az ország jelenlegi helyzete miatt bennünk igényként megfogalmazódik. Engedjék meg, hogy nem térve ki most fölös részl etekre, de utaljak arra, egy seregszemlére készültem, de nincs időm rá, hogy 200 évnél több, hogy megfogalmazódott, kevéssé ismert nevét hadd idézzem, általam legkorábban ismert megfogalmazója, Koppi Károly, a pesti egyetem történelemprofesszora volt, aki 1790 februárjában úgy fogalmazott, hogy pénzügyekben a rendelkezés és a gondoskodás - idézem latinból fordítva - a nemzetet illeti. A jobban ismert Hajnóczy József 179091ben ezt már egész részletesen kifejtve és tételbe foglalva mondta ki, azt is, hogy a törvényhozók joga, hogy a közjövedelmekkel úgy rendelkezik, ahogy ők, a szöveg más pontjain, és nem más, jónak látják. És talán romantikus megfogalmazása ellenére kiérződik belőle, az alkotmányos követelés mellett, a "Bentham"en képzett magyar gondolkod ók egyik legkiválóbbikának, Wesselényinek a mondata az 1730as évek elejéről: A hon oltárán áldozni édes kötelesség, de ismeretlen célra, más önkényétől kényszerítve csak egy fillért is fizetni keserves, borzasztó, lealázó. Ilyen előzmények után - nincs mó dom fölsorolni a kor és a következő korszakok nagyjait - formálódott ki a költségvetés igénye, amelyről jó, ha tudjuk, hogy realizálódni csak 1848ban, s egy '48ig terjedő küzdelem árán és révén tudott. Kossuth nyújtotta be az első költségvetést mint a Ba tthyánykormány pénzügyminisztere 1848 nyarán. Akkor az alkotmányos állami élet kritériumává emelkedett a költségvetési jog gyakorlása a törvényhozás által. És akkor egy nagy ugrás máig, felejtve pillanatnyilag mindazt, ami ennek ellenében történt oly soks zor és oly nehéz, diktatúrás körülmények között, joghatályos alkotmányunk ezt a követelményt így rögzíti: Az Országgyűlés megállapítja az államháztartás mérlegét, jóváhagyja az állami költségvetést és annak végrehajtását. Gondolom, ezt valamennyien valljuk és érvényesíteni akarjuk, akár kormány, akár ellenzéki oldalon ülünk is.
