Országgyűlési napló - 1995. évi őszi ülésszak
1995. november 9 (124. szám) - A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint a hozzá kapcsolódó állami számvevőszéki vélemény általános vitájának folytatása - RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP):
2238 Köszönöm. Előzetes írásbeli jelentkezés alapján szólásra következik Rusznák Miklós úr. Szólásra készül Tardos Márton úr, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Megadom a szót Rusznák Miklós úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőjé nek. RUSZNÁK MIKLÓS (KDNP) : Köszönöm szépen, elnök asszony, a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Harmadik napja tart a költségvetés vitája, és engedjék meg, hogy egy idézettel, egy nyilatkozattal kezdjem, amely így szól: "Meggyőződésün k, hogy a törvényhozói tevékenységünk során a lehető legigazságosabb teherviselésre kell törekedni. Az eddiginél tudatosabban és következetesebben kell képviselni a társadalmi igazságosság elvét." Ha nem lennék kereszténydemokrata, akkor talán bővebben ele mezném ezt a két gondolatot; és hogy ez hol jelent meg: a hajósi összejövetelen. Úgy gondolom, hogy ez a hajósi összejövetel, ahol 50 képviselő jelent meg... - nem fog hajótörést szenvedni ez a gondolat, és a hajótöröttek nem fognak a tengerbe veszni. Azt hiszem, hogy üdvözölendő ez a gondolat; talán másfél év után jó, hogy ilyen gondolatok is fölmerülnek - nem mintha tiltva lenne bármelyik oldalon a szociális igazságosság gondolata. (Hegyi Gyula tapsol.) A téma, amiben felszólalásra jelentkeztem, három gon dolatkört próbál övezni: az adósságot némely formában, a mezőgazdaságot és a társadalmi, regionális területfejlesztési politikát. Úgy gondolom, hogy a mezőgazdasági kormányzat - csak elöljáróban annyit - érzi és tudja, hogy a mezőgazdasági és a regionalitá s problémája szétválaszthatatlan egymástól, és együtt kezelendő. Erre majd részletesebben kívánok kitérni. Az igazságosságról talán még annyit, Szolnoki Andrea képviselőtársam fölszólalásából idézve - bár nincs itt, és remélem, hogy nem fogja sértésnek ven ni, hogy idézek az ő fölszólalásából: hogyan gondolkoznak ma az emberek. Néhány hete megjelentem egy kovácsmesternél, aki örökölte az édesapjától a régi, évtizedes műhelyét. Amikor beléptem hozzá, azt kérdeztem tőle, a földes és sötét műhelyben, hogy: Pist a bátyám, miért nem modernizál? Ugyan már - mondja , kedves képviselő úr, önök ott, abban a nagy fényességben egymást sem látják a fényes lámpáktól, és egymás hangját sem értik meg a bekiabálásoktól. De - mondom - mégis olyan sötét és halvány fény van ebb en a kovácsműhelyben. Ja, fiam - azt mondja , ha itt fényesség lenne, akkor nem látnám az izzó vasat, amit formálni kell a kalapáccsal. Hát talán valahol el kellene nekünk is gondolni, hogy az az izzó vas, az a munka ebben a nagy fényességben, az egymás g ondolata, ami a parlamentben - akár ellenzéki, akár kormánypárti oldalról - megjelenik, nem minden esetben rossz. Óriási elégedetlenség van, ugye, amit a kormány is beismert a htoval kapcsolatban. Nem illik és nem szerencsés dolog egy képviselőnek a saját módosító indítványát itt, a parlament előtt bizonygatni. De bizony, amikor a pótköltségvetéssel kapcsolatban azt az indítványt tettem - és a költségvetési bizottság döntő része a folyosón, a parlamenti folyosókon egyetértett abban , hogy a távhőrendszere knek, a htoval működő ilyen üzemeknek, az önkormányzatoknak adjunk modernizációra pénzt, akkor az volt a kifogás, hogy nincs arra annyi, elegendő pénz. Örömmel hallom, hogy az önkormányzati és a költségvetési bizottság tagjai, az MSZP képviselői most azon gondolkodnak, hogy ezt a támogatást megemeljék, és célzottan azoknak az embereknek adják, akik olajjal fűtenek és erre rászorultak. Üdvözlendő ez a dolog, de talán csak az is visszatekintésre adhat okot, hogy bizony nem mindig rossz módosító indítványokat adnak be az ellenzék képviselői. Gazdasági életünk egyik sarkalatos pontja, hogy a felgyülemlett államadósságnak és kamatainak a fizetése mellett hogyan tudjuk talpraállítani a legyengült magyar ipart és "ezen belül" a mezőgazdaságot. Egyáltalán: lehete úgy fejlődni, hogy közben törlesszük ezt a szinte fojtogató adósságot? A kormány tudjae kezelni az egyre növekvő társadalmi elégedetlenséget, ami napjainkban a tiltakozások, tüntetések formájában jelenik meg? Bizony, nagy szükség lenne a társadalmigazdas ági megállapodásra. Csak néhány gondolatra akarok emlékeztetni: a diákok,
